Kritika

Bölcsész Bosszúállók – Teljes titoktartás

A titokzatos író imádott trilógiájának utolsó regényét extrém körülmények között fordítják – ez a Teljes titoktartás legunalmasabb jellemzője. A francia film a hibái ellenére is kiváló nyári szórakozás.

Kilenc fordító, három hónap, egy nemzetközi bestseller: ez az alapja a Teljes titoktartás című filmnek, mely kezdetben a túlzott rajongás kritikájának tűnik thrillerbe csomagolva. A világ különböző tájáról érkező fordítók közül ugyanis többen is trilógia iránti lelkesedésükből vállalták el a munkát, na meg a reményből, hogy megismerhetik a regényfolyam titokzatos szerzőjét.

A Dedalus írójának kilétét legalább olyan rejtély övezi, mint az olasz írógéniusz, Elena Ferrante személyazonosságát – és az ő Nápolyi-regényeit is közel olyan nagy odaadással imádják az olvasói, mint a Dedalust. Bár maga a könyv inkább amolyan Millenium-trilógia-szerű letehetetlen krimi (a Stieg Larsson halála után készült részekről nem beszélünk), és feltehetőleg valamivel velősebb mű, mint a Teljes titoktartás, ami thrillernek viszont

tökéletesen szórakoztató a maga hibáival is.

A krimikből átemelt whodunit kérdését a tettest kereső kiadó, Eric Angstrom (Lambert Wilson) szemszögéből ismerjük meg: a munka három hónapjára luxusbunkerbe zárt kilenc fordító közül az egyik megkárosította Angstrom cégét, így vele együtt a Dedalus szerzőjét azzal, hogy megzsarolta Ericet, majd nyilvánosságra hozta a trilógia befejező részének néhány oldalát. Ahogy a Dedalus sztorijáról csak néhány elhintett információmorzsát oszt meg a film, éppoly kimérten adagolja a központi rejtély megoldásához szükséges nyomokat.

A rendező, Régis Roinsard kiváló stílusérzékkel mutatja be a kilenc különböző nemzetiségből álló szereplőgárdát, ám a seregszemle után nem lesznek kidolgozottabbak a karakterek: csupán annyi biztos, hogy mindenki gyanús. Erről a Tőrbe ejtvére asszociálhatunk, amiben Rian Johnson viszonylag korán semmissé teszi a szituációt, a példáját pedig Roinsard is követi.

Amikor megszűnik a „mindenki gyanús”-premissza, Roinsard perspektivát vált, hogy kiderüljön: a film főgonosza nem a fordítók, hanem a kiadó.

Ezáltal a Teljes titoktartás egyfajta bölcsész szuperhősfilmmé válik – az allegória nem olyan meglepő a rendező, illetve két írótársa, Romain Compingt és Daniel Presley előző filmjének ismeretében: a Populaire kisasszonyban a főhősnő szinte emberfelettien gyorsan tud gépelni, tehát logikus, ha a második filmjükben is a különleges figurákra fókuszálnak.

A szuperhősök általában a szabadság és a béke nagykövetei – itt pedig Angstrom bezárja őket egy bunkerbe, és egyre kegyetlenebbül és erőszakosabban igyekszik érvényesíteni az akaratát. Ami nem más, minthogy a legújabb sikerkönyv segítségével igázza le a világot úgy, hogy kizsákmányolja a fordítók szuperképességét: a nyelvtudásukat. A bölcsész Thanos egyre inkább átváltozik a kétdimenziós, teátrális képregénygonosszá, vele párhuzamosan pedig válnak hősökké a fordítók – akiknek Tony Starkja az angol Alex Goodman (Alex Lawther) lesz –, hogy képességeik tudatában végül legyőzzék őt.

A szuperhősfilmek allegóriája igazán ironikus: egy olyan zsánerről van szó, melynek manapság a legnagyobb, leghangosabb és legodaadóbb rajongótábora, a Teljes titoktartás mégis kritikát fogalmaz meg a fanatizmusról. Erre elsősorban az orosz Katerina Anisinova (Olga Kurylenko) karakterét használja, aki olyan szinten rajong a Dedalusért, hogy minden nap a regény halott főhősnőjeként, Rebeccaként öltözik.

Az elmúlt években egyre többet hallani a toxikus fanokról, akik elvakult rajongásukkal nemcsak a többi, a téma iránt lelkesedőt bántják, de sok esetben rajongásuk tárgyát is: legutóbb például az új Star Wars-trilógia Kelly Marie Tranjét, aki a sok zaklatás következtében inkább letörölte magát a közösségi médiáról. De pont ez a fandom taszította le a paranoid skizofréniához vezető lejtőn a kis Anakint játszó Jake Lloydot is. Ez a megszállottságig fokozott rajongás az, ami Katerinát is motiválja, amikor Rebeccát kelti életre – nem egyszerű cosplayről van szó. Ő viszont egyedül van és nem is rosszindulatú, így maximum csak önmagára jelenthet veszélyt, azonban az is épp elég.

Roinsard végül Johnsonnál is többet csavar a sztorin,

de egyiküknek sem sikerül igazi tűzijátékot robbantania a befejezéssel: míg a Tőrbe ejtve egy halk pukkanással esik a földre, addig a Teljes titoktartás felgyújtja a teljes környezetét. Pedig az alacsony költségvetésű film bőven kilép a kamaradráma kereteiből, és még egy heisttel mixelt autós üldözés is belefér. Kár, hogy ezt az energiát nem a karakterábrázolásra fordították: több azonosulásra hívó karakter ugyanis meglágyítaná a néző szívét, hogy a hitetlenség felfüggesztéséhez (suspension of disbeliefhez) forduljon, és valószínűnek bélyegezze a fordulat fordulatát is.

Ennek ellenére bármennyire is sablonosak a szereplők, a színészek játékára nem lehet panasz. A dán Helen Tuxen minidrámája az őt megformáló Sidse Babett Knudsen megható monológja miatt válik kevésbé feleslegessé. Riccardo Scamarcio igen sokoldalúan képes ábrázolni a sznob, Dedalus-rajongó olaszt, Dario Farellit. De legfőképpen az angol fordítót játszó Alex Lawther emelkedik ki, akinek kvázi főszereplőként legalább tudunk szurkolni. Alexből akár még egy irodalmi Vasember is lehet, a Teljes titoktartás végjátéka pedig a hibái ellenére is képes kielégíteni a mozi– és popcornéhségünket.

Avatar

Rakita Vivien

Rakita Vivien az ELTE Bölcsészkarán végzett film szakon. Kedvence a midcult, illetve a történelmi és gengszterfilmek, valamint sorozatok széles skálája. 2017 óta tagja a Filmtekercs csapatának.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya