Kritika

Carpe Diem! Használjátok ki az életet! – Robin Williams – Egy komikus portréja

Marina Zenovich Roman Polanskiról készített Emmy-díjas dokumentumfilmje után most Robin Williams – Egy komikus portréja című filmjével rukkolt elő, mely máris nagy sikerrel debütált a Sundance Filmfesztiválon.

A „bölcsőtől a koporsóig” típusú portréfilm kronológiai sorrendben idézi fel a 2014-ben elhunyt színész karrierjének történetét. A személyes hangvételű dokumentumfilmben korábban nem látott stand-up jeleneteket, pályatársaival, tanáraival és szerelmeivel készült interjúkat és házi videókat is láthatunk. Robin Williams kevéssé szólal meg a filmben, őt főként a szerepei által ismerhetjük meg, de az alakításai magukért beszélnek.

Az életének fontos állomásait végigkövető portréfilm a szülők és a kis Robin bemutatásával indít, s e családi fotókkal és amatőr felvételekkel megidézett korai korszakából két dolog már az elején kiderül. A humor egészen különös megnyilvánulásainak hódoló édesanyjától Williams a humorérzéket, míg az állandóan úton lévő autókereskedő apjától a magányra és befelé fordulásra való hajlamot kapta szellemi poggyászként a felnőtt életéhez. A családi fényképalbumból még egy huncut tekintetű kisfiú mosolyog ránk, ám a távolba révedő, komoly kamaszfiú fotója már a későbbi depresszióba hajló, szorongó, időnként önbizalomhiánnyal küzdő férfit is megelőlegezi.

„Annyi szöveg pörög az agyamban, hogy azt sem tudom, ki vagyok”.

Mert hiába ő volt a világ egyik legnépszerűbb komikusa, számos mentális problémával kellett megküzdenie, s Marina Zenovich filmje kendőzetlenül mutatja be a drog és az alkohol poklának sötét bugyrait is. A családi kapcsolatok kérdése később is visszatér a filmben, mert anyai és apai ágról valójában hárman voltak féltestvérek úgy, hogy sokáig nem is ismerték egymást. És mint kiderül, felnőtt korban fájó érzés volt Robin számára a testvéri kapcsolat érzésének meg nem élése. De az igazán szívbemarkoló a film végén megszólaló fiú, Zak Williams, aki apja örökös elfoglaltsága miatt éppúgy megszenvedte az apahiányt, miként azt Williams is a saját apja állandó úton levése miatt.

Good Will Hunting

Robin Williamset életének színtereiből felszívott élményei később hozzásegítették egyes karakterek komplex megformálásához. Elsőként ilyen helyszín lehetett az a konzervatív detroiti magániskola, ahol a Holt költők társasága című filmjének szűk levegőjű iskolaélményét személyesen is magába szívhatta. Innen kiszabadulván különösen frenetikus élményt jelenthetett számára 16 évesen megélni San Francisco felszabadult, őrületesen vad hippivilágát. S innentől fogva a drog, a nők imádata és az alkohol végigkíséri az életét.

„Egy borvidékre mentem elvonóra, csakhogy nyitva hagyjam a lehetőségeimet”.

Robin Williamsnek adódott néhány olyan prototipikus pillanata, amely megismételhetetlenül magába sűrítette élete meghatározó élményét. Ilyen volt számára az Edinburgh-i Színházi Fesztivál, ahová fiatal amatőr színészként jutott el, s amely kirobbanó sikerrel végződött. Itt született meg benne a gondolat, hogy színész lesz. A Robin Williams – Egy komikus portréja című film ennek az Edinburgh-ban kezdődő, felfelé ívelő színészi pályának a fázisait mutatja be sokoldalú megközelítésben. Első lépcsőfoka volt ennek a New York-i Juilliard Iskolában eltöltött időszak, ahol felkészítették a színészi pályára, s ahol a filmben is megszólaló tanára már akkor ráérzett a tehetségére.

