A #MeToo-mozgalmat megelőzve a Botrány azoknak a nőknek a történetét meséli el, akiknek köszönhetően a hatalommal való visszaélés, a munkahelyi szexuális zaklatás jelensége újból bekerült a közbeszédbe.
A Botrány (az ötletes angol cím, Bombshell kétértelműségét sajnos a magyar címválasztás nem tudja visszaadni) 2015 környékén, a republikánus elnökjelöltek vitájának idején kezdődik, és körülbelül másfél év történéseit meséli el. A konzervatív, jobboldali, Trumpot lelkesen támogató FOX News csatorna vezetőjét, Roger Ailest korábbi munkatársa, Gretchen Carlson bepereli szexuális zaklatás vádjával. Az egykori műsorvezető bátor lépéséhez egyre több, eddig hallgatásba burkolózó nő csatlakozik.
A fokozatosan növekvő botrány 2016 júliusában Ailes bukásához vezetett.
Az HBO GO-n tavaly bemutatott, A legharsányabb hang című minisorozatban már képet kaphattunk Ailes életének utolsó két évtizedéről, a FOX News megalapításáról, médiabirodalmának működési mechanizmusáról, érintve a szexuális zaklatásait is. A Botrány forgatókönyvét jegyző Charles Randolph (A nagy dobás) elsősorban a szexuális visszaélések témájára fókuszál, amelyhez azonban szervesen hozzátartozik Ailes szemléletmódja és a FOX News lényegét adó kommunikációs stratégia.
Rupert Murdoch 1996-ban bízta meg Ailest egy hírcsatorna létrehozásával. Célja: a tájékoztatás látszatának keltése. Objektív hírközlés helyett jobboldali, konzervatív irányvonalat követve közvetítették szimpatizánsaiknak azt, amit hallani szerettek volna. Ailes szexizmusa – amely a filmben megmutatkozik a nők leuralásában, testük tárgyiasításában – alapvetően meghatározta a csatorna profilját: azt, amit és ahogy láttattak, illetve kommunikáltak egy-egy műsorban.
A média ilyen jellegű formálása ezáltal meghatározza a nézők vitakultúráját és világlátását, többek között a nőkhöz való viszonyát is.
Így válik aprósággá és említésre sem méltó dologgá egy-egy fogdosás vagy soviniszta megjegyzés. Abban az esetben pedig, ha egy nő nem tetszését meri kifejezni ezzel szemben, jönnek a „férfigyűlölő” vagy „szexi vagy, de nehéz eset” típusú kommentek (Nicole Kidman Gretchen Carlsonja fejtegeti ezt).
Jay Roach filmje jól mutatja be ezt a folyamatot, amelynek a végén ott találjuk a szexuális zaklatásokat és azt a gyomorforgató mechanizmust és hálózatot, amelyben emberek falaznak, megfélemlítésből inkább elfordítják a fejüket vagy éppen segítik a molesztálást újabb és újabb áldozatok beszervezésével.
A filmben nagyon sok múlik a három főszereplőn (Nicole Kidman, Charlize Theron, Margot Robbie), akik nem is okoznak csalódást, egytől-egyig kiválóan formálják meg karaktereiket. A téma ellenére a film hangvétele könnyed és több ponton szórakoztató, ugyanakkor a háttérben gyűrűző feszültség is felsejlik (például az előzetesben is látható kiváló liftes jelenetnél). A cselekmény viszonylag gyorsan pereg (Charlize Theron híradós stílusban rögzített és előadott bevezetője kreatív és lendületes), a drámai jelenetek pedig jó érzékkel lassabbak, hagynak elég időt a magasságok és mélységek átélésére. Kate McKinnon a FOX News-nál dolgozó, titokban demokrata, leszbikus figurájától kapjuk a film egyik legjobb monológját, amelyben nagyon pontosan összefoglalja a FOX News félelmekre, megfélemlítésre építő kommunikációs stratégiáját.
Roger Ailes járókeretes jelenete pedig kísértetiesen reflektál Harvey Weinstein napokban közzétett fotójára, amelyen szintén egy járókeretre támaszkodva jelent meg a bíróságon.
Bár fontos megjegyezni, hogy a FOX News elnökének leleplezése után más vezetők is lebuktak, akiknek szintén távozniuk kellett a csatornától, azonban a munkájuk elvesztésén túl semmiféle büntetést nem kaptak. A csatorna bocsánatot kért, szép csendben, a vezetők pedig távoztak egy példátlanul magas végkielégítéssel. Roger Ailes 2017-es haláláig Trump tanácsadójaként dolgozott.
Érdekes adalék a film hátteréhez, hogy az a hollywoodi szakma készített filmet a FOX News-nál történt szexuális zaklatásokról – azok közvetett (hallgatással) vagy közvetlen (ártatlanok beszervezése) módon való támogatásáról –, akik valószínűleg hosszú ideig ugyanígy asszisztáltak Harvey Weinstein molesztálásaihoz.
Ugyanezek az emberek adtak 2002-ben Oscar-díjat az elítélt Roman Polanskinak, vagy éppen a nemi erőszak miatt elítélt, enyhített börtönbüntetését töltő Bill Cosby-t is ők emelték a csúcsra. Azt, hogy emiatt mennyire érezzük visszásnak a Botrányt, azt mindenki döntse el, ettől függetlenül
fontos és jól összerakott filmet készítettek a témában.
A Gretchen Carlson által elindított lavina persze nem állt meg: egy évvel később a #MeToo-mozgalom keretében erősödött meg. Ám még mindig van tennivaló a zaklatások felszámolásában. A legfontosabb természetesen az aktív cselekvés: nem elfordítani a fejünket és hangot adni a visszásságoknak, amint azt Margot Robbie karaktere is felismeri és kifejti a film végén. Magunk és az utánunk következő generáció érdekében is.
