Kritika

„Annyira elképesztő történet, hogy őrültnek tűnhetünk” – Colectiv

2015-ben tűz ütött ki a bukaresti Colectiv nevű szórakozóhelyen. A helyszínen 27 fiatal vesztette életét, 180-an szenvedtek égési sérüléseket, közülük 37 sebesült később kórházi fertőzésben halt meg. Az eset kapcsán tömegek vonultak az utcára, és az országos tüntetések nyomán lemondott a román szociáldemokrata kormány.

Pokolba a mocskos korrupcióval” – 2015. október 30-án épp ezt a számot adta elő a Goodbye to Gravity metálzenekar a bukaresti Colectiv nevű szórakozóhelyen, amikor óriási tűz ütött ki, és a helyszínen 27 fiatal vesztette életét a vészkijárat nélküli helyiségből való menekülés közben. A tragikus eseményben 180-an szenvedtek égési sérüléseket, négy hónappal később további 37 sebesült kórházi fertőzésben halt meg. Az 1989-es forradalom óta ez a tűzkatasztrófa mozgósította legjobban a román társadalmat. Tömegek vonultak az utcára a harminc éve uralmon lévő politikai elit leváltását követelve, nem eredménytelenül. Az országos szintű tüntetések nyomán lemondott a szociáldemokrata kormány.

Romániában több film született már a korrupció legkülönfélébb változatairól, az utóbbi évekből ilyen az Érettségi (2016), s emellett úgy tűnik, a tűz is kitüntetett toposza e témának. Erről tanúskodik Catalin Saizescu Rövidzárlat (2018) című, már-már dokumentumfilm képzetét keltő játékfilmje is, mely elszántsággal és női empátiával átitatva mutatja be egy bukaresti szülészeti klinika leégése kapcsán a mindent eluraló korrupciót.

A metálzenekar operatőrének képkockáiról döbbenten követjük nyomon a fiatalok fejvesztett, káoszba torkolló menekülését, miközben sorra omlanak be a falak, és porrá ég minden. A dokumentumfilm címéből e vérfagyasztó kezdőjelenet után joggal gondolhatnánk, hogy rendezője a Colectiv tűzesetének ered a nyomába. Ám ahogy haladunk a történésekben, kiderül, hogy a társadalmi problémákra érzékeny Alekszander Nanau számára a Colectiv-ügy lakmuszpapírként szolgál csupán a korrupcióval végletesen átitatott román társadalom működésének látleletéhez.

Ő valójában annak ment utána, miként is lehetséges, hogy a kórházi kezelések során többen haltak meg, mint a szörnyű tűzesetben.

Merthogy a Colectiv-katasztrófa vizsgálata során aztán kiderült, hogy a kórházi fertőtlenítőszert árusító Hexi Pharma cég évek óta tízszeresére hígítva szállítja a termékét, s erről a titkosszolgálatok által is tudott tényről a busásan lefizetett kórházigazgatók mélyen hallgatnak. Ám ehhez kapcsolódóan pattant ki a Szent Mária Kórház uniós milliókat elsikkasztó igazgatójának ügye is. Így válhatott Nanau dokumentumfilmje a román egészségügy kiterjedt korrupciós hálózatát leleplező kettő az egyben sztorijává, mely szövevényességével és erkölcstelenségével olyan döbbenetet váltott ki még az oknyomozó újságírók körében is, hogy egyikük megjegyezte: „annyira elképesztő történet, hogy őrültnek tűnhetünk”.

A rendező, aki operatőre és egyben vágója is volt filmjének, mindvégig a média nézőpontjából láttatja az eseményeket, mert – miként azt egy interjúban elmondta – meglátása szerint a társadalom és az emberek között az újságírók képesek leginkább közvetíteni. Ezért is szervezi a Gazeta Sporturilor tényfeltáró újságíró-csoportjának oknyomozása köré filmje cselekményét, s a média szűrőjén át, sokoldalúan járja körbe a két korrupciós ügyet.

Feszes tempót diktáló dokumentumfilmjében magas beosztású kormányhivatalnokokat, kórházigazgatókat, orvosokat, az áldozatok hozzátartozóit és a társadalmi elégedetlenséget kifejező tüntetőket szólaltat meg, a nézők érdeklődését mindvégig fenntartva. S mindezt nem a dokumentumfilmek unalomig ismert „beszélő fejek” stílusában teszi, sokkal inkább különféle „akcióik” közepette. A nézők így lehetnek maguk is szemtanúi a román oknyomozó újságírók kíméletlenül záporozó kérdései kereszttüzében mellébeszélő kormánytisztviselőknek, súlyos korrupciós vádakkal illetett kórházigazgatók sunnyogásának, de emellett lelkiismeretes kórházi orvosok őszinte és megrázó vallomásainak is.

Alekszander Nanau miközben egy tűztragédiáról tudósítva feltárja az egész egészségügyi rendszert átszövő korrupciót, az 1989-es forradalom utáni román politikai rendszer működésébe is betekintést enged.

Teszi ezt filmje főszereplőjének, Vlad Voiculescu tevékenykedésének nyomon követésével. Az új egészségügyi miniszter, Voiculescu energikus, korábban betegjogi aktivistaként tevékenykedő, Bécsből hazahívott, fiatal orvos teljeskörű jogkört, és 30 fős, szakértőkből álló technokrata csapatot kap a korrupt egészségügyi rendszer átalakításához. A rendező empátiával követi nyomon kamerájával Voiculescu működésének hat hónapját. Megfigyelő dokumentumfilmjében élesen rávilágít arra a tényre, hogy az új miniszter széles látókörű újjászervező tevékenységének és bátor törvényhozó döntéseinek tükrében rajzolódnak csak ki igazán annak a korhadt rendszernek a körvonalai, melyek a korrupciót táplálják.

A korrupció társadalomba gyökerezettségének kíméletlen feltárása során Nanau mindvégig törekszik a távolságtartó, tárgyilagos megközelítésre, ugyanakkor a személyes emberi sorsokra fókuszálva az érzelmi átélésnek is tág teret ad. Bizonyságai ennek az elhunyt fiatalok hozzátartozóinak gyűlésén elhangzott szívszaggató történetek vagy az önmagukkal is meghasonlott kórházi dolgozók vallomásai.

A viták, vádaskodások és kimagyarázások mellett dokumentumfilmjében a vizualitásnak is komoly szerepet szán a rendező.

A tűzkatasztrófa sokkoló képei után a kórházi fertőzés következtében az égési sérültek testén garázdálkodó húsevő baktériumok gyomorforgató látványától sem kíméli meg a nézőt, melyről lelkiismeretes orvosok titkos videófelvételei tanúskodtak. De szemlélői lehetünk egy súlyosan megégett női áldozatról készült fotókiállításnak is, melyet maga az elszenvedő nyit meg traumája művészetté elaborálásaként s egyben örök mementóként.

Napjainkban a társadalmi rendszerek lenyomataiként működő egészségügyi rendszerek a világ minden pontján a figyelem középpontjában állnak. S nincs ez másként nálunk sem. Talán ezért is jó, hogy épp most látható sokak számára a Colectiv.

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.