Kritika

Egy korántsem kellemes csapás a múltból – Cop Mortem

copmortem09_zcddMagyarországon a műfaji filmkészítés mindig is erősen hátrányos helyzetben volt, habár a helyzet az elmúlt években elkezdett javulni. De ha van egy zsáner, ami szinte mindig is elátkozott volt, akkor az nem más, mint az akciófilm. Most sincs ez másképp: a Cop Mortem túl felületes, kiismerhető és hibákkal teli ahhoz, hogy a műfaj hazai megváltója legyen.

Történeti és praktikus okai is vannak, hogy az akciófilm műfaja miért nem népszerű a hazai filmgyártásban. Egyrészt az egyik legköltségesebb és technikailag legnehezebben kivitelezhető műfaj, emiatt pedig egy kezünkön meg lehet számolni, hogy hányan képviselték az elmúlt évtizedekben. Ha pedig nem lehet a hagyományokra építeni, akkor marad az imitáció, amit leginkább a nézői rémálmokat okozó Európa Expressz testesített meg. Megvolt a szűk, de létező lehetőség arra, hogy a Cop Mortem elfeledtesse a rossz emlékeket és a berögzült negatív prekoncepciókat. De a végeredmény inkább csak megerősíti azokat.

20160927ganxsta-zolee-a-cop-mortemA kaszkadőrből rendezővé avanzsáló Kovalik József első filmjéből nem hiányzik az elsőfilmesekre jellemző ambíció és lelkesedés. Még az sem katasztrófa, hogy a forgatókönyv teljesen megelégszik a 20-30 éves sablonok másolásával és hazai környezetbe tételével. Hiszen két amerikai kollégája Chad Stahleski és David Letich sem mentek mélyre saját debütálásukkal a John Wickkel. De míg az amerikai páros pontosan tudta, hogy mibe és hogyan kell az ismert kliséket becsomagolni, addig a Cop Mortem teljes játékideje az identitászavar és az arányérzék hiányának jeleit mutatja.

Adott a mai Magyarország, amit rituális rendőrgyilkosságok tartanak rettegésben, a hivatalos erők tehetetlenek. Ekkor érkezik meg John Holdon (Kamarás Iván) a titokzatos Interpol ügynök, aki nem éppen hétköznapi módszerekkel kezdi felgöngyölíteni az ügyet. Rajta kívül jelen vannak még a kötelező segítőtársak (közöttük Ganxta Zoole), az öreg rendőrfőnök (Gáti Oszkár), a kellően elborult agyú gonoszok (Anger Zsolt és Szabó Győző) és persze pár tucat nehézfiú, akiket hősünknek kell lenyomnia. A néző jogosan gondolja: ezerszer lerágott csont, de ha már ezt kapjuk, akkor legyen pörgős, feszes, tele látványos verekedésekkel, tűzpárbajokkal és üldözésekkel.

cop_mortem-film-3Ehhez képest egy terjengős, sok szálon futó akció-krimi keveréket kapunk, amivel sikerült teljesen a két szék közé esni. A nyomozás a gyilkosok után a legszárazabb, legkiszámíthatóbb sablonok mentén halad, ahol csak akkor érheti meglepetés a nézőt, ha még egy Columbo epizódot sem látott egész élete során. Erre a meglepetésre viszont kevés az esély, mert a film tömve van expozíciós jelenetekkel, melyek olyan kínosan megrágva adják a szánkba az információkat, mintha az alkotók attól félnének, hogy megalszik a néző szájában a tej. Ehhez pedig szinte kötelező módon társulnak modoros és hiteltelenül előadott párbeszédek, melyek továbbra is a magyar film örökös Achilles-pontjai.

A cselekményvezetés hol unalmas kitérőkkel, hol teljesen irreális és véletlenszerű megoldásokkal evickél előre, és sajnos az akciójelenetek közötti hézagok kitöltése teljesen megöli az izgalom lehetőségét – feltehetően költségvetési és egyéb kényszerek miatt. Még az akciójelenetek is rendkívül ambivalens képet tükröznek. A verekedések többsége vagy a filmvégi motoros-autós üldözés valóban pár fokkal magasabb mércét üt meg, mint a hazai átlag. De akadnak olyan pillanatok is, ahol a főszereplők minimális harcművészeti tudását úgy próbálják takargatni, hogy nemes egyszerűséggel rommá vágják az egészet az Elrabolva folytatásainak stílusában.

cop_mortem-film-2Sem a krimi, sem az akció vonal nincs kellően jól kidolgozva, a bosszantó hibáktól pedig hemzseg a film: a pocsék jelenetáttűnésektől kezdve a fülbántóan tolakodó, mindent túldramatizáló filmzenén át a felesleges flashback használatig. Lehet, hogy csak én kukacoskodok, de ha már volt pénz ismert színészekre, légi felvételekre, összetörhető autókra és motorokra, akkor miért kell pocsékul animált torkolattüzekkel, robbanásokkal és vetített háttérrel idegesíteni a nézőközönséget, akik úgyis észreveszik a csalást?

A színészi gárda ismerős neveket tartalmaz, de senki sem erőlteti meg magát. Amilyen karakterrajzzal dolgozniuk kell, nincs is nagyon értelme: Kamarás Iván jellemben és mimikában is százszázalékosan hozza azt a mindent megoldó, mindenkit leverő, szabályszegő zsarukaraktert, ami már több mint 25 éve Steven Seagalhoz köthető. A többiekről pedig jobb, ha nem is beszélünk, mert annyira egydimenziósak, hogy ha oldalra fordulnak, nem is látjuk őket. Kivételt képez talán Anger Zsolt, aki egyrészt rutinból hozza a gengsztert, másrészt ő az, aki mer szórakoztatóan ripacs lenni, egy percig sem veszi magát komolyan. Talán ezért sem meglepő, hogy a legjobb szövegeket is ő kapta meg.

cop-mortem-jelenetfoto-06Kicsit nehéz szívvel szedem le a keresztvizet a filmről, hiszen a Cop Mortemen teljes mértékben érződik Kovalik lelkesedése, ráadásul az akciófilmek rajongójaként nekem is régi vágyam, hogy végre kis hazánk is képviseltesse magát ezen a fronton. De még a legnagyobb jóindulat is édeskevés ahhoz, hogy bárkinek őszintén ajánlani tudjam. A 20 évvel ezelőtti, csak VHS-re menő tucatkacatok szintjén vergődő kínos keménykedés, ami nem elég, hogy ezer sebből vérzik, de még túl komolyan is veszi saját magát ahhoz, hogy legalább a valódi B kategóriás kedvencek bájával rendelkezzen. Röviden, míg a hazai Die Hard még mindig kerestetik, a Cop Mortem inkább a Film+ késő esti adásába fér bele, Dolph Lundgren mostani remekművei mellé.

Szabó Kristóf

Szabó Kristóf az ELTE bölcsészkarán végzett filmelmélet és filmtörténet szakirányon, jelenleg könyvtáros, 2016 óta tagja a Filmtekercsnek. Filmes ízlésvilága a kortárs hollywoodi blockbusterektől kezdve, az európai művészfilmeken át, egészen a Távol-Keletig terjed. Különösképpen az utóbbira, azon belül is a hongkongi és a dél-koreai filmre specializálódik.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés