Kritika

Vigyázat, csalok! – Bolti tolvajok

Hirokazu Koreeda úgy kényszeríti meredek érzelmi hullámvasútra nézőjét az Arany Pálma-díjas Bolti tolvajokban, hogy kezdetben elhiteti velünk, egy idilli család egy kislány elrablásával is kialakulhat.

Hirokazu Koreeda életművének középpontjában felforgatott családi viszonyok állnak. Míg a 2004-es Anyátlanok négy magára maradt testvér boldogulásáról szól, addig a 2015-ös Our Little Sister három nagylányról mesél, akik közös apjuk halála után magukhoz veszik sosem látott féltestvérüket. A fiam családja című filmben még bizarrabb a konfliktus: hat év után derül ki, hogy két kisfiút elcseréltek kórházban. A visszacserélhetőség dilemmája a vér szerinti kapcsolatot és a kialakult köteléket állítja szembe egymással, amelyből a mit is jelent valójában a család? kérdése bontakozik ki. Hirokazu a Bolti tolvajokban bevallottan ugyanezt a kérdést gondolja tovább, az eredmény pedig ezúttal a cannes-i házirendezőnek számító japán művész számára (már hétszer járt a fesztiválon) Arany Pálma-díjat ért.

A japán rendező titka, hogy intim közelségben mutatja be a láthatatlan családi mindennapokat,

miközben formabontó rokoni viszonyokkal lepi meg nézőjét. Ez már önmagában új minőségekkel gazdagítja a Japánról alkotott képünket, a Bolti tolvajok azonban további újdonságként egy kvázi nyomortelepen élő, lecsúszott családról szól. Már A fiam családjában is felbukkant ez a motívum (a két család közül az egyik ugyanis jómódú, a másik kifejezetten szegény volt), de a Bolti tolvajok egyenesen Japán ismeretlen arcával szembesít: ez se nem a tradicionális, ősi kultúrák színhelye, se nem a nagyvárosok neonfényű, hipermodern közege. A film egy külvárosi kalyibában, építkezéseken, zsúfolt nagyüzemben, rideg szupermarketekben, olcsó trafikokban játszódik, ebből a perspektívából pedig az európai köztudatban élő Japán-kép alulnézetet kap: a tradíciók helyett a bolti lopáshoz alkalmazott babonák, a nagyvárosi személytelenség helyett olcsó peep-show szerepel a filmben.

Ennek ellenére – és ez a film legsajátosabb vonása – a Bolti tolvajok ezt a nyomort lírai ködbe vonja, a humort sem nélkülözve. Elhiteti, hogy létezik a „tisztes szegénység”, főhősei pedig simlis, de szeretetreméltó figurák. A történet szerint a bolti tolvajlásból és némi alantas munkából élő család, amely egy nagymamából, két fiatalabb nőből, egy apából és egy fiúból áll, egy este magához vesz egy magányos, teraszon didergő kislányt, hogy a sajátjukként neveljék. Szerető közösséget alkotnak, a melegszívű, piti bűnözők odaadással gondoskodnak a kislányról, főleg a „nagytestvérével” alakul ki szoros kapcsolata. Csak lassanként foghatunk gyanút, hogy itt nem minden az, aminek látszik, mire pedig végleg lehull az álca, már a szociohorror pereméig sodort a film.

A Bolti tolvajokban egyre döbbenetesebb titkokra derül fény, mintegy véletlenül.

A problémák természetesen a külvilág betörésével kezdődnek. Az érzéketlen, bürokratikus rendszer nem tűri a család szabálytalan magánvilágát. A film finoman előkészíti a nagy leleplezéseket, a magyarázatok mégis mellbevágóak: néhány jelenet alatt változik a lírai nyomor egyszerű nyomorrá. A hatóság szemszögét átvéve nyilvánvalóvá válik, hogy helytelen, ahogyan ez a család felépítette magát és ahogyan élt (és itt nem csupán a kislány „elrablásáról” és a tolvajlásról van szó). De eddigre a film családtagok nézőpontjából elmesélt első fele már meggyőzött róla, hogy igenis volt létjogosultsága ennek a konstrukciónak. Hirokazu üzenete, hogy a család intézményének határai sokkal homályosabbak, mint valaha is gondoltuk volna. Végül pedig az is kiderül, hogy a kezdetben felvázolt családi dramedy csak műfaji porhintés, a Bolti tolvajok voltaképpen az elmagányosodásról szól. Ez pedig szabálytalan melodrámába fordítja, egyúttal rendkívül aktuálissá teszi a filmet.

Azt, hogy mennyire benne vannak a levegőben a Bolti tolvajokban bemutatott, családot érintő kérdések, igazolja, hogy Csuja László ezzel egyidőben debütált filmje is hasonló helyzetet tárgyal. A Virágvölgy is egy rossz sorból „kimentett”, de nem konvencionális családi keretek közé kerülő gyerekről szól, miközben ugyanígy a családdá válás feltételeit, a normalitás utáni vágyat, a törvénytelen módszerekből fakadó örökös nyugtalanságot és természetesen az erkölcsi dilemmákat boncolgatja.

A Bolti tolvajok a lelepleződő titok és a súlyosabb szociokulturális tragédiák miatt különbözik magyar rokonától, valamint abban is, hogy lassabban hat. Japán Oscar-nevezettjét a fokozatosan adagolt információk és a hatalmas nézőpontváltás miatt érdemes kétszer is átgondolni és akár többször is megnézni, hiszen bár könnyen befogadható filmről van szó, szakadékként megnyíló mélységeire nehéz felkészülni.

***

A cikket a hazai bemutató kapcsán 2019. január 10-én frissítettük.

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu ötfős szerkesztőcsapatának tagja, a Papírfény rovat felelőse.
[email protected]

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya