Kritika

Kinek fütyül ez a rendőr? – A hegyek szigete

Corneliu Porumboiu új műve, A hegyek szigete komikus, film noir-os jegyekkel tűzdelt gengszterfilm. Főhőse egy korrupt rendőr, akinek meg kell tanulnia egy sajátos füttynyelvet egy akcióhoz.

A hegyek szigete egyszerre hétköznapi és egzotikus. A hétköznapi, a román filmekből ismerős szál a korrupt rendőrségé, amit más filmjeiben is elítél a rendező, mint a Rendészet, nyelvészetben (2009). Az egzotikus elemet pedig a Kanári-szigeteken használatos ősi füttynyelv adja, amelyet a főhősnek el kell sajátítania. Szép summa fejében ugyanis közre kell működnie egy akcióban: segítenie kell kiszabadítani valakit a börtönből úgy, hogy füttyjellel továbbítja a híreket. A Rendészet, nyelvészet stabil életvitelű karakteréhez képest jelen film főhősének új és új kihívásokkal kell szembenéznie, lavíroznia kell a különböző érdekcsoportok, elköteleződések között.

Merthogy Cristi (Vlad Ivanov) olyan rendőr, aki évek óta kapcsolatban áll Nagy Zsolttal (Sabin Tambrea), a „középkategóriás” bűnözővel. Csakhogy a kétes ügyeket folytató üzletembert letartóztatják, társai viszont mielőbb szabadlábon szeretnék tudni, hiszen Zsolt elrejtett valahol egy nagy kupac bankjegyet. (Itt jegyeznénk meg fanyar mosollyal: nem elég, hogy az egyetlen magyar nevet viselő szereplő negatív karakter, ráadásul még egy – ugyan köznapi nevű, de – közismert színészünk nevét is viseli.) A rendőrt a bűnöző barátnője, az ellenállhatatlan Gilda (Catrinel Marlon) veszi rá a segítségre.

Gilda figurája a film noirt idézi fel: ő a femme fatale. Veszélyes és csábító nő, akinek a motivációi nem mindig világosak, szépsége viszont mindenkit lenyűgöz, leginkább Cristit. A hegyek szigete műfajilag mégis inkább a heistfilmhez áll közel: bár nem rablást mutat be, de egy nagy akció köré rendeződik a cselekmény. A domináns műfajiság következménye, hogy kidolgozott személyiséggel tulajdonképpen csak Cristi rendelkezik, a többi szereplő beleillik valamilyen kategóriába. A femme fatale-on kívül látjuk Pacót (Agusti Villaronga), a nagykutyát; rátermett, keménykezű segédjét, a profi füttyögőt (Antonio Buil); a rendőrfőnök-asszonyt (Rodica Lazar), akinek megvannak a maga eszközei; és az ügyetlen rendőrt (George Pisterneanu).

Míg Porumboiu Rendészet, nyelvészet című művét „anti-akció” jelzővel illettük, most A hegyek szigetével a rendező pólust váltott. A film cselekménye fordulatos, sőt egy-egy durva jelenetet is megenged magának, elvégre a román újhullámnak az erőszak is nélkülözhetetlen eleme.

A feszültséget azonban a humor képes ellensúlyozni.

Például az elhagyatott épületben összegyűlő gengszterekhez betoppan egy kalapos amerikai filmrendező. Épp helyszínt keres (egy gengszterfilmhez), és a hangárba belépve annak nagyszerűségéről áradozik – csak azt felejtették el kiírni neki, hogy itt hagyjon föl minden reménnyel. Porumboiu humorral ábrázolja Cristi anyját és a vele való kapcsolatát is. A vallásos nő ötvenes fiát házas családapaként szeretné látni, és a pincéjében talált gyanús eredetű bankókat az egyháznak adományozza.

 

A hegyek szigete erénye, hogy nem kiszámítható, izgalmas, vicces és látványos, viszont mindenképp felróhatjuk a rendezőnek, hogy látványosságában hatásvadász is.

Bosszantóan tetszeni akar.

Fejezetekre bomlik, mindegyik az adott pillanatban kiemelt vagy új szereplőt idéző címmel, godard-os élénk színű inzertekkel kezdődik. És akkor még nem beszéltünk a sok diegetikus és nem diegetikus  zenéről. Az első szám esetében a film elején kifejezetten jól működik a zenehasználat: lelkesedik a néző, hiszen a David Bowie The Passengerével kísért képsorok izgalmas, eseménydús gengszterfilmet ígérnek. Emellett a dal a korrupt rendőr közvetítő szerepét, köztes állapotát is jelzi. Viszont egy egzotikus jelenethez a klasszikus zene közismert darabjait használja fel a rendező a Diótörőtől a Kék Duna keringőn át, ami maga a giccs. Mintha arra játszana, hogy a néző mennyire fog örülni, hogy fölismerte a Radetzky indulót, vagy egyáltalán, hogy zenét hall. Ugyanis magához a történethez, Cristi jelleméhez aligha van valami köze a zenélő parknak, inkább csak grandiózus díszletként szerepel.

Porumboiu The Whistlers

Porumboiu nem sajnálja a nézőtől a filmes utalásokat sem. Két mozgóképi idézetet is bevág.  John Fordtól Az üldözők egy részletét – pedig Cristi nem egy John Wayne –, és még egy jelenetet, talán egy Hitchcockot, egy falon lefelé mászó emberről. Mindezzel a film csúcsjelenetét sugallja, készíti elő, pedig enélkül is számítunk rá. És nem utolsó sorban: a rendező mintha inkább a filmtörténet iránti elkötelezettségét bizonygatná.

A film tehát tolakodó módon igyekszik lenyűgözni sokrétű esztétikájában, így cseppet sem meglepő, hogy csak a fordulatos történet adta egyszeri jó élmény marad meg belőle.

Szatmári Zsófi

Szatmári Zsófi

Szatmári Zsófia francia főszakot és film minort végzett az ELTE-n, majd francia irodalom mesterszakot a Sorbonne-on. Specializácója a szerzői film, érdekli pedig a film és az irodalom viszonya, a filmek kapcsán felmerülő nyelvi és fordítási kérdések. Az Interjú rovatot szerkeszti. [email protected]

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya