Kritika

Nyakunkon az időhurok – Boldog halálnapot! 2.

Az ismétlődő, újra és újra átélt napokról szóló sztorikkal az alkotók sarokba szorítják magukat, ha folytatást készítenek hozzájuk. A Boldog halálnapot! 2. azonban játszi könnyedséggel ugorja meg az elébe kerülő akadályokat.

A Boldog halálnapot! egy mára már ismerős filmes felütést használt hatékonyan. Az Idétlen időkigben és A holnap határában is nagy sikerrel alkalmazott időbe zárt koncepciót a slasher horrorral vegyítette, és ezt kellően komolytalanul tárta elénk, kiaknázva a repetitív történetmesélésben rejlő humorforrást. Milyen más oka lehet a készítőknek arra, hogy folytatást készítsenek, minthogy a film alacsony költségvetéséből kifolyólag könnyen tudtak hatalmas hasznot szerezni? A feltehetően cinikus céges döntések ellenére amit látunk, a Boldog halálnapot! 2., egyáltalán nem tucatdarab.

Az előző résznél már megjegyeztem, hogy az időhurkos alműfaj – annak ellenére, hogy csak pár filmen van túl – kezd fáradni. Túlságosan ismerősek az elemek, és ezt egy folytatás csak rosszabb irányba terelheti. A Boldog halálnapot! 2. azonban azt a technikát alkalmazza, ami megannyi filmet sikerre vitt (Deadpool, A Lego-kaland, Pókember: Irány a Pókverzum!): próbál reflektálni a saját műfajára.

A Boldog halálnapot! nagyjából elért a műfaj határáig, a folytatásnak ezeket a határokat kellene feszegetnie. Választhatja az olcsó, biztonságos verziót: lehet másolata az első filmnek, mint a Másnaposok 2. Bevezethet új ötleteket: az ismétlődő napos sztorikban még nem látott helyzeteket mutathat meg nekünk – itt kreatívnak kell lenni. Vagy ha már úgyis a műfaj határánál van, léphet egy dimenziót és válthat zsánert.

Christopher Landon rendező párhuzamosan megkísérli valamennyi verziót.

Tree Gelbman (Jessica Rothe) ismét masszívan megszívja. Épphogy kikerült az időhurokból, mely egy időre megkeserítette az életét, most újabb kihívások várják, és ennek része az Idétlen időkigből ismerős helyzet is. Tree ismét a születésnapjában ragad, ám ezúttal valami nem stimmel – egy-két körülmény merőben más, mint ahogy emlékszik rá.

A Blumhouse stúdió már az első filmnél se igazán feküdt rá a horrorra, és inkább egy jump scare-ekkel teli vígjátékot készítettek. Itt viszont még annyi félelemkeltés sincs, mint korábban: direktben vígjátékot kapunk, most már sci-fi elemekkel. A Boldog halálnapot! 2. ugyanis kipótolná az első rész hiányosságait, kezdve a megmagyarázatlan időhurok elemmel. Az egyetemi kockák által kreált időgép azonban olyan komolyan vehetetlen, amilyennek hangzik – gond azonban nincs, hiszen a vígjáték műfaja ezt a felszínességet megengedi.

Nyilván nem lehet félni egy olyan gyilkostól, melynek ismétlődően áldozatául esik a főszereplő, pláne egy folytatásban. Viszont azt se merték 100%-ig bevállalni, hogy elhagyják a horrort, hiszen újra találkozunk a nyúlmaszkos sorozatgyilkossal – csak ezúttal más lapul a maszk alatt, mert Tree egy alternatív dimenzióban landol.

Az új feltételrendszer új tétet ad a történet számára.

Tree legnagyobb traumája, az anyja elvesztése itt semmisnek mondható – míg szerelme a lányszövetség irritáló elnökének udvarol inkább. A nagy kérdés tehát a „megyünk vagy maradunk”, és meglepően érett választ ad a film. A traumák és a gyász építő jellegének felvállalása egy erősség, nincs helye a safe space-eknek. Meglepő, hogy ezt egy olyan film fejezi ki, melytől semmiféle drámai mélységet nem várna el az ember, de amit kap, az sem erőltetett.

A Boldog halálnapot! 2. továbbra is főleg a főszereplője miatt szórakoztató. Jessica Rothe a semmiből tűnt fel, és nagyon remélem, hogy megtalálják az őt megillető szerepek. Rettentő karizmatikus, és ez abból fakad, hogy egy ócska Playboy-nyuszinak tűnik, de sokkal több karakterisztikát és rengeteg humort képes előhozni egy ilyen felszínesnek látszó karakterből is. Minimum kiváló vígjátékszínésznő válhat belőle, és Christopher Landon folytatása elsőrangú showreelt biztosít. Az időhurokba való visszatérés utáni kiakadása az egyik legviccesebb pillanata a filmnek, és csakis a színészi játéka miatt.

A bugyuta technológiai halandzsa, az erősebb humor és az ismerős helyzetek kiforgatásai tehát lehetővé tették a folytatást. Hogyan tovább? Egy harmadik részt már nem valószínű, hogy elbírna a Boldog halálnapot!, de mivel már az előzőnél is szkeptikus voltam, úgy gondolom, a Blumhouse Productions megérdemli a bizalmat.

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel a Ráadás és Moziban rovat szerkesztője. Kedvencei az életszagú, morális kérdéseket feszegető filmek – az igényes blockbusterek mellett.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..