Moziban

Sírva vigadós – Brazilok

Brazilok

A Brazilok minden jószándéka és szívmelengető jellege mellett megállt a megtébolyodott humorú és a drámai Kusturica között. A bosnyák mester konkrét receptet adhatott volna, de nem sikerült élni vele. Így a jól elkapott helyzetkomikumok mellett a nagy melegre való tekintettel izzadságszagot érezni. Pedig volt egy esélyünk egy jó keserédes roma filmre.

„Ez a nap is egy jó kis kocogással kezdődött” – mondja a kezdő képsorok után a film főszereplője, Puporka Fingi (Lakatos Erik), és ezt a nevet talán ne elemezzük! Apró szépséghiba, hogy a kellemes reggeli kocogást a cigány kisfiút kergető kutyák idézték elő, máris két értelmet adva ezzel a mondatnak. Egy ilyen hozzáállás a filmhez, már ha ez következetesen végigmegy, igazán jót tett volna. Egyszerre vicces és szomorú; gyermekien ártatlan, ami közben rámutat súlyos társadalmi konfliktusok meglétére.

Mielőtt szörnyen szociológuskodó lenne ez a kritika, szögezzük le, hogy ez egy feel good movie, pedig látjuk a nagybetűs problémákat. Fingi szerint ez a hely, Acsa külső nyomortelepe a legszebb a földön, ez itt maga a Paradicsom, a boldogság. Itt minden tejföl. Ronádó – mert ez van a mezére írva – boldogsága ennél már csak akkor lesz teljesebb, amikor a helyi fociszerető polgármester, az évenkénti nyári futballbajnokság főszervezője, aki azt is tudja, hogy a négyes döntő igazából Final Four, szóval a polgármester bejelenti: idén „roma polgártársaink” is részt vehetnek a megmérettetésben. Fingivel ellentétben a falu nem minden lakójában okoz ez osztatlan örömet. Noha a helyi cigány fiatalok nem érzik magukat alkalmasnak a feladatra, a börtönből frissen szabadult Puporka Áron dacosan odacsapja a nevezési díjat a népiesen mulató polgármester elé.

Ez a dac van jelen a filmben, ami nem riad vissza a sztereotípiák bemutatásától sem, miközben lélekmelengető tud lenni. Néha ökölbe szorul a kezünk a kicsinyes alpolgármester rasszista bunkóságán, de ugyanúgy átüt a vásznon a dolog már-már propaganda módon didaktikus jellege, ahogy a helyi plébános (Bánki Gergely) mondja,

a csatákat a pályán kell megvívni, nem azon kívül.

Máskor gyorsan azonosulunk az egymást szerető és mulató cigány testvérekkel, s közben cinkosan összekacsintunk, amikor Fingi azt mondja: „De tudnotok kell, Áron nem azért volt börtönben, mert…”

Kusturica receptje adta volna magát többször is. A cigányok ideje bemutatta a keserves, földönfutó életet. Igazi drámát tett elénk, ahol csak könnynek van helye. A faluból elvágyódó, a  cigányságot áldozatként bemutató Puporka Rozi (Farkas Franciska) karaktere egy ilyen könnyű vígjátékban ettől lesz testidegen, éppen a leginkább felejthető szál, még a zseniális Gáspár Laci cameo ellenére is. Ott van persze a Brazilok mögött a Macskajaj is, annyira viszont nem engedi el magát. Nem tud és nem akar elszakadni a politikai korrektségtől, nem engedi és nem teheti meg, hogy teljesen a humorra helyezze a hangsúlyt. Fingi karaktere és a csoda lehetősége – egy képzetlen, szegény, lesajnált focicsapat megnyeri a bajnokságot – azonban receptül hívja A papa szolgálati útra ment című Kusturica-filmet is, ahol a felnőttek számára nyilvánvaló folyamatokat gyermeki szemszögből látjuk.

Szóval – noha túlságosan benne van M. Kiss Csaba társrendező és ex-tv2 riporter „földhözragadt” látásmódja – tud meseszerű lenni a Brazilok. Szerencsére Rohonyi Gábor társrendezőtől nem áll messze a tragikomikus feldolgozás: a Konyec például az alacsony nyugdíjat bankrablással kiegészítő párról szól, és most ismét kettős érzelmeket kapunk.

Brazilok

Alapvetően már az pozitív – és örüljünk ennek –, hogy erről a témáról nemcsak érfelvágó módon lehet beszélni. Vagy hogy összejött egy jó stáb. Amatőrök és pályakezdők (Dóra Béla az alpolgármester fiának szerepében figyelni való tehetség) ugyanúgy részei a filmnek, mint a kétmondatos szerepeket bevállaló nagyok (Schell Judit, Anger Zsolt, Dobó Kata) vagy a sziporkázó álbajuszos polgármester, Fekete Ernő. És persze ott van a foci, ami Keleti Martontól Minarik Edén át Eperjes Károlyig sok mindenkit megérintett, s ami világszerte a szegénységből való felkapaszkodás egyik legdemokratikusabb eszköze.

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, főszerkesztő-helyettes. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. [email protected]

Hirdetés

Hirdetés