Magazin

Cannes 2015: Rooney Mara virágzása – Carol

Todd Haynes Carol

Todd Haynes: CarolTodd Haynes brit-amerikai, kosztümös szerelmesfilmjét, a Carolt nagy érdeklődéssel vártuk. Viszont igazán kiemelkedőnek csak Rooney Mara játéka mondható benne, akit a Cannes-i fesztivál zsűrije legjobb színésznőnek járó díjjal jutalmazott – Emmanuelle Bercot-val megosztva.

A filmes adaptáció Patricia Highsmith azonos című regénye alapján készült, melyet először cenzúrázott változatban adtak ki, és később is csak álnévvel jelenhetett meg. Mint első regénye (melyet Hitchcock is megfilmesített), az Idegenek a vonaton, a Carol (1952) is sikerkönyv lett. Vajon mitől olyan érdekes ez a történet?

Az ötvenes évek New Yorkjában járunk. Egy gazdag, házas nő, Carol (Cate Blanchett) a karácsonyi bevásárláskor megismerkedik egy fiatal lánnyal (Rooney Mara), aki az áruházban dolgozik, és aki miután Carol ottfelejti a kesztyűjét, elküldi neki postán. Carol felhívja, találkoznak. Miután Carol válófélben van, az apa, Harge (Kyle Chandler), magához követeli kislányukat karácsonyra. Emiatt Carol úgy dönt, hogy elindul nyugatra autóval, és magával invitálja Therese-t is. Ennek súlyos következményei lesznek a válóperére és a kislánya láthatására vonatkozóan, viszont Carol végül a szerelmet választja. Így emancipációs történet is a Carol, ezért valóban fontos.

Carol három ponton is megszegi kora társadalmi normáit: ugyan válófélben lévő, de házas nő létére szeretője lesz, ez a szerető egy áruházi dolgozó, tehát „rangon aluli”, ráadásul nő. Szépen kirajzolódnak tehát a kor előítéletei.

Todd Haynes CarolJó a hangulata, melyet a korabeli zenék, a díszlet, a ruhák együttese ad ki. A színek összeállítására és láttatására különösen nagy hangsúlyt fektethetett a rendező. Carol kissé hűvös, öltözködése visszafogott, inkább pasztell színeket hord, arcát púderezi, száját rúzsozza, egyszóval mesterséges, mégha az eredmény elegáns, kimért is. Annál érdekesebb viszont a lány, akit Rooney Mara alakít. Therese pont Carol ellentéte, csupa izgalom az arca, változékony, nem tervezget, csak érdeklődik. Ruhái tarkák, élénkek, vagy fekete-fehérek, nem festi magát. Ők ketten attól lesznek elképzelhetőek párként, mert ennyire különböznek. Az addigi világukból teljes kilépést jelent a másik megismerése, mégha ettől meg nem is változnak.

De valami mégis hiányzik. A film kissé olyan, mint Carol. Szép, elegáns, makulátlan, de alig-alig van benne szenvedély. Valahogy nem lesz átütő. A férj figurája, amellett, hogy taszító, teljesen üres, el sem hiszi a néző, hogy valaha szerették egymást Carollal. Persze Therese más, épp miatta érdemes megnézni, mert fel-feldobja a szép, de lagymatag képeket.

A film megkapta a 2010-ben létrehozott, a homoszexuális témát feldolgozó filmeknek odaítélhető Queer Palm-díjat is. Ezt tavaly Matthew Marcus Pride-jáé lett, 2013-ban Alain Guiraudon Az idegen a tónál c. filmjéé.

Szatmári Zsófi

Szatmári Zsófia francia főszakot és film minort végzett az ELTE-n, majd francia irodalom mesterszakot a Sorbonne-on. A kortárs francia és amerikai költészet és a film kapcsolatáról ír disszertációt. Specializácója a szerzői film, érdekli pedig a film és az irodalom viszonya, a filmek kapcsán felmerülő nyelvi és fordítási kérdések. szatmarizsofi@filmtekercs.hu

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com