Kritika

A karmester, a színésznő és egy házassági történet – Maestro

„Ha nem dalol benned a nyár, semmi sem dalol benned. És ha semmi sem dalol benned, akkor zenélni sem tudsz” ezen idézet többször elhangzik Bradley Cooper második nagyjátékfilmje, a Maestro kapcsán, melyben a legendás zeneszerző és karmester, Leonard Bernstein életének csúcs- és mélypontjai elevenednek meg. Vajon mennyi sikerrel tudja átadni Cooper az örök nyarat megélő és örökké muzsikáló zseni alakját?

A 70-es éveiben járó zenei zseni, Leonard Bernstein (Bradley Cooper) egy interjú során tekint vissza karrierje kezdetére, sikereire, bukásaira és házasságára Felicia Montealegre-val (Carey Mulligan), ami ezeket mind egybefogta. Az 1940-es évekbe ugrunk vissza, amikor a fiatal Bernstein egy szerencsés véletlennek köszönhetően válik ismertté a zenei magaskörökben: mestere megbetegedése okán ő vezényli le a Filharmonikusok koncertjét, ráadásul próba nélkül. Az ifjú titán azonnal berobban, ezzel párhuzamosan pedig megtörténik az első találkozás jövendőbelijével, a színésznőként tevékenykedő Feliciával.

Innentől kezdve a maestro zenei munkássága és feleségével való kapcsolata elválaszthatatlanul halad előre.

Azonban míg Bernstein vitathatatlan sikereket ér el mind a zeneszerzésben, mind a karmesteri/tanítói szerepkörben, addig Felicia már nem képes elviselni a férjével kötött „házassági paktumot”. A férfiak társaságát élvező, velük intim kapcsolatba kerülő Leonard ugyanis már nem tudja elrejteni valódi természetét. A három gyermekes Bernstein egyre távolabb kerül családjától, feleségével való újra egyesülését pedig egy tragikus esemény árnyékolja be: Feliciát rákkal diagnosztizálják.

A főként színészként ismert Bradley Cooper a 2018-as Csillag születikkel debütált rendezőként. A Leonard Bernstein projekt megrendezéséért kezdetekben olyan neves alkotók szálltak versenybe, mint Steven Spielberg és Martin Scorsese. A két veterán művész végül producerekként álltak be a film mögé: míg Scorsese Az ír elkészítése mellett döntött, addig Spielberg a Csillag születik megtekintése után Coopert találta a legalkalmasabbnak mind a főszerep eljátszására, mind a film megrendezésére. Bradley Cooper felnőve a rendezőlegendák életművéhez,

egy grandiózus művész életútjának grandiózus elmesélésére szánta el magát.

Cooper már a Csillag születik kapcsán is kísérletet tett az általa játszott Jackson Maine fiktív karakterén keresztül az alkotás folyamatának, a hirtelen jött siker és a bukástól való állandó félelem érzetének filmi megvalósítására, de legfőbbképpen egy párkapcsolat dinamikájának bemutatására két excentrikus művész (párját Lady Gaga alakította) között. Első filmjét – remake lévén – a hozott anyag határozta meg, amelyre Cooper pályakezdő rendezőként erősen támaszkodott, és csak kevés művészileg indokolt kockázatot vállalt.

A Maestro esetében már egy szinte teljesen kiforrott alkotó víziója tárul elénk: mind a képi világban, mind a történetmesélésben az egyetemes film, zene és színház művészetének alapos ismerete köszön vissza.

Bernstein 1940-es években induló karriertörténetének kezdete, és főleg a Feliciával való kapcsolatának kibontakozása a ’40-es és ’50-es évek amerikai filmjei által ihletett stílusban elevenedik meg. A Maestro ezen fejezeteiben a színészi játék a korhoz illően elnagyolt, teátrális, mégis elbűvölő és nosztalgikus, mely nosztalgiahullámra erősen rásegít a fekete-fehér képi világ. Ezt az érát teljesen átlengi a színház- és koncerttermek atmoszférája: a kezdő képsorokon Bernstein hálószoba ablakán összezárt függöny széthúzása jelenti a „felvonás” kezdetét, mely művelet teljesen megidézi a színházi előadásokat vagy komolyzenei koncerteket megnyitó függönyfelvonás gyakorlatát. Leonard és Felicia igazi kapcsolódása a színpadon történik meg: legyen szó a nő éppen futó darabjának közös felolvasásáról az éjszakába burkolt színházban, vagy arról a pillanatról, amikor a maestro betekintést enged Feliciának a komolyzenei világ és az apja által megvetett Egy nap New Yorkban című musical fantáziavilágába.

