Kritika

„Most el tudnék menni a Holdra!” – Crack: A kokain rögös útja

Amerikában a 80-as években berobbant egy új drog, a crack, ami milliókat őrjített meg, akár a szó szoros értelmében véve is. A Crack: A kokain rögös útja Amerikának ezt a sötét arcát mutatja be.

Na, de mi is a crack? Egy neurobiológus mindjárt a film elején beavat: a crack a hagyományos kokain kristályos formájú, legerősebb változata, melyet felhevítenek és belélegeznek. Onnan kapta a nevét, hogy hevítés közben roppanó, pattogó hangot ad. Ám a crack egyben a legveszélyesebb is, mert a tisztasága közelíti a 100%-ot, a hatása pedig intenzív és azonnali. Kezdeti változatában elég babrás volt a szer, mert hevíteni kellett, de a 80-as évek tájékán kitalálták „okosba”, hogy készre hevített változatában kis átlátszó kapszulákban értékesítik. A formája miatt „kavicsnak” is nevezett drog így már könnyen szállíthatóvá és azonnal fogyaszthatóvá vált. Kavics változatában a kokain őrületes karriert futott be, mert míg a drága kokainpor a középosztály számára nyújtott feledhetetlen élvezetet, addig a cracket – kezdetben – olyan alacsony áron árulták, hogy bárki hozzáférhetett. Nem csoda hát, ha rövid idő alatt az alsóbb néprétegek milliói váltak a rabjává.

A Crack: A kokain rögös útja készítői annak járnak utána, hogy történhetett meg, hogy ezek az apró kis kavicsok olyannyira romba döntsenek egy országot, hogy végül katonai elitalakulatot kelljen bevetni a drogdílerek ellen? A dokumentumfilm nyolc, alcímekkel elkülönülő fejezetével, időrendben követi nyomon a szer diadalútját a 80-as évek elejétől a 90-es évek végéig, a – szó szoros értelmében vett –

vérbe fojtásáig.

A film rendezője, Stanley Nelson szakértők és szereplők széles körű bevonásával kísérli meg bemutatni azt a tűrtből a legsúlyosabb tiltásig terjedő folyamatot, mely során a félelmetes drog egyfajta funkcióváltáson is átmegy. Merthogy a kavics a kezdeti örömködés és „önfeledt repülés” ártatlannak tűnő eszközéből a gazdasági visszaesés beköszöntével a kilátástalanság elől a drog mámorába menekülő alsó néprétegek mannája lett, s ebből nagyon sokan meg is gazdagodtak. „Most el tudnék menni a Holdra!” – nevet bódultan a crack piacra dobásának kezdetén egy szerhasználó –, és hamarosan feltűnnek azok a „kemény csávók”, akik szívesen segítenek is e Holdra szállásban. A főként fiatal fekete srácokból toborzódó drogdílerek kis befektetéssel rövid idő alatt óriási haszonra tesznek szert, és az így szerzett pénzt tudják is élvezni.

A Crack: A kokain rögös útjának legnagyobb érdeme, hogy bár Amerika minden akkori problémáját a crack nyakába akarták varrni, bűnözőhibáztatás helyett az újfajta drog gyors térnyerésének és terjesztésének politikai-társadalmi hátterét és mozgatórugóit éppúgy bemutatja tárgyilagos, távolságtartó stílusban, mint a történetet elszenvedő, valódi résztvevőket –, pro és kontra.

A dokumentumfilm főszereplője a crack, „a vírus”, melynek közel két évtizedes diadalútja majd, véres bukása három amerikai elnök – Ronald Reagan, G. W. Bush és Bill Clinton – időszakához kötődik. Bár elnöki beiktató beszédében Reagan Amerika felemelkedésére tett ígéretet, ehelyett óriási tömegek szegényedtek el, és vált az életük kilátástalanná. 1982-re már nyolcmillió munkanélkülinek volt szüksége valamire, ami elviselhetővé teszi a nyomorúságos életet, így nem csoda, hogy ők jelentették a kavics legnagyobb felvevőpiacát. A dokumentumfilm társadalomkutatók megszólaltatásával és a 80-as éveket megidéző, elborzasztó archív felvételekkel tárja nézői elé az amerikai nagyvárosok nyomornegyedeiben élők világát –

s mintha valóban Romero zombivilágában botorkálnánk.

1986-ban Nancy Reagan meghirdeti a „Mondj nemet a kábítószerre!” kampányt. A dokumentumfilm azonban – utalva a CIA bomlasztó tevékenységére is – lerántja a leplet a Reagan-kormány álszent igehirdetéséről, korabeli haditudósításokkal igazolva az USA Nicaraguában játszott szerepét, ahonnan a drogok nagy részét engedik becsempészni az Egyesült Államokba. Bush elnök 1989-es tévébeszédében még csak börtönnel fenyegeti a terjesztőket, Bill Clinton azonban 1993-ban kénytelen életre hívni egy speciális katonai elitalakulatot, a TNT akciócsoportot a kábítószerkereskedelem felszámolására. A túl későn észbekapó elnökök mellett a dokumentumfilm kiábrándító képet fest a tohonya rendőrségről is. A rendőrök eleinte rá sem hederítenek a drogterjesztőkre, ám idővel beszállnak a busásan tejelő bizniszbe, hogy egy rendőrtársuk halálát követően végül mind brutálisabban lépjenek fel egészen addig, mígnem az emberi mivoltukból kivetkőzött dílerbandák megfékezésére már katonai különítményt kell bevetni.

crack

A gyors vágásaiból adódóan pörgő ritmusú dokumentumfilmben érdekes időutazás visszacsöppenni a 80-as-90-es évek Amerikájába, de a filmet a crack terjesztőinek és fogyasztóinak személyes történetei teszik igazán izgalmassá. Végigkövethetjük, ahogy a drog és pénzfüggő fiatal fekete és latino dílerek megrészegülve a gyors gazdagodástól, egész háztömböket kisajátítva válnak pénzbegyűjtő automatákká, hogy végül a crack terjesztése felfegyverkezett, gyilkolástól se visszariadó bandák kizárólagos privilégiumává váljon. A 90-es évekre 63%-kal nő az utcai erőszak, és a rendőrség nem képes a megfékezésére. A dokumentumfilm nyomasztó archív felvételeivel tudósít az amerikai börtönökről, melyek szinte kizárólag fekete és latino férfiakkal vannak dugig –

s ezzel egyúttal a rasszizmus égető problémáját is felveti.

Ám mindemellett a dílerek életvilágát is bemutatja a film, a környezetet, ahonnan kitörtek, azt érzékeltetve ezzel, hogy maguk is áldozatok, a hatalmas munkanélküliség és nyomor elszenvedői ők is, melyből a drogdíler lét királyi útnak számít. És ugyanebbe a nyomorúságos létbe vannak beleragadva a crack fogyasztói is, viszont ebből szemmel láthatóan számukra már nincs is kiút. A dokumentumfilm külön foglalkozik a női drogfogyasztókkal, és elmondható, hogy az övékénél vigasztalanabb és megrázóbb sorssal aligha találkozni. Elhangzik a filmben: „hogyha egy férfi drogozik, magát teszi tönkre, de ha egy nő drogozik, akkor egy közösséget tesz tönkre”. S valóban ezt láthatjuk az állam által elvett gyerekek és a széthullott családok történetein keresztül.

A Crack: A kokain rögös útja a témája miatt nem könnyű filmélmény, de akit komolyan érdekelnek a társadalmi problémák, ebben a dokumentumfilmben megtalálja azt a tartalmi mélységet és érzelmi töltetet, ami izgalmassá teheti számára a filmet. Akik pedig csak valamiféle kordokumentumra vágynak, betekintést nyerhetnek egy olyan szubkultúrába, amit máshol nincs lehetőségük megtapasztalni. Emellett az érdekes szakértői kommentek, a megrázó emberi sorsok és a korabeli New York hírhedt környékeinek archív képei olyan átható atmoszférát sugároznak, mely bizonyára fotelban marasztalja őket is.

 

A film a Netflix kínálatában látható.

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com