Kritika

A fekete bárány nem hallgat – Chappaquiddick

Mit tesz az ember, aki, ha becsületesen cselekszik, kútba dobja egész addigi életét, karrierjét, örökségét? Ezt a döntési mechanizmust mutatja be a Chappaquiddick: a döntés meghozatala pedig Ted Kennedyre – JFK öccsére – vár.

Valós tragédiákról filmet csinálni nem a legegyszerűbb. Bár ott van a tényleges megtörtént események súlya, és ez alapból szolgáltat már tétet és drámai hatást; mégis olcsó húzások veszélyét rejti magában. Sokszor a tragédia maga a film csúcspontja, ami legtöbbször egy előreláthatatlan baleset vagy gyilkosság. Ryan Coogler A megálló című filmjében például megtekinthetjük egy tragikus körülmények között elhunyt férfi utolsó napját – előremozdítva az empátiát és a végtelen sajnálatot, melyet az elkerülhetetlen végzet okoz. Ilyenkor tálcán kínálkozik a dráma, és igazából a sztorit már meg se kell írni hozzá – azt megírta az élet.

A Chappaquiddick már eleve a tragédiával kezd, és abból építkezik. Egy szerencsétlen baleset hatását követhetjük figyelemmel, melynek középpontjában Ted Kennedy (Jason Clarke), Massachussetts állam szenátora áll. Tednek nem volt könnyű élete, különösen azért, mert testvérei árnyékában szinte lehetetlen volt számára az önbizalom. Olyan magasra tette a lécet mind John Fitzgerald, a néhai elnök, mind Bobby Kennedy, hogy Ted örök kisebbségi komplexusban élte életét.

Az élet azonban kegyetlenül elbánt a Kennedy családdal,

és – mint ismert – a két nagyobb testvér merénylet áldozata lett. Már csak Ted maradt, aki szintén politikai pályára lépett, ám az elnöki kampányának kezdete előtt csúfos hibát vétett.

1969-et írunk: az Apollo-11 kilövésének estéje, a Holdra szállás előtti nap. A Chappaquiddick-szigetnél Ted és kolléganője, a fiatal és rendkívül intelligens Mary Jo Kopechne (Kate Mara) balesetet szenvednek, mikor egy véletlen folytán Ted belehajt a tengerbe, és az autója felborul. A férfi sokkos állapotban megmenekül, míg a nő halálát leli a baleset során. A probléma tehát adott: ittas vezetés és veszélyeztetés, továbbá Ted nem hívta egyből a rendőrséget és otthagyta a helyszínt. A sorozatos vétségek oka pedig a politikus személyes szorongásaira vezethetők vissza: innen indul számára a lelkiismereti játszma.

Vállalja-e a történtek következményét vagy elsikálja az ügyet?

A politikai PR és az igazság állnak konfliktusban egymással: a sokak szerint jó döntés így nem azonos a helyes döntéssel. A képviselő csak egy ember, mögötte egy egész csapat áll, kiknek hosszas évek kemény munkáját dobná ki az ablakon azzal, ha önkéntesen lehúzná magát a közéleti vécén. Aztán ott van a család, aki több népszerű politikust is felnevelt, és akiket a sors fiatalon elragadott tőlük. És végül Ted: számára a közélet sosem volt elsődleges, ő csak meg akart felelni vasakaratú és szeretetmentes apjának (Bruce Dern) és megtalálni saját identitását. Nem egyszerű dilemma ez, hiszen már majdnem ott van az elismerés küszöbén Ted, amikor az élet nemet mond és visszarántja a sárba.

Jason Clarke alakításában Ted Kennedy nem különösebben szimpatikus figuraként jelenik meg. Bár érezhető, hogy mélyen jó ember, ám frusztrációi különösen sötét utakra viszik. Hazudozik és gyáván viselkedik, így a Chappaquiddick nagy része azzal telik, hogy próbálja a könnyű úton túlélni az eseményeket. Egy idő után inkább szánalmassá válik, mint szerethetővé, ezt pedig legjobb barátja Joseph Gargan (Ed Helms) sem nézheti jó szemmel. Talán a legjobban kidolgozott történetszál Kennedy és Gargan problematikája, ugyanis míg a jogászokból és marketingesekből álló csapat egyértelmű direktívákat ad Tednek a probléma kezelésére,

addig Gargan tudja, hogy ez az út a férfi lelkét követeli majd.

A Chappaquiddicknek tehát nem a tényleges baleset a csúcspontja, viszont azon kívül is híján van a kiemelkedő pillanatoknak. Se a politikai csatározás nincs eléggé élesre fenve, sem a morális utazás nincs erőteljesen végigvezetve, és ez a karakterek felszínes ismeretének tudható be. Egyből belecsapódunk az események közepébe, így a szereplőket alig ismerhetjük meg. Ha kicsit több időt hagytak volna a szereplők, a családi viszályok és legfőképpen az áldozat, Mary Jo bemutatására, akkor a baleset utáni események feszesebbek lehettek volna. Így csak ráérősen döcög előre a film, haladva egy olyan végkifejlet felé, ami bár papíron érdekes, mozgóképes ábrázolásban banálisnak hat.

A velő hiányzik a történetből: a bennfentesség, amit akkor érezhetünk, mikor két karakter megjelenik a szobában és megfagy a levegő. Mikor Ted és apja találkoznak, igazából a képzeletünkre (és háttértudásunkra) van bízva, hogy mi történt kettejük közt, ez pedig erőtlenné és közhelyessé teheti jeleneteiket. Ez az ismerethiány az, mely ingerszegénnyé teszi a Chappaquiddick cselekményét, holott a tanulság és a morális kérdések alapból egy izgalmasabb alapot szolgáltattak egy jobb filmre.

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel a Magazin és Moziban rovat szerkesztője. Kedvencei az életszagú, morális kérdéseket feszegető filmek, a kamaradarabok és az igényes blockbusterek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya