Moziban

A műfaj határa – Boldog halálnapot!

Átélni egy napot újra és újra – szinte már saját műfajjá vált az időhurkos koncepció, melyet a Boldog halálnapot! a slasher-filmek irányába kíván terelni.

Tree Gelbman (Jessica Rothe) egy nagyszájú, flegma céda, aki szinte mindenkit a lábtörlőjeként kezel, kivéve, ha akar tőle valamit. Külsőre egy nagyon vonzó nő, de számító riherongyként festi fel a film az első percektől. Születésnapján egy ismertlen fiú szobájában ébred másnaposan, majd miután beveszi szükséges fájdalomcsillapítóit, kiosztja az őt megajándékozó szobatársát, és meglátogatja házas tanárát egy kis etyepetyére. Az esti buliban viszont egy babamaszkos elkövető megöli az addig teljesen antipatikus nőszemélyt, aki újra felébred ugyanazon a napon. Tree először a másnaposságnak tudja be a hirtelen déja vu-ket, de rá kell jönnie, hogy nem szabadulhat ebből a napból, míg rá nem jön, ki a gyilkosa. Hogy ez kiderüljön, addig viszont sokszor kell meghalnia.

Annak ellenére, hogy egy ellentmondásos élményről van szó, biztos vagyok benne, hogy a legtöbb ember pár fordulón keresztül kipróbálná, milyen lehet újra leélni ugyanazt a napot. Egyrészt ez az ötlet megadja a szabadságot, mellyel igazán elengedhetjük magunkat, hisz tudjuk, nincs következménye semminek, amit teszünk. Odamehetünk azokhoz, akikhez nem mertünk, kimondhatjuk gondolatainkat, csinálhatunk őrültségeket és mindezt frusztrációk és a társadalom elítélő attitűdje nélkül. Eközben pedig – mivel mindig tudjuk, mi következik aznap – kvázi istenné válhatunk a saját birodalmunkban. A sokadik után azonban börtönné válik a koncepció, és rájövünk, hogy nincs befolyásunk a kis világunk eseményeire, csak a foglyai vagyunk. Szerintem az ilyen gondolatok kiaknázása miatt van létjogosultsága ennek az alműfajnak.

Az időhurkos filmek – legyen az Idétlen időkig, A holnap határa vagy a Day Break című tévésorozat – mind szórakoztatóan mutatták be ezt az ötletet, és ebben a Boldog halálnapot! sem képez kivételt. Az alábbi filmünk viszont meg sem próbálja kiaknázni azokat a lehetőségeket, amik benne voltak:

nem mer messzebbre menni egy egyszernézős tinifilmnél, melyet holnap felébredve elfelejtünk.

Kezdjük annál, hogy maga a horror csak felszín, igazából egy könnyed hangulatú, morbidabb vígjátékot nézünk. Tudták a készítők, hogy a félelmet nem lehet kitartani, hiszen minden egyes alkalommal ugyanazon főgonosz által meghalni egy idő után elbagatellizálja a sztori tétjét. A problémám, hogy hiába halálozik el sorozatban Jessica Rothe figurája, ebből nem látunk semmit. Nincs vér, mert érthetetlenül a PG-13-as korhatárra ment a főállásban horrorokat gyártó Blumhouse Productions. A videójátékszerű, utolsó mentett állást minden nap visszatöltő hősnő küzdelmét viszont mulatságos nézni. Mivel egy eleinte kedvelhetetlen karaktert kapunk, a sorozatos bukásai és halálai miatt feltűnőbb, hogy változik a jelleme és a mi attitűdünk is vele kapcsolatban. Tree a film végére egészen kicserélődik. Születésnapja tényleg újjászületéssel jár, ám ehhez nagyon sokáig kell a kis purgatóriumában tartózkodnia.

A Boldog halálnapot! a logika és a fordulatok terén romlik el. Míg Tree igyekszik kideríteni gyilkosa kilétét, mi is agyalunk vele, figyeljük a részleteket. A lány egyenként megy oda minden ismerőséhez, hogy megbizonyosodjon. Közülük némelyiknek nincs egyértelmű alibije, mégis kihúzza őket listájáról, másokról pedig teljesen elfeledkezik – ezek közül bármelyik potenciális gyilkos, mégis átsiklik rajtuk. Az orvostanhallgató lány saját rossz rendszerébe bele is bukik a filmben, én pedig csak fogtam a fejemet, hiszen a történet közepe óta ki lehet találni a tettest.

Hiába mondható az időhurkos műfaj újnak – hiszen aránylag kevés készült belőlük –, már jelentkeznek a kliséi.

A nap eleji kampuszon történő szégyenséta, ahol másodpercenként történik valami esemény – csak arra szolgál, hogy hősünk demonstrálhassa ismeretét egy kívülállónak a bekövetkező dolgokról. Emellett ismét nem kapunk magyarázatot arra, hogy miért van a lány a születésnapjába zárva. Csak el kell fogadnunk és kész. Ezeket azonban mind meg tudom bocsátani, mert cserébe kaptam egy karakterfejlődést, ami bár suta volt, de olykor szórakoztató.

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel a Budapesti Corvinus Egyetem végzős hallgatója. Kommunikáció és médiatudomány szakos tanulmányait egy filmes témájú szakdolgozattal zárja. Kedvencei a kamaradrámák, animációk, az életszagú történetek és az igényes hollywoodi blockbusterek.

Hirdetés

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés