A Rocky reboot-szériájaként készülő Creed franchise sportfilmbe oltott férfi melodrámái kezdetben nehezen adaptálódtak kortárs identitáskérdéseikhez a sorozat örökségének kulturális árnyékában. A Creed III. azonban képes Rocky hagyatékát maga mögött hagyva újraírni saját eredetmítoszát.
Adonis Creed (Michael B. Jordan) mostanra mindent elért, amire sportolóként vágyhatott. A világbajnok boxoló ráadásul üzletemberként és családapaként is révbe ért. Így Adonis utolsó címmérkőzése után végleg szögre akasztja a kesztyűt, hogy élvezze a kiérdemelt sikert. Idilli életét azonban egy nem várt múltbeli ismerős, Damian (Jonathan Majors) felbukkanása kavarja fel nyugalmából. A börtönből frissen szabadult férfi olyan lehetőséget kér egykori gyerekkori barátjától, amilyet anno Apollo Creed adott az akkor ismeretlen Rocky Balboának: Damian egy tétmérkőzésen szeretne ringbe lépni a világbajnoki címért.
Az eredeti Rocky az 1970-es évek politikai klímájára reflektálva egy kilátástalan jövő előtt álló, kissé bumfordi, kékgalléros fehér boxolónak adott esélyt a bizonyításra a fekete sportlegendával szemben. Apollo Creed (Carl Weathers) csillagos-sávos lobogóban parádézó showman-je az amerikai álom ironikus kifigurázását nyújtotta a munkásosztály egyszerű dolgozójával szemben. Rocky (Sylvester Stallone) hatalmas szíve és kitartása azonban – ha a ringbeli győzelmet nem is – a családi boldogságot meghozta számára szerelme, Adrian (Talia Shire) oldalán.
A Creed felsőosztálybeli, fekete hősének ellenben teljesen más identitáskérdésekkel kellett megküzdenie a 2010-es évek közepén.
Ryan Coogler rendező és a sztár, Michael B. Jordan további közös munkáikhoz (A megálló, Fekete Párduc) hasonlóan faji reprezentációs kérdésekkel vegyítették a férfilét nehézségeire fókuszáló narratívát. A kései felnövéstörténetet az útkeresés és az önmeghatározás motívumai foglalkoztatták. Adonis személyét azonban épp úgy nyomasztotta világbajnok apja hírneve, ahogy a franchise-ra is Rocky árnyéka vetült.
A korábbi Creed filmek a mostani epizódhoz hasonlóan a múlt feldolgozásával foglalkoztak. A folyamatos nosztalgikus visszatükröződések miatt a reboot franchise mégsem volt képesek önállóan kiteljesedni. A produkciók épp annyira voltak Adonis eredettörténetei, mint Rocky életének folytatásai. Sylvester Stallone szerepeltetése, az ismert philadelphiai helyszínek vagy éppen Bill Conti ikonikus dallamainak felcsendülései mind ahhoz a múlthoz kötötték a sorozatot, amelyen próbált túllépni a történet. Hiszen az időközben eltelt évtizedek társadalmi átalakulásainak és megváltozott maszkulinitásmintáinak reflexiói alapvetően ambivalensnek hatottak a Rocky által képviselt, konzervatív értékrend megjelenésének tükrében.
A Creed III. nemcsak a sorozat korábbi örökségét hagyja maga mögött, hanem saját, új eredetmítoszt is teremt főhőse köré.
A Rocky karakterére vagy filmjeire való nosztalgikus utalások mostanra teljesen kikoptak a franchise-ból, beleértve Stallone részvételét is a munkálatokban. A készítők ezúttal egy teljesen önálló fejezetet nyitottak a Creed család történetében. Damian az a gyerekkori barát, akinek Adonisszal szemben nem adatott meg a kitörés lehetősége. Az ifjúkori ballépések miatt hosszú évekre börtönbe zárt férfi sorsa viszont idővel csak elfelejtett emlékké halványult. A karakter visszatérése Adonis életébe a sikeres sportoló fekete lelkiismereteként kísért. Az osztálykülönbség olyan faji színezetet kap, amire maguknak a készítőknek sincsenek konkrét válaszaik. Adonisnak bűntudatot kellene éreznie, amiért megragadta az adódó lehetőségeket és teljesen maga mögött hagyta múltjának és kultúrájának egy nemkívánatos részét? A származása egy olyan béklyó lenne, amit kényszerből teljesen le kell vetkőznie, hogy érvényesülhessen?