Holt költők társasága

Ezt követte az Egy úr az űrből című tévésorozat, melynek köszönhetően vált villámgyorsan sztárrá. A filmben több interjúalany hangot ad azon véleményének, hogy Robin Williams a színésziskola elvégzése után is tudatosan képezte magát, és a szerepeiről való gondolkodás és elemzés mindig is meghatározó eleme volt a művészetének. A dokumentumfilm végigköveti a színész karrierjének olyan mérföldköveit, mint a Metropolitan Operaházban való fellépés, vagy debütálása a Broadway-n a Godot-ra várva című darabban.

„A stand up az a hely, ahol megteheted, amit nyilvánosan nem tehetnél.”

Két, egymástól jól elkülönülő részre tagolódik Zenovich filmje, melynek első felében szinte kizárólag stand-up műfajban láthatjuk Williamset szerepelni, s olyannyira így van ez, hogy híres filmjeire gondolva már-már azon kesergünk, hogy ez nehogy végig így legyen. Stand-upban azért is alakíthatott nagyot Williams, mert sokáig nem lévén komoly színészi felkérése, improvizációs szerepléseiből élt, s ez későbbi karakteralakításait tekintve is nagy iskola volt számára. Emellett a közönséggel kialakított kapcsolata is itt érlelődött ki, hiszen ebben a műfajban a nézők értő jelenléte alapvető szükséglet.

Robin Williams későbbi stand-up alakításaiban nyomokban már kirajzolódik érzékenysége és sebezhetősége – látható, amint előadás közben irtózatosan felpörög, majd a végére hirtelen leereszt, ezzel is kicsiben megelőlegezve már későbbi mániás depressziós fázisait. Williams alakításaival a műfajt is megújította, mivel addig három kamerával vették fel a stand-upot, az ő esetében azonban négy kamerát kellett bevetni, olyan intenzív mozgást végzett a térben.

Csodás álmok jönnek

A film második felében aztán megismerhetjük Robin Williamset olyan híressé vált filmek jeleneteiben, mint a Holt költők társasága, A Jó reggelt, Vietnám, a Csodás álmok jönnek, a Sötétkamra vagy az Oscar-díjat hozó Good Will Hunting. A mániás depresszióban szenvedő színész kreatív fázisaiban olyan gazdag életművet hagyott maga mögött, amelyben több filmtörténeti mérföldkő szerepel.

A filmbetétek között aztán olyan szakemberek szólalnak meg, mint Oliver Sacks, az amerikaiak híres-hírhedt pszichiáter fenegyereke, aki az Ébredések szakértőjeként is közreműködött – de hallhatjuk itt Billy Crystalt, Whoopi Goldberget, David Lettermant, avagy a színésztárs Steve Martint is megszólalni. A rendezőnő kitűnő arányérzékkel, jó ritmusban, feszes szerkesztéssel váltogatja a színész híres jeleneteit e személyes hangvételű megszólalásokkal, s a tárgyilagos hangvételű, ám az iróniát s némi nosztalgiát sem nélkülöző narráció is csak erősíti filmje érdemeit.

„Nyugodj békében! Nevettesd meg Istent!”

Williamset a családja, a barátai és a színésztársai általában olyan embernek látták, aki akkor boldog, ha mindenki más jól érzi magát a környezetében. Ám Williams személyiségének kettőssége sosem tűnt el teljesen, és a róla készült portréfilm a benne rejlő belső meghasonlottságot is jól nyomon tudja követni. Zenovich filmje a Robin Williams sikeres színészi karrierje mögött megbúvó problémákat és nehézségeket sem kendőzi el – ilyennek mondható a színész alkoholizálása, visszatérő drogproblémái és a 2009-es szívműtétje. És így válik teljessé a róla kialakított kép.

Marina Zenovich líraian személyes hangvételű keretezést ad a Robin Williams – Egy komikus portréja elején bemutatott gyermekkori fotók és családi videók filmvégi visszaidézésével. A film elején a kisgyermek Robin még csak bájos, a fiatalkori fotóin ígéretes – s a film végén újralátva ezeket, értjük csak meg igazán, e korai képei kit is rejtettek valójában.

A film megtekinthető az HBO GO-n.

Argejó Éva

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

Filmtekercs Filmklub s03

Filmtekercs Filmklub

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya