Kritika

Ne gondolj rá, ne nézd meg – Bye Bye Man – A rettegés neve

A világ legártalmatlanabb horrorszörnye és legkopottabb sablonjai: a Bye Bye Man olcsó, fantáziátlan és igénytelen.

A film már 2015 végén elkészült, de 2017-ig nem engedték moziba. Sose jó jel, és most is beigazolódott: a Bye Bye Man – A rettegés neve még középszerű stúdiómércével nézve is rém gyenge.

Az alapsztori a lehető legkisebb költségvetéshez igazodik (7,4 millió dollár és egy C-kategóriás rendező). Négy későtinédzser egy elhagyott házban titokra bukkan, ami életre hív egy elfeledett rémet (csuklya, ujjprotézis, fantáziátlan arcmaszk). Ha eszedbe jut a neve, erősödik. Ha félsz tőle, erősödik. Ha más megismeri a nevét, őrá is vadászni fog. És hallucinációkat okoz; ez az egyetlen ereje, mert egyébként békésebb, ártatlanabb horrorfilmes szörnyikét még sose láttam (van egy rémkutyája is, akinél egy random palotapincsi is harciasabb).

A By Bye Man egy klisés horrorfilm alaphelyzetből teremt még annál is sokkal klisésebb történetet fantáziátlan eszköztárral és üres háttér előtt. Mímeli, mintha mitológia állna mögötte, de csak kimerült szimbólumokat hajigál egymásra; úgy tesz, mintha tragédiát játszana, mégis unott arccal nézhetjük végig a szereplő sorsát, a katarzis szele se csap meg.

És sehogy sem áll össze a történet mechanikája. „Ne gondolj rá, ne mondd ki”…? Ezzel az erővel: ne lélegezz! Lehetetlen feladatra lehetetlen történetet építeni, mert bármilyen működő történetnek az a lényege, hogy nehéz – kihívást, ideális esetben fejlődést jelentő –, de lehetséges feladat elé állítja a szereplőt. Ha a feladat annyi: „ne gondolj rá”, akkor nemcsak szegény tiniknek fellegzett be már az elejétől fogva, hanem a film dinamikájának is.

Persze lehetne ez a mottó a való élet egy komor, kellemetlen és hatásos analógiája. Mindannyiunknak megvannak a „nem is akarok rá gondolni” félelmei: anyagi csőd, betegség, karrierbeli kudarc, szerelmi elutasítás… A Bye Bye Man figurája

kicsit is ambiciózusabb szerzők kezében metaforává válhatott volna.

Jobb horrorok ezt meg is tudták tenni. A tavalyelőtti szenzáció, a Valami követegy két síkon működő film, ami egyrészt egy rendkívül parás horror, másrészt egy metaforikus dráma” – írtuk; „amelyben egy valós, emberi félelem ölt testet szellem képében”.

Ami kis erénye van a Bye Bye Mannek, azt a felhasznált lopott-kopott sablonoknak köszönheti. A ház szakadt tapétás, nyikorgó parkettájú, rejtekajtókkal teli szobái csakugyan ijesztőek néha (akár az összes többi horrorban). A falra akasztott csuklyás köpeny csakugyan rémsziluetté változik éjjel. (De ugyan kifene hagyná ott a falon?) És… körülbelül ennyi, több hangulatos vagy ijesztő pillanatot fel sem tudok idézni.

Ott van aztán még az a faktor, ami valamennyi gyenge-közepes zsánerfilmnél: ha a célközönségbe a fiatalok is beletartoznak (márpedig a Bye Bye Man látványosan PG-13; a puskalövés nem ejt sebet, a szereplőknek legfeljebb a háta meztelen), akkor mindig lesz néhány ifjú néző, akinek ez a film az első-valahányadik ilyen élménye, és nem érti, minek szidjuk, hisz’ tök izgalmas volt.

Sokat elárul a filmről, hogy ez a legtöbb, amiben reménykedhet: pár zöldfülű néző tetszése.

 

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Filmtekercs Filmklub s03

Filmtekercs Filmklub

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya