Fókuszban Kritika

Come on, vogue – Port Authority

A cannes-i filmfesztivál egyik különleges alkotása volt Danielle Lessovitz elsőfilmje, a Port Authority, mely többek között transznemű főszereplője miatt tudott emlékezetessé válni. A New York-i történet olyannyira megtetszett Martin Scorsesének, hogy producerként támogatta a film létrejöttét.

Az elmúlt években több film helyezett a középpontjába transznemű hősöket, egyre tudatosabban reprezentálva a közösséget. Sok alkotás (Lány)  esetében viszont vagy cisz (azaz a biológia nemével azonosuló) színész játszotta ezeket a karaktereket, vagy pedig olyan történetek készültek, amik a transzneműségnek a tragikus, szenvedéssel teli oldalát mutatják meg – gondoljunk csak az Egy fantasztikus nőre. Valódi happy enddel végződő, romantikus filmet viszont meglehetősen ritkán látni e témában. Danielle Lessovitz pedig úgy döntött, elsőfilmjével javít ezen a statisztikán: ez lett a Port Authority.

A cím maga New York egyik buszpályaudvarát jelöli, ahol a film cselekménye is kezdődik. Ide érkezik meg Paul, a rendkívül naiv, és az arcán lévő vágásból ítélve kissé balhés életű fiú, aki az állomásról kisétálva megpillantja Wye-t táncolni, akibe azonnal beleszeret. Miután a féltestvére – aki talán még Paul létezéséről sem tudott eddig – nem fogadja be, a srác hamar bekerül egy tipikusan macsós társaságba. A vezetőjük, Lee pedig munkát és szállást is ad a fiúnak, aki mindeközben mindent megtesz azért, hogy elnyerje a gyönyörű táncoslány szívét.

Alapvetően tehát minden adott egy tipikus romantikus filmhez, csakhogy a Port Authority egyáltalán nem egy megszokott romkom: Wye-ról ugyanis kiderül, hogy transznemű. A film azonban elképesztő természetességgel kezeli a lány nemi identitását, olyannyira, hogy a műfajban megszokott, a boldogság érdekében a legyőzésre váró akadály sem ez lesz. Paul viszonylag hamar túlteszi magát az információn, éppen ezért

a film nem az elfogadás nehézségeiről és az önmarcangolásról szól.

Az identitáskeresésen Wye már rég túllépett, és magabiztos, felszabadult nőként éli az életét, amiben sokat segít neki a közösség, amiben él. Ez alatt egészen pontosan a lány fogadott családja értendő, akik segítségével Lessovitz reprezentálja New York egy híres, ám a széles közönség előtt eddig ismeretlen, underground szubkultúráját: a kikit. Ezt a régóta létező, ám a kortárs közegben újult erőre kapott világot korábban szinte csak dokumentumfilmként lehetett megismerni, méghozzá a 2016-ban készült Kiki című filmből. Ennek következtében a Port Authority az egyik első, amelyik fikciós formában is aprólékosan bemutatja ezt a szférát.

Az LMBTQ+ közösség ezen szubkultúrája tehát elsősorban Amerikában létezik, az alapjait pedig különböző házak alkotják. Ezek amolyan választott családként funkcionálnak, melyek vezetői a családfők, s akiket valóban anyának, illetve apának szólítanak. A házak viszont nemcsak az összetartás céljából alakultak ki, hanem mert folyamatosan versenyeznek is egymással a kiki bálokon: vonulnak, vouge táncolnak és megpróbálják minél jobban el(ő)adni magukat különböző kategóriákban, amiket minél autentikusabban kell képviselniük.

A Port Authority különlegessége, hogy az összes szereplő tagja a kiki közösségének, sőt egyesek egy-egy tisztséget is betöltenek a házakban vagy a versenyek során. Éppen ezért rendkívül nagy hangsúlyt kap a világuk reprezentálása: a film szinte minden percében táncolnak, sőt egy konkrét versenybe is betekintést nyerhetünk. A hitelesség pedig garantált, hiszen a Wye-t alakító, modellből lett színésznő, Leyna Bloom is a kiki házak egyikében találta meg az otthonát, sőt a bálokon való szereplése miatt vált híressé.

A film szereplői a fesztivál vörös szőnyegén is bemutatták tánctudásukat.

Ezt a világot pedig Paul, azaz egy kívülálló szemszögéből ismerhetjük meg. A hősszerelmest alakító Fionn Whitehead és az operatőr, Jomo Fray segítségével pedig nézőként mi is egyre jobban alámerülünk ezen underground szubkultúrában. Olyannyira, hogy az operatőri munka, legfőképpen pedig a már-már klausztrofób kameraállások miatt

olyan, mintha mi is pontosan ott lennénk a higanytestű táncosok mellett.

És bár mindez rendkívül érdekes és izgalmas, sajnos ez áll a Port Authority reflektorfényében, a romantikus film műfaja pedig egy kicsit kikerül a fókuszból, és ezáltal szinte másodlagos cselekményszállá redukálódik. A társadalmi reprezentáció persze rendkívül fontos, így a zsáner elhalványulása felírható az elsőfilmes gyerekbetegségek számlájára, hiszen előbbi igen jól megy Lessovitznak. Sikerült ugyanis egy olyan alkotást készítenie, amely nem arról szól, hogyan találja meg egy transznemű nő a helyét a cisz emberek világában, hanem épp fordítva: a cisz heteró fiúnak kell beilleszkednie a queer kultúrába.

De egy másik társadalomkritikai célpontot is talált a Port Authority író-rendezője, méghozzá Paul túlzottan macsó – és tegyük hozzá: rendkívül homofób – társasága, de legfőképpen a munkájuk által. A meló, ami csak félig-meddig tűnik legálisnak ugyanis abból áll, hogy kilakoltatnak embereket – leginkább illegális bevándorlókat. Lee-nek (McCaul Lombardi) ez a világ legtermészetesebb dolga, azonban a továbbra is Paul nézőpontjából bemutatott események során a fiúval együtt a közönség is átéli (főleg egy Wye-t is érintő eset során), mennyire igazságtalan ez a ténykedés, s mennyire tehetetlenek vagyunk ezzel a valóban létező problémával szemben.

Ez persze csupán egy nagyon apró szeglete a Port Authoritynek, és nem is biztos, hogy a stáblista legördülése után épp ez marad meg a nézőben. Sokkal nagyobb rá az esély, hogy a filmre visszagondolva egy szép és kedves szerelmi történet, valamint a rengeteg nyaktörő mozdulattal teli tánc jut az eszébe – és ha ez Martin Scorsesének elég volt ahhoz, hogy elvállalja a produceri munkálatokat, akkor nekünk is elég lesz.

Rakita Vivien

Rakita Vivien

Rakita Vivien az ELTE Bölcsészkarán végzett film szakon. Kedvence a midcult, illetve a történelmi és gengszterfilmek, valamint sorozatok széles skálája. 2017 óta tagja a Filmtekercs csapatának.

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..