Kritika

Queenciklopédia és semmi más – Bohém rapszódia

Bohém rapszódia

A Bohém rapszódia tartalmazza mindazt, amit eddig nem tudtál a világ egyik legjobb zenekaráról. De vajmi keveset abból, ami alapján meg is szeretheted. A zenekar még élő tagjai fogták a checklistet, és lenyomták a stúdió torkán.

Nagy zenészekről életrajzi filmet készíteni külön tudomány. 25 év telt el Freddie Mercury halála óta, aki nemcsak frontembere, hanem hajtóereje, lelke is volt a nélküle valószínűleg csak „just another rock bandként” funkcionáló londoni formációnak. „Mégis mitől lenne több a Queen, mint a többi londoni rockbanda?” – teszi fel a kérdést még a film elején valamelyik első menedzser. A válasz egyértelmű: Freddie-től.

A film éppen ezt az időszakot mutatja meg, noha nem nagy a különbség. Az 1970-es megalakulás – vagy mondjuk így, Freddie Mercury és John Deacon basszusgitáros csatlakozása – a kezdet, és 1985, a világméretű Live Aid koncert a vége. Az énekes haláltusája és halála, illetve az utolsó album már lemaradt, bár Brian May gitáros éppen úgy szerette volna, ha Mercury halálának utóhatása is bekerül a filmbe.

Valahol a Bohém rapszódia hátterében ezek az apró, de gyakran nem is annyira apró játszmák érezhetőek. Mintha az alkotók szerették volna minél inkább megmondani, mik azok a sarkalatos tudnivalók a zenekar életéből, aminek mindenképpen benne kell lennie, ha ez a film a Queenről szól. Már amennyiben arról szól, és nem Freddie Mercuryról, mert valószínűleg ez mostantól már egy örökkévalóságig tartó vita lesz.

Kép: Fórum Hungary

Mik kerülhettek bele ilyen nyomással? A korai szkepszis, hogy ez a banda biztos nem lesz nagy, ezt a dalt biztosan nem játsszák a rádiók, mert hosszú, ezzel a névvel, ezzel a szokással, ezzel a hajjal hogy lehetnél sztár. Vagy hogy Roger Taylor dobos a szépfiú, John Deacon basszusgitáros pedig teljesen észrevehetetlen. És egyebek, amiket a nagy öregek valószínűleg minden egyes találkozás alkalmával emlegetnek, de talán nem biztos, hogy mindnek a filmben a helye. Valahogy ilyesmi lehetett Freddie Mercury és a többiek ideiglenes szakítása is, amit Brian May-ék mindenképpen el akartak mondani,

a forgatókönyv azonban nem feltétlenül tudta lekövetni azt a drámát, ami ebben benne van.

Leginkább pedig az tűnt fel, az alkotók szerint egy dal van mind felett. A Bohemian rhapsody akkordjai csendülnek fel a legváratlanabb pillanatokban, és a vele kapcsolatos történetek hangoznak el unos-untalan. Mintha ez a film nem is egy zenekarról, hanem egy dalról szólna.

(Kellemetlen furcsa fintor, vagy talán inkább tudatos cameo, hogy éppen az a Mike Myers játssza a dalt elutasító zenei producert, akinek egyik legikonikusabb jelenete a Wayne világa headbangje a mire is? Ja persze, a Bohemian rhapsodyra.)

Kép: Fórum Hungary

Mondhatnám sarkosan, mintha nem egy rendezője lenne a filmnek. Persze a produkciót már készültekor megtépázták a botrányok, Bryan Singert a forgatás közepén állította fel a stúdió, az IMDb adatlapon mégis az ő neve szerepel, nem az őt váltó Dexter Fletcheré. (Pedig az Eddie, a sas mint remekül megfogott igaz történet, jót tett volna, valószínűleg addigra már eldőlt a film iránya.) De most akkor ki rendezte ezt a filmet?

Pedig a Bohém Rapszódia soha vissza nem térő lehetőség lett volna. Jó filmet jó alapanyagból, Freddie Mercury pedig kétségtelenül jó alapanyag.

Az egyik lehető legjobb, mégis 25 év kellett, hogy elteljen. A főszereplő énekes (Rami Malek) személyiségének leginkább kidomborított tulajdonsága az egyre jobban kialakuló homoszexualitása. Az ebben lévő feszültséget mutatták meg leginkább a vásznon, hogy hogyan távolodik el menyasszonyától, Marytől (Lucy Boynton), és hogyan keríti hatalmába a magány. Ez a tulajdonsága azonban a legkevésbé sincs összefüggésben zenész nagyságával. Az a fajta kisugárzás, ahogy uralta a tömeget és a színpadot, jóval kevésbé érhető tetten a vásznon. Egyszerűen a film nagy részében figyelmen kívül hagyja ezt, holott ha valamit, hát ezt igazán meg kellett volna mutatni.

Minden hátránya ellenére a Bohém rapszódia élvezhető film, igaz, elsősorban Queen rajongóknak. A zenék jól szólnak, a kor – benne a divat, a frizurák, a londoni miliő – valódi arcát mutatja. A film végén hosszúra nyújtott Live Aid koncertjelenet, és úgy általában minden zenei rész a helyén volt. A film nem zenei jelenetei közül talán éppen a fenti szerelmi szál hagy valami nyomot, a műfaji átlaghoz képest halványan. De hát mi ez a kapcsolat mondjuk Johnny Cash és June-éhoz képest?

Valahogy mégis többet vártunk. A film során gyakran elhangzik a kérdés: megelégszel-e a középszerűvel? Úgy tűnik, az alkotók – szemben a zenekarral – megelégedtek.

Avatar

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, főszerkesztő-helyettes. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. [email protected]

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya