Kritika

Ördögöd van! – Boszorkányvadászat

Dominic Sena boszorkányfőzete hamis recept alapján készült. A keresztény misztériummal habart középkori kalandfilmben a rendező egyetlen banyát sem képes felmutatni, ellenben bugyuta fennköltséggel zengedez a megváltásról egy dögvészt hozó sátáni démonnal szemben.

A film

Dominic Sena kétségkívül ért a hangulatteremtéshez. Emlékszünk még a Kardhal című thriller nyitójelenetére? John Travolta önreflexiót sem nélkülöző, hollywood-kritikus nagymonológjával a nevezett direktor megvette a nézőt kilóra, s átverések precízen adagolt sorozatával nem is hagyta lankadni az érdeklődést. A Boszorkányvadászat esetében egy balul sikerült istenítélet bemutatásával produkál dermesztő nyitányt, s a későbbiekben néhány eltalált motívum (flagellánsok, a pestis, s az ellene használt csőrös maszk) segítségével még a középkor sötétségét is érzékelteti. A karakterek kérdőjeles motivációinak ütköztetésével azonban most kevésbé jár szerencsével.

A szentföldi vérengzések okán dezertált két lovagnak hálátlan feladat jut szabadságukért cserébe. Egy boszorkánynak vélt leányt kell eljuttatniuk egy távoli kolostorba, hogy a szerzetesek a vádlott túlvilágra száműzésével megszabadítsák a vidéket a tömegsírokat szaporító dögvésztől. Pofonegyszerű sztori ez, s a lovagok didaktikus megváltástörténetét leszámítva Dominic Sena sem tagadja a Boszorkányvadászat szimplaságát. Könnyed eligazítást végez a bűnbocsánatot kereső főhősök valamint egydimenziós útitársaik (az erényes ministránsfiú, az erőszakos egyházférfi, az életét féltő szélhámos és az erkölcsös apa) konfliktusainak aprócska útvesztőiben, hogy aztán a lány kilétének visszatartásával robbantsa a sematikus kalandokban rejlő feszültséget. A menny és pokol erőinek összecsapásaiban fellelhető kettőséget a műfajkeveréssel vonja párhuzamba, hogy szabályosan váltogatva követhessék egymást a „valószerű” (pl. átkelés a rozoga a függőhídon) és a természetfeletti (pl. CGI-farkastámadás) kalandok. A mérleg nyelve azonban egy sztereotípiára kihegyezett fordulatnak köszönhetően mégiscsak megbillen, s a szerzetes-zombikkal felturbózott finálé láttán csak a fejünket foghatjuk, hogy varázsitalokat kotyvasztó hölgyeményekkel, nem pedig sötét erők uralta bűnösökkel azonosítottuk a boszorkányokat, ahogy az egyházi körökben szokás.

Terítékre is kerül az ördögűző mozikat mozgató megváltás-tematika. Videoklipekhez hasonlatos montázsszekvenciákban megidéződik a keresztes háborúk pokla, hogy aztán az elkövetett mészárlások okozta lelkifurdalás a démon sakkjátszmáiban kapjon helyet. A lovagok rémálmokban és béna dialógusokban jelentkező gyötrelmét azonban lehetetlen komolyan venni, pláne, hogy Nicolas Caget és Ron Perlmant nemhogy „Athleta Christi”-ként, de még lovagi erények birtokosaként is nehéz elképzelni. Rejtély rejtély hátán. A félrevezető címadáson és a dezertőrök nosztalgikus diskurálásainak értelmén még túl lehet jutni, de Ulrich Thomsen színészi jelenlétén már mindenkinek ildomos fennakadni.

A lemez

A Pro Video Film kiadványa extrák nélkül látta meg a napvilágot.

Boszorkányvadászat (Season of the Witch)

színes, amerikai fantasy, 98perc, 2010

rendező: Dominic Sena
forgatókönyvíró: Bragi F. Schut
zeneszerző: Atli Örvarsson
operatőr: Amir M. Mokri
producer: Alex Gartner, Charles Roven
vágó: Dan Zimmerman

szereplő(k):
Nicolas Cage (Behman)
Ron Perlman (Felson)
Claire Foy (a lány)
Stephen Campbell Moore (Debelzaq)
Robert Sheehan (Kay)
Ulrich Thomsen (Eckhardt)
Christopher Lee (D’Ambroise bíboros)
Andrew Hefler (Jail Bailiff)
Stephen Graham (Hagamar)

Imdb-átlag: 5,4.

A DVD megjelenése: 2011. 06. 29.

Szinkron nyelv: magyar Surround, angol DD 5.1
Felirat nyelv: magyar

Ár: 3190Ft.

Avatar

Kiss Tamás

Kiss Tamás a Vászon nélkül és a Fesztivál rovat szerkesztője. Gimnáziumi tanárként mozgóképkultúra és médiaismeret, illetve történelem tárgyakat oktat. Rajong a western, a horror és a gettófilm műfajáért, valamint Brian De Palma és Sidney Lumet munkásságáért.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya