Kihívás elé állítja a nézőt tavalyi rendezői debütálásával Robert Fitzgerald Diggs, ismertebb nevén RZA. Félretéve a Wu-Tang Clan iránti töretlen rajongást, illetve a film körül kialakult totálisan elfogult alkotói és rajongói kampányt, kénytelenek vagyunk egy különálló műalkotásként végigélvezni és megítélni A vasöklű férfit. Egyezzünk ki abban, hogy attól még, hogy valaki ismeri és értékeli Tarantinot, nem biztos, hogy filmet is tud rendezni. Olyannyira nem, hogy ez után az élmény után előbb fektetnék egy Tarantino rap lemezbe, mint az újabb RZA filmbe.
A film
Ha abból indulunk ki, hogy bizonyos korokban tehetséges emberek több művészeti ágban kipróbálták magukat és remekeltek – hiba lett volna például Michelangelo útjába állni, mikor nekiállt a Sixtusi-kápolna mennyezetének, vagy Picasso kezéből kivenni a pennát mikor a Telibe viszonzott vágyakozást írta – miért is ne rendezhetne a rapper filmet? Pláne, hogy már két könyvön túl van; 2005-ben, csaknem 300 oldalon jelent meg a Wu-Tang Kézikönyv, majd négy évre rá ennek folyatásaként A Wu Taoja című filozofikus mű. A könyvek, illetve a film alapjául ugyanaz a társadalmi változások által generált spirituális mozgalom szolgál, melyet annak idején a Malcolm X-tanítványként számon tartott Clarence 13X és az általa alapított NGE (Nation of God and Earth) tanításai képviseltek. Az afroamerikai kultúra jellemzően meghatározott volt bizonyos ideológiai folyamatok, az aktuális társadalmi és politikai események alakulása által – amint Macolm X közszereplői tevékenysége többek között hatást gyakorolt John Coltrane-re vagy Spike Lee-re, úgy RZA művészetét is meghatározza a XX. század afroamerikai mozgalmainak szellemisége.
Az NGE tanításának középpontjában az Asiatic Blackman áll, akit mint a Föld legősibb lakosát, praktikusan Istennel azonosítanak. A vasöklű férfi, azaz a RZA által alakított filmbeli kovács lényegében ennek az ősi ember-eszménynek a megtestesülése – története, spirituális fejlődése az NGE tanításaiból eredeztethető. Amint az NGE is számos világvallás elemeit beemelte tanításaiba, úgy a film is egyszerre tartalmaz buddhista, zsidó, katolikus, és iszlám vallási szimbólumokat – európai szemmel nézve időnként fájdalmasan direkt megfelelésekkel, a vallásra nézve itt-ott degradáló azonosításokkal, mindez az erőszakos és pornográf elemekkel vegyítve egy különösen bizarr elegyhez vezet.
A vasöklű férfi nyelvezete mindeközben az ázsiai harcművészeti filmek elbeszélési technikájából táplálkozik, így a spirituális humbugba ágyazott, egyébként rendkívül egyszerű és laza szövésű cselekmény a háttérbe szorul a film nagyját képező szanaszéjjel vágott harcjelenetekkel szemben. Ha a csendes, kapucnis, fekete főhős karaktere nem volna elég, hogy ráismerjünk Jarmush Szellemkutyájára, még ennél is látványosabb a Tarantino-hatás, aki köztudottan nagy rajongója és mestere a Martial arts-műfajának, nem mellesleg producere ennek a filmnek. Szögezzük le, hogy a Kill Bill-filmek után az alkotó hiába emel át egy-egy karaktert vagy beállítást, hiába szól előre: „ez olyan lesz, mint mikor Beatrix Kiddo lemészárolta a crazy 88-akat!”, a végeredmény csupán az árnyéka lehet Tarantinonak. A klipszerűség és a feldolgozhatatlanul gyors képi információ mögött elmarad a tartalmi mondanivaló. Van helyette az exploitation-műfaját, és a harcművészeti filmeket idéző, szinte a komolytalanságig fokozott, B-mozis vérengzés, amitől nem lesz a film se több, se kevesebb, de határozottan nem lesz PG-13.
Ami a történetet illeti, a vasöklű kovács hányattatott élete, annak fordulataival és személyiségfejlődésével, nyomokban tartalmaz egy kis Jónás könyvét, egy csipetnyi Noét, némi Mózeses partra vetődést a végzet nevezetű hajó roncsain, nem utolsósorban pedig Jézus allegóriákat dögivel. RZA egész konkrétan megfeszítteti magát egy ponton, a kezeit ugyan nem szögelik át, hanem nemes egyszerűséggel levágják, így lesz belőle vasököl, és menti meg a filmbeli világot, mint messziről jött blackman-messiás. Az eseményeket a kovács szemszögéből szemléljük, aki kissé szakadozva ugyan, de végignarrálja a filmet. Elbeszélését párbeszédek és harcjelenetek szakítják meg – olyankor nemes egyszerűséggel valaki kiszól a szereplők közül verekedés közben, majd az eseményekre rácsodálkozva azt kiáltja: ”Á, az Iker-póz!” Ezen a ponton a film végleg két vállra fekteti saját magát, a néző pedig elkezd azon gondolkodni, hogy lehetséges-e, hogy kung-fu filmeken és vallásos képeskönyveken nevelkedett 10 év körüli kisfiúk írták a forgatókönyvet?
Egyetlen támadhatatlan pontja van a filmnek, az pedig Jack the Knife karaktere Russell Crowe alakításában, aki ezidáig nem verte nagydobra, de hatalmas Wu-Tang rajongó – lényegében egy opium-függő, szexmániás katonát alakít, aki RZA elmondása szerint, a csaknem tíz éve elhunyt Ol’ Dirty Bastard szellemét idézi. Ha valakinek (persze túl az őrült B-mozi rajongókon) ez a film élvezetes lehet, azért Russel Crowe a felelős. Minden egyéb túl van minden lehetséges határon, és ha ezt valaki pontosan jól tudja, az Quentin Tarantino, hogy a film rendezője tudja-e, arra nem vennék mérget.
A lemez
A filmet eredeti nyelven, azaz angolul, illetve cseh és lengyel szinkronnal, magyar, lengyel, angol, cseh és héber felirattal tekinthetik meg a lemez megvásárlói. A DVD nem tartalmaz extrákat.
