Bűntudat nélkül állítom, hogy ennek az akciófilmnek tökéletesre kellett volna sikerülnie. Jónak jó lett, de az alkotógárdát elnézve (Tom Clancy, Taylor Sheridan, Stefano Sollima) ez a kvalitás kevés.
Nagyon, nagyon, nagyon magasan volt a léc, sokáig rezgett is a magasban, de végül csak leesett. Pedig a világ talán legnépszerűbb kém- és katonai regényeit jegyző Tom Clancy könyve zökkenőmentes pályának tűnt, az azt forgatókönyvvé adaptáló Taylor Sheridan (Wind River – Gyilkos nyomon, A préri urai, Sicario) ígéretes tehetségnek, az egészet levezénylő Stefano Sollima (Suburra, Sicario 2. – A zsoldos) pedig biztos kezű és tapasztalt kapitánynak. Éppen ezért bosszantó, hogy
a Bűntudat nélkül nem lett több egy fordulatos, ám középszerű akciófilmnél.
És nem feltétlenül azzal van a baj, hogy Clancy egyik legismertebb regényének (Rainbow Six) előzménytörténetét más korszakba ültetve és más bőrszínű főhőssel vitték vászonra (pedig sokan emiatt is hőbörögtek már előre), hanem sokkal inkább azzal, hogy ezeknek a változtatásoknak köszönhetően egy teljesen más és jóval súlytalanabb történetet kaptunk. Mert azért lássuk be, nem ugyanaz egy drogból és prostitúcióból élő bűnbanda elleni személyes vendettából beugrani kisegítőként a vietnámi háborúba, majd hőssé váltan hazatérve folytatni a leszámolást, mint bosszút állni feleségünk csúnya orosz gyilkosain a CIA segítségével.
Sollima filmje ugyanis ez utóbbiról szól: az amerikai haditengerészet különleges alakulatának keménylegénye támadás áldozata lesz otthonában, ám míg ő megússza néhány komolyabb sérüléssel, várandós felesége életét veszti. És itt kezdődhetne egy vérbeli bosszúfilm, amihez adott a motiváció, a felszerelés és a képzett főhős is (Michael B. Jordanen szinte látszik, hogy nem ez élete szerepe), csak éppen a készítők nem ezt az irányt szánták neki, ugyanis John Kelly nem törvényen kívüli bosszúálló, mindent a katonaság berkein belül tesz.
Bosszúfilmről így egyáltalán nem is beszélhetünk, inkább csak egy mindenféle többletet nélkülöző akciófilmről, ami roppant sajnálatos. A rendezőre jellemző kegyetlen, olykor váratlanul bátor akciók nyomokban itt is előbukkannak, de az a plusz tartalom, amivel Sollima rendszerint túllép egy-egy műfaj határain, és ami olaszországi filmjeiben és sorozataiban egytől egyig meg is jelenik, itt nagyrészt hiányzik. Mert ugyan hol van a Bűntudat nélkül manipulált külpolitikát pedzegető története az A.C.A.B. – Minden zsaru rohadék fullasztó társadalmi realizmusától vagy a Suburra alvilági szálakkal teleszőtt politikai thrillerének feszültségétől? Sajnos a kanyarban sem.
Így vált a sokat ígérő regényadaptációból tisztességes iparosmunka, semmi több.
Mert tényleg nem nézhetetlen, sőt még csak nem is rossz film a Bűntudat nélkül, csak épp nincs sok köze az alapanyaghoz, az átalakított történet pedig közel sem olyan erős, mint amilyet az alkotók külön-külön (bizonyítottan) le tudnak tenni az asztalra. Pedig Sollima és Sheridan rendező-forgatókönyvíró párosa nem először dolgozik együtt: a Sicario 2. – A zsoldossal három éve méltó folytatást hoztak össze Denis Villeneuve 2015-ös akciófilmjének. Most azonban közel sem sikerült a bravúr, így sajnos egyik alkotó kedvelői sem lehetnek őszintén elégedettek. Tom Clancy fanatikus rajongói pedig jobb, ha nagyon messzire elkerülik John Kelly John Clarkká válásának adaptációját.
A stáblista közepére rejtett jelenetben azért még ígéretet kapunk a folytatásra – a már említett Rainbow Six feldolgozását sem ússzuk meg a stúdió tervei szerint –, aminek azok minden bizonnyal örülnek, akik csak egy tizenkettő egy tucat akciófilmre vágytak, mikor leültek megnézni a Bűntudat nélkült; azok azonban, akik hozzám hasonlóan ennél legalább kicsit többet reméltek, valószínűleg már el sem jutottak eddig a roppant sablonos és vérgagyi jelenetig. Akárhogy is, egy szívességet mindkét tábor megtehet magának: hacsak lehet, ne ezen a filmen tesztelje az újabban magyarul is tudó Amazon Prime szinkronminőségét, mert ha esetleg a történetben nem is, a magyarításban mindenképp csalódni fog.
Bűntudat nélkül kijelenthetjük tehát, hogy ez a film nem éri el sem a rendező, sem a forgatókönyvíró eddigi munkáinak színvonalát. Az egyetlen üde színfolt benne a roppant idegesítő CIA ügynököt játszó Jamie Bell, ám még az ő kezdeti lendülete is megtörik ebben az összeesküvésből összeesküvésbe gabalyodó történetben. Pedig legalább ő kitarthatott volna, ha már a fapofájú főhősért nem sokszor tudtunk őszintén izgulni. Kár érte, kiváló ügynök volt.