Kritika

Figyelj és fülelj – C’mon C’mon: Az élet megy tovább

A Telluride fesztiválon debütált C’mon C’mon: Az élet megy tovább a zakatoló díjszezon egyik leghangulatosabb család(felépülés)története lett. A filmet rendező Mike Mills személyes család-sagája egy újabb megható darabbal bővült.

Az amerikai függetlenfilmes szcéna – noha hivatalosan ezt sohasem tűzte ki céljául – az amerikai családkép intim tükrévé vált az évek során. Meglehet, hogy az indie film azért vált a család toposzának legőszintébb visszhangjává, mert ugyan az alacsony költségvetés hozott magával némi limitáltságot, egyben ki is kerülhette a stúdiók által kontrollált családképet. Az alkotók így szabadabb, személyesebb filmeket készíthettek. Nem véletlen, hogy a független film ősatyja, John Cassavetes alkalomadtán a saját otthonában is forgatott, ráadásul olyan filmeket, amelyek lehengerlő intimitással vizsgálták az emberi kapcsolatokat – köztük a családon belüli dinamikákat.

Mike Mills filmográfiájában szintén tetten érhető független film és család-tematika keresztezése, a személyesség lehengerlő kötőanyagával. A Kezdők című rendezése apja életéből, a 20. századi nők anyja életéből, míg a C’mon C’mon fiával való kapcsolatából inspirálódott. Túl a rendezői ambíciókon,

Mills tulajdonképpen egy fikcionalizált, publikus emléktárt hozott létre, amiben családtörténete afféle „nyílt forráskóddá” válik.

Utóbbi rendezésében érződik a leginkább, hogy az emlékezés és a megörökítés mozzanata kiemelten fontos számára, azt sejtetve, hogy a közös emlékek kreálása, majd az ezekre való reflektálás bármelyik család működésének kihagyhatatlan rituáléja. A C’mon C’mon így a robogó díjszezon csendes és egyben varázslatosan hangulatos darabja lett, emberközeli alakításokkal és kifinomult képi világgal.

A középkorú Johnny (Joaquin Phoenix) rádiós újságíró, aki az országot járva különböző korosztályú gyermekekkel készít interjút arról, hogy milyennek látják a jövőt és benne önmagukat. Bár édesanyjuk halála óta megromlott a viszonyuk, Johnnyt váratlanul felkeresi Los Angeles-ben élő testvére, Viv (Gaby Hoffmann). A nő arra kéri meg Johnnyt, hogy vigyázzon fiára, a 9 éves Jesse-re (Woody Norman), amíg ő mentális zavaroktól szenvedő férjét ápolja. Így hozza össze a szükség Johnny és Jesse, avagy nagybácsi és unokaöcs különc párosát.

A C’mon C’mon cselekménye bájosan szolid, jóval nagyobb hangsúlyt adva a hangulatvilágnak, a kiragadott pillanatnak a „kerek”, konfliktustól konfliktusig haladó jelenetekkel szemben. Az emlékezés folyamatát visszhangozva akadnak egészen rövid flashbackek és olyan ártalmatlan jelenetek is, melyek a szó legszigorúbb értelmében nem viszik előre a cselekményt, viszont rengeteg árnyalattal töltik fel Johnny és Jesse karakterét. Az így nyert intimitás pedig valósággal behúzza a nézőt.

A C’mon C’mon a leghétköznapibb momentumokba csempészi be annak a varázsát, ahogyan két, korábban egymástól elidegenedett családtag között huncut kötelék születik.

Mills forgatókönyve számos különálló motívumot útjára indít, ami révén filmje szelíden elrugaszkodik a klasszikus történetmesélési formáktól, esszészerűvé téve rendezését. A gyerekekkel készült interjúk időről-időre megszakítják Johnnyék személyes sztoriját, mindazonáltal egyetemes jelleggel töltik fel a filmet. Hiszen ezek a betétek frappánsan rávilágítanak arra, hogy milyen korszellem uralkodik a Z és Alpha-generáció határvonalán állók között.

Egy másik vonal a szülői szerepre koncentrál. Johnny olyan kötetekből olvas fel, melyek a szülői hivatás kihívásairól szólnak és egyesek már-már nevetségesen rigolyás technikákat is megosztanak a gyermeknevelés kálváriáját csillapítandó. A hiperaktív és excentrikus Jesse –  minden örömével és hibájával együtt – pedig akarva-akaratlanul összekovácsolja a testvéreket. A fiú furcsa hobbijai, lehengerlő karizmatikussága és lavinaszerű dühe mind-mind hídként szolgálnak a tanácstalan Johnny és a saját anyaságából meglehetősen felkészült Viv között.  

Nem kevésbé szofisztikált a film képi világa. Robbie Ryan fekete-fehér beállításai nosztalgikusnak hatnak, újfent az emlékezés hajójára terelve a hangulatot. Ryan a dokumentumfilmes formanyelvhez híven dekomponált, ad-hoc módon tálalja az interjúkat és otthonos, pontosan komponált képekben a családi helyszíneket. Vizuális frissesség járja át az utcaképeket, a felfedezésre kínálkozó világ apró részleteit, már-már olyan dinamikával, amit anno a Manhattanben láthattunk.

Mégis, a maga nemes egyszerűségével Mills az ismétlés motívumán keresztül súgja meg a film legtörékenyebb titkait. És a titokhoz vezető út egy hangfelvevővel kezdődik, ami számos jelenetben Johnny és Jesse társaként funkcionál. A rádiós újságíró számára gyakran már csak munkaeszköz, a gyermek számára az (ön)felfedezés eszközévé avanzsál.

A C’mon C’mon jellegzetes auditív világában a hangfelvevő interjúk, zörejek és önreflexív vallomások tárháza.

Bárhol is járjanak, Jesse zörejek után kutatva fedezi fel New York vagy éppen New Orleans városát. Johnny az interjúk mellett többek között arra használja, hogy Jesse-vel való maradandó beszélgetéseit újra elmondja – ezúttal mikrofonba. Jesse visszahallgatja a madarakat, a gyermekek interjúit, tehát mindketten az ismétlés által emlékeznek. És nem csak ez történik. Saját hangjuk felvételéhez és visszajátszásához terápiás jelleg társul. Ráadásként még a távoli klinikán rostokló Viv is telefonon, hang formájában kapcsolódik Johnnyékhoz. Így kezd el helyreállni a C’mon C’mon családjának egyensúlya. Mert Mills világában a legszebb dolgok akkor történnek, amikor fülelünk és végre figyelünk: egymásra.

Farkas Boglárka Angéla

Farkas Boglárka Angéla a kolozsvári Sapientia EMTE fotó-film-média szakán végzett 2019-ben. Jelenleg a Sapientia mesterszakán filmtudományt hallgat, valamint a Babeș-Bolyai Tudományegyetem alkalmazott médiatudományok mesterszakán tanul. Írásai a ’tekercsen kívül a Filmtetten is megjelennek. Szereti a szerzői és az indie filmeket, továbbá nagy rajongója a coming-of-age történeteknek és a látványon túlmutató sci-fiknek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com