Kritika

Ez nem az a John Clark, akit keresünk – Bűntudat nélkül

Jamie Bell és Michael B. Jordan a Bűntudat nélkül (Without Remorse) című filmben

Bűntudat nélkül állítom, hogy ennek az akciófilmnek tökéletesre kellett volna sikerülnie. Jónak jó lett, de az alkotógárdát elnézve (Tom Clancy, Taylor Sheridan, Stefano Sollima) ez a kvalitás kevés.

Nagyon, nagyon, nagyon magasan volt a léc, sokáig rezgett is a magasban, de végül csak leesett. Pedig a világ talán legnépszerűbb kém- és katonai regényeit jegyző Tom Clancy könyve zökkenőmentes pályának tűnt, az azt forgatókönyvvé adaptáló Taylor Sheridan (Wind River – Gyilkos nyomon, A préri urai, Sicario) ígéretes tehetségnek, az egészet levezénylő Stefano Sollima (Suburra, Sicario 2. – A zsoldos) pedig biztos kezű és tapasztalt kapitánynak. Éppen ezért bosszantó, hogy

a Bűntudat nélkül nem lett több egy fordulatos, ám középszerű akciófilmnél.

És nem feltétlenül azzal van a baj, hogy Clancy egyik legismertebb regényének (Rainbow Six) előzménytörténetét más korszakba ültetve és más bőrszínű főhőssel vitték vászonra (pedig sokan emiatt is hőbörögtek már előre), hanem sokkal inkább azzal, hogy ezeknek a változtatásoknak köszönhetően egy teljesen más és jóval súlytalanabb történetet kaptunk. Mert azért lássuk be, nem ugyanaz egy drogból és prostitúcióból élő bűnbanda elleni személyes vendettából beugrani kisegítőként a vietnámi háborúba, majd hőssé váltan hazatérve folytatni a leszámolást, mint bosszút állni feleségünk csúnya orosz gyilkosain a CIA segítségével.

Jodie Turner-Smith és Michael B. Jordan a Bűntudat nélkül (Without Remorse) című filmben

Sollima filmje ugyanis ez utóbbiról szól: az amerikai haditengerészet különleges alakulatának keménylegénye támadás áldozata lesz otthonában, ám míg ő megússza néhány komolyabb sérüléssel, várandós felesége életét veszti. És itt kezdődhetne egy vérbeli bosszúfilm, amihez adott a motiváció, a felszerelés és a képzett főhős is (Michael B. Jordanen szinte látszik, hogy nem ez élete szerepe), csak éppen a készítők nem ezt az irányt szánták neki, ugyanis John Kelly nem törvényen kívüli bosszúálló, mindent a katonaság berkein belül tesz.

Bosszúfilmről így egyáltalán nem is beszélhetünk, inkább csak egy mindenféle többletet nélkülöző akciófilmről, ami roppant sajnálatos. A rendezőre jellemző kegyetlen, olykor váratlanul bátor akciók nyomokban itt is előbukkannak, de az a plusz tartalom, amivel Sollima rendszerint túllép egy-egy műfaj határain, és ami olaszországi filmjeiben és sorozataiban egytől egyig meg is jelenik, itt nagyrészt hiányzik. Mert ugyan hol van a Bűntudat nélkül manipulált külpolitikát pedzegető története az A.C.A.B. – Minden zsaru rohadék fullasztó társadalmi realizmusától vagy a Suburra alvilági szálakkal teleszőtt politikai thrillerének feszültségétől? Sajnos a kanyarban sem.

Így vált a sokat ígérő regényadaptációból tisztességes iparosmunka, semmi több.

Mert tényleg nem nézhetetlen, sőt még csak nem is rossz film a Bűntudat nélkül, csak épp nincs sok köze az alapanyaghoz, az átalakított történet pedig közel sem olyan erős, mint amilyet az alkotók külön-külön (bizonyítottan) le tudnak tenni az asztalra. Pedig Sollima és Sheridan rendező-forgatókönyvíró párosa nem először dolgozik együtt: a Sicario 2. – A zsoldossal három éve méltó folytatást hoztak össze Denis Villeneuve 2015-ös akciófilmjének. Most azonban közel sem sikerült a bravúr, így sajnos egyik alkotó kedvelői sem lehetnek őszintén elégedettek. Tom Clancy fanatikus rajongói pedig jobb, ha nagyon messzire elkerülik John Kelly John Clarkká válásának adaptációját.

A stáblista közepére rejtett jelenetben azért még ígéretet kapunk a folytatásra – a már említett Rainbow Six feldolgozását sem ússzuk meg a stúdió tervei szerint –, aminek azok minden bizonnyal örülnek, akik csak egy tizenkettő egy tucat akciófilmre vágytak, mikor leültek megnézni a Bűntudat nélkült; azok azonban, akik hozzám hasonlóan ennél legalább kicsit többet reméltek, valószínűleg már el sem jutottak eddig a roppant sablonos és vérgagyi jelenetig. Akárhogy is, egy szívességet mindkét tábor megtehet magának: hacsak lehet, ne ezen a filmen tesztelje az újabban magyarul is tudó Amazon Prime szinkronminőségét, mert ha esetleg a történetben nem is, a magyarításban mindenképp csalódni fog.

Bűntudat nélkül kijelenthetjük tehát, hogy ez a film nem éri el sem a rendező, sem a forgatókönyvíró eddigi munkáinak színvonalát. Az egyetlen üde színfolt benne a roppant idegesítő CIA ügynököt játszó Jamie Bell, ám még az ő kezdeti lendülete is megtörik ebben az összeesküvésből összeesküvésbe gabalyodó történetben. Pedig legalább ő kitarthatott volna, ha már a fapofájú főhősért nem sokszor tudtunk őszintén izgulni. Kár érte, kiváló ügynök volt.

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás 2010 óta ír cikkeket a Filmtekercsnek, volt rovatvezető és olvasószerkesztő. Specializációja az adaptáció, a sci-fi, a vígjáték és a társadalmi dráma, szívesen ír szerzői, bűnügyi és dokumentumfilmekről is.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés