Kritika

Apu kanos kamaszai vagyunk – Pofozóklub a gimiben

Bottoms

Katoikus, abszurd, és fokozatosan távolodik a realitás talajától, a Pofozóklub a gimiben (Bottoms) a maga nemében mégis szórakoztató kiforgatása a klasszikus tinifilm műfajának.

Mindenki tudja a Harcosok klubjának első szabályát: senkinek egy szót sem a klubról. A Bottoms harcosok klubjának szabálya ehhez képest: a dögös csajoknak mindenképpen tudnia kell a klubról. Josie-t és PJ-t ugyanis egyedül a gyönyörű lányok motiválják, és csakis az önvédelmi foglalkozásnak keresztelt, kis szakkörükkel tudják felhívni magukra a figyelmüket. Mégpedig azért, mert a suli legszebb, legnépszerűbb csajai soha nem fognak lenézni az iskola metaforikus pöcegödrébe, ahol Josie és PJ a gimi kasztendszere szerint léteznek. Félreértés ne essék: nem azért ők az iskola páriái, mert leszbikusok – ahogy a karaktereiknek sem ez a fő jellemvonásuk –, hanem mert tehetségtelen lúzerek. És inkább ez válik a Bottoms elsődleges fókuszpontjává is. Szexelni akarnak? Nagyon is. És megy nekik? Hát… Csak amennyire az Amerikai pite vagy a Superbad, avagy miért ciki a szex? szerencsétlen főhőseinek, annyi különbséggel, hogy ezúttal lányok bénázását nézhetjük végig.

Mert hát nem csak a fiúk kapnak egy jó adag hormonbombát a kamasz éveikben, a lányok is lehetnek kanos idióták. Csak erről nem szoktak filmek születni. Ezt pótolja most Emma Seligman második rendezésével, amelyet Rachel Sennott -tal közösen írtak. Az ő párosuknál pedig nincsen alkalmasabb arra, hogy megmutassák, hogyan is működik egy női agy.

Mert hát ki ne talált volna ki még komplikált terveket a kiszemeltje megszerzésére?!

Egyeseknél ez kimerül az „elmegyek a suli büféje mellett 11 órakor, mert tudom, hogy akkor szokott szendvicset venni”-típusú fondorlatokban. Mások pedig harcosok klubját indítanak.

Bár a felszínen a harcosok klubja a mesterterv a lányok befűzésére, a Bottoms – ahogy David Fincher filmje is – csak a kommentár eszközeként használja egymás püfölését. Ez egyébként a lányok külsején is meglátszik: Edward Nortonnal ellentétben egyáltalán nem következetesen jelennek meg a csajokon a verekedés nyomai. Míg Fincher a konzumerizmust és kapitalizmust, addig Seligman a performatív feminizmust kritizálja az amerikai tinifilmek szatírájába oltva – miközben mindketten bevisznek egy-egy ütést a patriarchátusnak.

Bottoms

Az önvédelmi szakkör Josie és PJ marketingje szerint a nők felemelésének céljából született egy olyan időszakban, amikor a férfiak szava többet ér az övéknél, az iskolai rádióban pedig nemtörődöm hangon bemondják, hogy az ellenséges iskolai focicsapat tagjai erőszakos terrorban tartják a suli (elsősorban női) diákjait. És bár lehet, hogy időközben tényleg összetartó egységgé válnak, a harcosok klubja valójában egy kikacsintó tudomásulvétele annak, hogyan lehet öncélúan manipulálni a feminista ideákat.

A Bottoms Tyler Durdene-ként Jeff személyében manifesztálódik a toxikus maszkulinitás minden szélsősége, melyet Nicholas Galitzine parodisztikusan túltolt alakítása húz még inkább alá.

A tinifilmek archetipikus, ostoba, macsó futballistája szinte az abszolútértéke Galitzine legutóbbi alakításának, a Vörös, fehér és királykék érzékeny hercegének.

Míg Jeff egy felnagyított verziója a megszokott izomagyaknak, addig a Bottoms a műfaj további karaktertoposzait inkább kifordítja önmagukból. A beképzelt pompomlány ezúttal nemcsak a külsejével akar érvényesülni (Kaia Gerber Brittany-ként pozitív csalódás), vagy épp kissé önbizalomhiányos és éhezik a szeretetre (Isabel Havana Rose Liu alakításában a gőgös felszín alatt egy igazi tündér).

Josie és PJ pedig az Éretlenségi főszereplő párosának amorálisabb, lúzerebb verziói, miközben éppolyan szerethetőek, sőt!

És ez egyértelműen az őket alakító Rachel Sennott és Ayo Edebiri érdeme, akiknek már most bérelt helyük van Hollywood legviccesebb női között. Sennott tette minimálisan elviselhetővé Az idolt, az olyan filmjei után pedig, mint a Danielle és a süvet (ami nem mellesleg Seligman első nagyjátékfilmje is), a Játsszunk gyilkosost! vagy épp a Bottoms, jó úton halad affelé, hogy Z-generációs ikonná váljon. Ayo Edebiri pedig megállíthatatlan erőként söpörte fel az Álomgyárat, 2023 különösen az ő éve volt: láthattad a Black Mirrortól az Abbott Általános Iskoláig, vagy hallhattad a Pókember: A Pókverzumon átban, illetve a Tini Nindzsa Teknőcök: Mutáns káoszban is. Legemlékezetesebb szerepe mégiscsak Sydney, aki érzelemmel tölti fel A mackót, miközben néha képes a sorozat döbbenetes feszültségét is oldani.

A Bottoms miattuk – és úgy általában a színészi alakításoknak köszönhetően – lesz szórakoztató. Érezhető, hogy Sennott, Edebiri és Seligman jóban vannak, és jól érzik magukat a többi színész társaságában. Ezért olyan érzés, mintha csak a forgatókönyv vázlatát írták volna meg, amire aztán ráimpróztak a forgatás alatt. Bár sok poén ült és működött (a volt futballista, Marshawn Lynch töritanárának beszólásai kész gyöngyszemek),

a Bottomson érezhető egy céltalan szétszórtság. Ezáltal pedig inkább röhejes lesz, mintsem vicces.

A női harcosok klubja, ahol felügyelet nélkül verik egymást véresre a lányok, alapjáraton abszurd ötlet, a Bottoms egy ponton azonban már végképp elrugaszkodik a realitás talajától.

A tinifilmek elnagyolt szubverziójaként ez az amerikai focimeccsen csúcsosodik ki, ahol ananászlé és vér folyik vegyesen. A végére néhányan meghal(hat)nak? Na, bumm. Ugyanakkor Selinger tiszteleg is a műfaj meghatározó darabjai előtt – bár nem tudja eldönteni, hogy ezt nosztalgikus vagy teljesen parodisztikus színezetben tegye. Erőszakosságában a Bottoms a Gyilkos játékokat idézi, bizarr humorában a Már megint egy dilis amcsi filmet. A klasszikus tinifilmek Z-generációra szabását ugyan a Bosszúra készen jobban csinálta, a Bottoms a maga kaotikusságában mégis kellően szórakoztató tud lenni ahhoz, hogy idővel LMBTQ, Z-generációs kultfilmmé váljon.

Rakita Vivien

Rakita Vivien az ELTE Bölcsészkarán végzett film szakon. Kedvence a midcult, illetve a történelmi és gengszterfilmek, valamint sorozatok széles skálája. 2017 óta tagja a Filmtekercs csapatának.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com