Átlépve a ’60-as, ’70-es évekbe, Leonard és Felicia színpadra illő románcát beárnyékolja a férfi egzisztenciális és magánéleti válsága, valamint a házasság során fellépő nehézségek. Művészileg Bernstein megterhelő belső csatát vív a könnyű és komolyzenei sikerei, az alkotás és a karmesteri szerepköre között, miközben férfiakkal folytatott afférjaival immár nyíltan tiporja el felesége önbecsülését és társadalmi megítélését. Ezen fejezetekben már eltűnik a játékos hangnem, valamint a túlzó színészi játék és a realitás lép a helyükbe. Az immár színes képkockákon a 1960-1970-es évek filmjei által kedvelt társadalmi és kapcsolati csömör elevenedik meg, ahogy

a hedonista művész útkeresése lassan az önpusztításba csap át.

„Egy műalkotás a kérdéseket nem megválaszolja, hanem kiprovokálja; és alapvető jelentése az egymásnak ellentmondó válaszok közötti feszültségből adódik” – ezen Bernstein-től származó sorokkal nyit a Maestro. Bradley Cooper egy roppantul nehéz, gyakorlottabb rendezőkön is kifogó feladatot tűzött ki filmje céljául: bemutatni Bernsteint, mint a zenei zsenit, és mint a magánembert mindössze két órában. A 2004-es De-Lovely: Ragyogó évek (r.: Irwin Winkler) hasonló céllal és több-kevesebb sikerrel szerette volna bemutatni egy másik korszakos zseni, a hasonló magánéleti problémákkal küzdő Cole Porter munkásságát. Sorstársához képest hiába megfontoltabb a koncepció és grandiózusabb a képi világ,

Cooper nem volt képes eldönteni, hogy pontosan miről is akart filmet készíteni.

Temérdek művészileg és emberileg fontos kérdést vet fel: az alkotás folyamatának nem egyértelmű célkitűzéseiről, a művész, mint emberszerető vagy ember- és öngyűlölő teremtményéről, összeségében Bernstein, mint korszakos zseni és mint húsvér emberi alakjának létezéséről. Válaszok nélkül azonban ezen kérdések elnehezítik a filmet és vontatottá teszik a néző számára. A rengeteg kérdőjelnek „hála” pedig karaktereinkhez se kerülhetünk közel.

Már a mellékszerepekben is olyan ismert színészek lépnek fel, mint az elismert klarinétművészt és egyben Bernstein egyik szeretőjét, David Oppenheimet alakító Matt Bomer, vagy a legidősebb lányát, Jamie-t megtestesítő Maya Hawke. Azonban egyik fantasztikus színész karaktere sem kapott elég játékidőt és kellő mélységet ahhoz, hogy árnyalhassák a maestro alakját. Carey Mulligan hitelesen és szívszorítóan hívja életre mind a házasságában megkeseredett, mind a betegségtől megtört Feliciát, ahogy

a műorrot magára öltő Bradley Cooper is eggyé válik a karizmatikus Bernstein alakjával,

kapcsolatuk alakulását azonban csak kellő távolságból, mondhatni a nézőtérről követjük nyomon. Mindezek mellett a film katartikusnak mondható pillanatai pontosan a Bernstein-i életmű megszólaltatásának köszönhetően élhetőek meg. Talán legismertebb alkotásának, a West Side Story-nak pár jól ismert ütemét hallva a film világával való azonosulás sem tűnik lehetetlennek. Emellett mégis a Maestro egyik legmeghatározóbb jelenete Gustav Mahler „Feltámadás” Szimfóniájának elhangzása Bernstein vezényletében: az angol Ely-székesegyházban bemutatott mestermű katartikus és szent élménye – ha csak pár percre is – megélhetővé teszi a Leonard és Felicia közti szeretetet és megértést.

Az idősebb generáció számára Leonard Bernstein vitathatatlanul ikon volt, nemcsak mint zeneszerző és karmester, hanem mint az a szinte már popkulturálissá váló híresség, aki  televízión, rádión és könyveken keresztül képes volt a komolyzenét élvezhetővé és érthetővé tenni emberek millióinak. Egy ilyen legendás figura eljátszásával és élete sötétebb momentumainak feltárásával Bradley Cooper nem kevés kockázatot vállalt, és sajnálatos módon nem sikerült se művészetében, sem Bernstein valójában elmerülnie. Ennek ellenére második filmje nem érződik teljes bukásnak: hacsak a felszínt kapargatva is, filmművészetileg jelentős és monumentális lett a Maestro, Cooper – ha nem is behatóan – ezzel tiszteleg a Bernstein életmű, és ezen rendkívüli művész fantasztikuma előtt.

A Maestro a Netflix kínálatából érhető el.

Padányi Júlia

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com