Kritika

Az elefántos óra halhatatlansága – Claire Darling utolsó húzása

Egy nyugtalanul eltöltött nyári éjszakán az idős, szellemileg leépült Claire Darling azt a sugallatot kapja, hogy ez lesz élete utolsó napja. A Claire Darling utolsó húzása meglepő és fájdalmas családi dráma Catherine Deneuve-vel a címszerepben.

A film rendezője, Julie Bertuccelli Párizsban tanult dokumentumfilm-készítést, s olyan mesterek mellett dolgozott rendezőasszisztensként, mint Otar Iosseliani, Krzysztof Kieslowski vagy Bertrand Tavernier. Az eredmény nem is maradt el, eddig három nagyjátékfilmet rendezett, melyek közül az első – Mióta Otar elment (2003) – nagy sikert aratott a cannes-i fesztiválon. Bertuccelli eddigi filmjei arról tanúskodnak, hogy alkotójukat az anya-gyermek kapcsolat izgatja leginkább, mégpedig az anya-fiú és az anya-lány viszony különbözősége olyan kiélezett határhelyzetekben, amikor egy férfi hirtelen meghal a családban. Filmjei a világ legkülönbözőbb tájain játszódnak, gazdag és szegény családokat éppúgy érintve, azt sugallván ezzel, hogy ez a lélektani téma univerzális női viselkedési problémát takarhat.

A francia kisvárosban játszódó Claire Darling is egy lassan kibomló családi dráma története, mely azzal indít, hogy egy nyugtalanul eltöltött nyári éjszaka után az idős, szellemileg némiképp leépült Claire Darling azt a sugallatot kapja, hogy ez lesz életének utolsó napja, s ezt az érzést a tükörképe is megerősíti benne. Annak idején a leggazdagabb családok közé tartoztak, férje a helyi kőfejtő tulajdonosaként nagyhatalmú ember volt. Ám egy halállal végződő tragikus szerencsétlenség egy nap véget vet mindennek. Miután húsz évvel ezelőtt lánya hirtelen elhatározásból összecsomagolt és eltűnt az életéből, Claire egyedül marad a pompásan berendezett, hatalmas családi házban. Az utcára sem jár ki, tíz éve a házvezetőnője látja el. Ám ezen a reggelen Claire úgy érzi, a magába temetett gyásztól terhelten, nincs már kivezető út számára, ezért úgy dönt, hogy halála előtt megszabadul földi javaitól. Kihordat mindent a házból, és fillérekért elkótyavetyéli az életét s a múltját jelentő tárgyakat. A különös kirakodóvásár hírére – iskolatársa telefonhívására – Claire húsz éve nem látott lánya is hazatér.

Miként a Mióta Otar elment című filmben, úgy a Claire Darling utolsó húzásában is egy túlszerető anya-fiú kapcsolatot, és egy hűvös anya-lány viszonyt ismerhetünk meg. Mindkét filmben ez a mérgező családi felállás fajul el egy bekövetkező tragédiát követően.

A rendezői életműben a különböző nemű gyermekeik iránt kettős magatartást tanúsító anyák örök magányra kárhoznak, míg érzelmileg elhanyagolt lányuk, unokájuk messzire elmenekülnek tőlük.

A Claire Darling utolsó húzása most a visszatérésről is szól, így a sebek felszakadásáról és a régi feszültségek és tisztázatlanságok újjáéledéséről anya és lánya között. S ezen a kirakodóvásáron előkerülnek azok a szülői érzelmek irracionalitását illusztráló nagyméretű bábuk is, melyeket fiatal anyaként Claire a kislányának vásárolt szobadíszként ahelyett, hogy szeretettel magához ölelte volna, úgy mint a fiát.

Julie Bertuccelli filozófiát tanult, mielőtt a filmrendezés felé fordult volna, és az elvont dolgok iránti fogékonysága nyomot hagy a filmjein. Az idő múlása különösen foglalkoztatja őt, s izgalmas annak ábrázolása, ahogy

a magára maradt Claire kiüresedett életére folyondárként lassanként ráfonódik az idő, s végül megfojtja őt.

Az elpergő idő tárgyiasult jelképe a filmben az a gyönyörű, elefántháton nyugvó óra, az „elefántos óra”, mely a történet alakulásában fontos szerepet játszik, és a szereplők kapcsolatában kitüntetett jelentéssel bír. A rendezőnő nem véletlenül választhatta ezt az állatszimbólumot, mivel az elefántot a halhatatlanság jelképének is tekintik. Az idő múlására – s a köztük lévő viszony jellegére – utal Claire lányának anyjához írt felbontatlan leveleinek vastag kötege is. De az időjáték legizgalmasabb technikája mégiscsak az, amikor a múlt felidézése során a család tagjai gyerekként, fiatal felnőttként és idős emberként egyidőben, azonos térben jelennek meg a filmben. A történet kibontása a múlt és a jelen ily módon való „tömörítésével” különlegessé és újszerűvé teszi Bertuccelli filmjét.

Meghalni nem egyszerű, hát még akkor, ha családi tragédiák miatt évtizedeken át bűntudat gyötri az embert. A Claire Darlingot alakító 75 éves Catherine Deneuve kiváló alakítást nyújt az életét lassan felmorzsoló, teljesen magába fordult, szellemileg leépült, idős asszony szerepében. Ám igazi filmcsemegeként a Claire Darling utolsó húzása különlegességét az adja, hogy saját lánya, Chiara Mastroiani játssza érzékenyen és átélhetően Claire filmbéli lányának szerepét, aki anyja szeretetlenségétől szenvedve, elmenekült tőle.

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com