A főszerep eljátszása mellett ezúttal rendezőként is debütáló Michael B. Jordan a kamera mindkét oldalán saját hangját keresi, de bármiféle átfogó vízió vagy célkitűzés nélkül. A szintén kezdő forgatókönyvírók, Keenan Coogler és Zach Baylin mindketten csupán másodszorra dolgoztak egészestés mozifilmen. Előbbi a Space Jam: Új kezdet, utóbbi pedig a Richard király Oscar-díjra jelölt szkriptjéért volt felelős korábban. A sportfilmeken edződött gárdának vannak ugyan izgalmas ötletei a széria új mederbe terelésére, a drámai jelenetek szövegkönyve viszont gyakran amatőrnek hat. Az életszerűtlen dialógusokat ráadásul Jordan bármiféle drámai érzék nélkül, mechanikus snittváltásokkal és időnként a sportjelenetekbe inkább illő, feszes vágási tempóval prezentálja.
A film önálló mítoszépítésére tett kísérletek jobbára a középszerű megvalósításmód miatt vallanak kudarcot.
Adonis korábbi Oidipusz-konfliktusának legyőzése után mostanra saját jogán vált sikeres és elismert boxolóvá. A már nevében is érzékeltetett, túlzott maszkulinitása segítette eddigi karrierjét. Visszavonulását követően azonban kénytelen megkérdőjelezni az őt korábban meghatározó erőszakot. Férfivá érése és identitásának megtalálása a gyermeknevelés feladatának elsajátításán keresztül teljesedhet ki. Kislánya iskolai verekedése azt a konfliktust idézi, amit hasonló korúan ő is átélt barátjával, Damiannel. Adonis kezdetben visszavágásra bíztatja gyermekét, a történet előrehaladtával mégis ráébred, hogy ezzel azt az utat hirdeti, ami tönkretette Damian lehetőségeit.
A két férfi sorsa egymás ellentétes tükörképeként jelenik meg párhuzamos életútjuk során. Ellentmondásos módon az egykori gyermekkori barátok közötti konfliktus megoldása újfent egy erőszakos esemény, egy boxmérkőzés alatt kerül eldöntésre. Bár Adonis kifejti, hogy a sportot nem kizárólag az erőnlét, hanem a technika és a koncentráció határozza meg, később már a küzdelem és a testi megmérettetés egyedüli lehetőségét tartja a járható útnak.
Az ökölharc ráadásul mitikus felhangot kap a vizuális megoldásoknak köszönhetően.
A franchise egyre realisztikusabb, televíziós közvetítéseket idéző meccseivel szemben ezúttal képileg stilizált verekedéseket láthatunk. A mozdulatokat lassítások teszik érzékletesebbé, ahogy a szubjektív szempontok is gyakrabban érvényesülnek. Egy ponton pedig a teljes aréna közönsége eltűnik, miközben a térből és időből kiragadott ring egy képzeletbeli rácsokkal határolt homogén környezetbe, a résztvevők elméjébe helyezi az akciót. A talpig fehérben tetszelgő Adonis és a szintén beszédes nevű, kizárólag feketét viselő Damian összecsapása a jó és a rossz örök küzdelmének időtlenségét fejezi ki.
Adonis végül kizárólag úgy képes úrrá lenni a származásának lehetséges árnyoldalát képviselő Damianen, hogy saját eszközeivel fordul ellene. Az erőszak tehát ambivalens módon ismét a megoldás eszközévé válik életében. Ahelyett, hogy Adonis újraértelmezné saját toxikussá váló maszkulinitását, csupán alfahím státuszát erősíti meg, ráadásul még lányához is úgy képes közelebb kerülni, hogy boxolni tanítja. A Creed sorozat továbbra is a múlt örökségével igyekszik leszámolni, de a korábbi ideológiai kontrasztok hátrahagyása után csak újabb ambivalens konfliktusokat teremt.
