Kritika

Női kaland – Chloe – A kísértés iskolája

Atom Egoyan művészi remake-be vágja a fejszéjét, mellyel öngólt ugyan nem rúg, cserébe túl nagyot sem alkot. A francia Natalie-ből amerikai-kanadai-francia Chloe lett, magyarul pedig ismét szörnyülködhetünk a feleslegesen magyarázó cím fordítás miatt.

Egy sikeres, középkorú asszony, Catherine (Julianne Moore) gyanakodni kezd, hogy a diáklányokkal körbevett férje (Liam Neeson) megcsalja. Hogy kiderítse az igazságot, megbíz egy call-girl-t (ismertebb nevét elit prostit) emberének elcsábításával. A találkozókról szóló érzékletes beszámolók alatt Catherine azonban egészen máshoz kerül közel, mint azt gondolta volna, előre nem látott veszélyt szabadítva családjára.

A sztori közepesen érdekes, izgalmasnak még a legvadabb jelenetekben sem titulálnám. Némi magyarázatot szolgáltat erre a tény, hogy Egoyan művészi indíttatással nyúl a témához, ám akarva-akaratlanul belefut a thriller elemekbe. Filmje ennek eredményeképp mindkét kategóriából kilóg, erősen középszerű irányba tolódik.

A kezdeti nyomasztó hangulatot csak fokozza Moore megfáradt karaktere. Nem csoda, hogy szegény Catherine keresi önmagát és magabiztosságát, hiszen figurája még a forgatókönyvben sem teljes. Ennek ellenére a tökéletes maszkírozás mögött Moore minden képességét latba vetve teljesít. Ennél is rosszabb helyzetben van Liam Neeson, akinek esélye sincs a kiteljesedésre.

A “boci-szemű” Amanda Seyfried-re annál jobban illik az elegánsan csak call-girl-nek nevezett, testéből élő lány szerepe. Nem sokat hagy a képzeletnek, bőszen mutogatja meztelen idomait, melyekkel a történet szerint még egy házas nőt is képes elcsábítani. A szerelemre és gyengédségre éhező lány azonban egyáltalán nem olyan ártatlan, mint azt a pillogásaiból gondolnánk. Gond nélkül vált anya és fia között és fenyegeti a családi békét.

A thrillernek titulált, ám inkább érzelmi hullámokon és motivációkon lovagló film merésznek szánt, mára mégis lassan megszokottá vált kérdéseket feszeget a megcsalás, női viszonyok és leszbikus erotika mezsgyéjén. Teszi mindezt hangulat fokozó ellentétekkel (Chloe meleg színű környezete és a házaspár rideg, csupa üveg, mindent megmutató, ám mégis titkokkal teli háza) és teljes erőbedobással véghez vitt semlegességgel.

 

Chloe – A kísértés iskolája (Chloe)

színes, feliratos, amerikai-kanadai-francia thriller, 96 perc, 2009

rendező: Atom Egoyan
forgatókönyvíró: Erin Cressida Wilson
zeneszerző: Mychael Danna
operatőr: Paul Sarossy
producer: Jeffrey Clifford, Joe Medjuck, Ivan Reitman
vágó: Susan Shipton

szereplők:
Amanda Seyfried (Chloe)
Julianne Moore (Catherine Stewart)
Liam Neeson (David Stewart)
Max Thieriot (Michael Stewart)
Meghan Heffern (Miranda)

 

IMDb-átlag: 6,5

www.sonyclassics.com/chloe

Avatar

Kollár Flóra Anna

A BGF túltelített turizmus-vendéglátás szakának táborát erősítem, így bárkiben joggal merül fel a kérdés, mit keresek egy filmkritikai oldal szerkesztői között. A válasz a sokoldalúság, az ember addig próbáljon ki mindent, amihez kedvet, tehetséget érez, míg lehetősége van rá. Így voltam ezzel én is, mikor 2008 augusztusában, laikus filmimádóként a Filmtekercshez kerültem. Azóta nagy szerelmem, a rendezvényszervezés mellett folyamatosan fejlesztem a bennem érlelődő újságírót.

Filmek: Mindenevő lévén, nem tudok listát írni a kedvenceimről. Felőlem támadhat a Mars, apríthatnak a zombik, hősködhetnek a túsztárgyalók, szenvedhetnek fiatal, vagy épp idősödő párocskák az élet nagy dolgain. Jöhet a szórakoztató „limonádétól” kezdve, a könnyekig megható drámán keresztül a sötét hangulatú thrillerig minden; bármit szívesen megnézek, majd szelektálok.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya