Kritika

Butaságot lángszóróval – 30 perc vagy annyi se

A butaság szórakoztató. Ami még szórakoztatóbb: ha lángszóróval irtják. A 30 perc vagy annyi se valóságos darwini példabeszéd lehetne az ostobaság evolúciós következményeiről, és arról, miért ne vigyél pisztolyt olyan küzdelembe, ahová a másik házilag barkácsolt lángszóróval megy.


Hirdetés

A film

A film nyitó helyzete az, hogy két hominida pénzszűkében lévén nem kölcsönt vesz fel a bankból, hanem kiraboltatja azt. Műveltető szerkezetben. Valaki mással. Konkrétan valaki másnak a kényszerítésével. Csak ez a négy mondat megfelezte a természetbe vetett hitemet. Amelyik világban ez egy többé-kevésbé elképzelhető forgatókönyv, abban az evolúció erői már rég feladták. Vagy mégsem: érkezik a lángszóró-ex-machina és törzsfejlődésileg szelektálni kezdi a butaságot.

A 30 perc vagy annyi se fő erénye, hogy mindenki ostoba benne, nem csak a rosszfiúk. Felvállaltan hülyékről szól, csak éppen némelyik szimpatikus. Emiatt a film majdnem szerethető lesz; nem álságoskodik, nem ad főszereplők kezébe hirtelen jó döntéseket, még csak hirtelen jó szándékokat sem: darwini példabeszédként a sztorit csakis a túlélés ösztöne és némi szaporodásra való vágy irányítja. Jesse Eisenberg pizzafutár karakterét semmi olyan motívum nem vezérli, ami túlmutatna a korai emberfélékén. Vígjátéknak tehát tökéletes az alapanyag, és hogy a sablonoknak is megfeleljen, a nyomorult lúzer még valahogy szert tesz egy olyan nőre is a végén, amilyenről az emberi átlaghoz közelebb lévő intelligenciával bíró fajtársai többsége sem álmodozhat.

Fő hátránya pedig, hogy a propángáz hajtotta evolúciós erők diszkriminatívan szelektálnak: a jókra nem hat a tűz. A vígjáték nem töri át a kötelező forgatókönyves határokat, a láng pont megáll valahogy a főszereplők előtt, mert – mint az összes többi ugyanilyen filmben – ha kedvelhető karakter vagy, az automatikus védőpajzsot generál.

Ezek a kötöttségek teszik a filmet egy csupán erős közepes darabbá. A készítők pedig nevesek: Ruben Fleischer rendezte a Zombielandet, Jesse Eisenberg pedig amellett A közösségi háló sztárja is (Golden Globe-, BAFTA-, Oscar-jelölés). És igazán ki lehetett volna hozni a sztoriból valami erős, érvényes mesét is a butaságról és a lángszóróról, mert a kényszerített bankrablás története, a pontos metódussal együtt, bármilyen hihetetlen, kétszer is megtörtént a valóságban. Soha hatásosabb felállást egy tanulságos, pesszimista vígjátékmeséhez.

És a lángszóró mégsem tölti be evolúciós szerepét; a sok buta közül túl sokan túlélik, sőt, elnézve a lány és a fiú tekintetét, meg fognak próbálkozni a génjeik továbbörökítésével is. Reméljük, ha csak egy kis szerencsénk van, az utódok is hozzáférnek majd egy barkácsműhelyhez és némi propángázhoz.

Értékelés: 7/10.

A lemez (Kiss Tamás)

A forgalmazó szokásával szöges ellentétben az Intercom kiadványa híján van a fajsúlyosabb extráknak, ellenben Havasmezői Gergely kolléga butaság-elméletének relevanciáját maradéktalanul bizonyítja. A kimaradt jelenetekből ugyanis kiderül, hogy Ruben Fleischernek és Alan Baumgarten vágónak (Gyógyegér vacsorára) sikerült az összes olyan szekvenciát kivágnia a filmből, amely  Jesse Eisenberg jövőkép nélküli karakterének önvizsgálatát tükrözné. Mindemellett temérdek, a cselekmény ritmusát lassító, humoros szituációt is lefaragtak a film szövetéből: némely kevésbé telitalálatos jelenet (a pizzatulaj reklámfilmje, Dwayne álmainak kivetülése, Nick és Chet hosszabb kergetőzése) valóban a „megtekintésre se érdemes-kategória” tagja, ugyanakkor akad egy-két valóban eszement, fekete humorú megnyilvánulás is. A bombával való iskolai szembesítés csattanója pl. egy kicsengetés lett volna; egy alternatív befejezésben pedig Dwayne és vietnámi veterán apja is egymásra talált volna, miután a fiú bordélyházi vállalkozás-tervezete találkozik az őrnagy legszebb háborús emlékeivel. A kimaradt jelenetek alapján egyébként egy érdekes rendezői megnyilvánulás is tetten érhető, ugyanis egy hányós és egy szexjelenetet is kivágtak a filmből; azonban a kortárs testnedves vígjátékokkal ellentétben e mozzanatok komolyabban árnyalták volna az adott szituációt (bomba van a testemen!) illetve a karaktereket. A sztriptíztáncos és a bérgyilkos közti gyorsmenet többet árult volna el Juicy figurájáról, mint a vígjátékban történt összes felbukkanása együttvéve.

A kimaradt jelenetek mellett találunk még a dvd-n bakiparádét, amelyben Aziz Ansari (Városfejlesztési osztály), Danny McBride (Ananász expressz) és Nick Swardson (Kellékfeleség) improvizál át néhány percet. Az audiokommentár helyett pedig egy színészgárdát fényező rövidfilm kapott még helyet a kiadványon, amely komolyabb információértékkel nem bír, s árulkodó, hogy a film “nagy öregje”, Fred Ward fel sem szólal benne.

A 30 perc vagy annyi se kb. a filmcím által ígért hosszúságú extrát tartalmaz, amelyeket magyar felirattal sem láttak el. A kiadvány inkább csak az akció-vígjáték fanatikus rajongóinak nyerheti el tetszését.

30 perc vagy annyi se (30 Minutes or Less)
színes, feliratos, német-kanadai-amerikai kalandfilm, 83 perc, 2011

rendező: Ruben Fleischer
forgatókönyvíró: Michael Diliberti, Matthew Sullivan
zeneszerző: Nathan Barr
operatőr: Jess Hall
producer: Stuart Cornfeld, Jeremy Kramer, Ben Stiller
vágó: Alan Baumgarten

szereplők:
Jesse Eisenberg (Nick)
Danny McBride (Dwayne)
Aziz Ansari (Chet)
Bianca Kajlich (Juicy)
Nick Swardson (Travis)
Dilshad Vadsaria (Kate)
Michael Pena (Chango)
Fred Ward (az őrnagy)

IMDb
www.sonypictures.com/homevideo/30minutesorless

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!