Kritika

Csak ember – A sötét lovag – Felemelkedés

A sötét lovag – Felemelkedés beteljesíti a várakozásokat. Nagyobb ívű, nyomasztóbb súlyú, és határozottan komorabb dráma. Méltó lezárás, eposzi történet önmagában is, ám kevésbé tökéletes, mint a második rész. (Spoilermentes kritika.)

Tank gurul lassan a havas gothami utcán, sehol egy lélek: kísértetváros. Ez a legszebb kép a vizuálisan megkapó filmben. Jelzi, hova emelkedett a trilógia az utolsó összecsapásig: már társadalmi problémákat szólít meg, és mialatt a tét Gotham egész városa, a játékban immár minden lakos és osztály egyformán érdekelt.

Akire számíthatnak, az pedig esendőbb, mint valaha. Batman már alig-alig szuperhős (vászonideje is jóval kevesebb, mint Bruce Wayne-é), és sose volt nyilvánvalóbb a Batman-kánon központi tétele: ő nem csodalény, csak ember.

Christopher Nolan azt mondta, hogy az első film kulcsszava a félelem, a másodiké a káosz, a harmadiké a kín. Pontos összefoglalás, de kiegészíthető: az első film egy ember félelméről szól, a második sokak káoszáról, a harmadik pedig – Batmané mellett – egy egész társadalom kínjáról. A Felemelkedés nagyobb ívű, nyomasztóbb súlyú, és határozottan komorabb dráma. Távolabb áll a puszta szuperhősiségtől, közelebb áll a világhoz. És érdekes módon eljött a pillanat, amikor a deheroizálás átbillen: a Felemelkedés kevésbé tökéletes, mint A sötét lovag.

Batman abszolút ellensége Joker, nem Bane. Valószínűleg azért, mert Joker a személyes morális dilemmákkal játszik, Bane viszont a személytelen társadalmiakkal, és előbbi közelebb is áll Batman karakteréhez és írni is könnyebb róla. A Felemelkedés így nélkülözi azokat a nagyon éles lélektani motívumokat, melyek A sötét lovagot vezérlik, és nélkülözi a forgatókönyv bátor eleganciáját is.

Félreértés ne essék: nem gyöngébb film. A „gyönge” szónak nincs keresnivalója a trilógiánál. Csak kevésbé tökéletes.

Miért van az, hogy ennyire a forgatókönyv írásszínvonalától függ ez a trilógia? Fantasztikus színészeket (Anne Hathaway!), technikát és látványt láthatunk, és ez mégis kevésbé számít, mint az írás. A válasz egyben megadja a trilógia sikerének kulcsát is.

Ha megpróbáljuk A sötét lovag-trilógia sikerét megérteni, akkor a kiindulópont a Christopher Nolan-jelenség szokatlanul egyetemes megítélése. Mindenki esküszik rá, hogy A sötét lovagok valamelyike jelenti a képregényfilmek csúcsát, az ellenzék elhanyagolható kisebbségben van. Mindenki esküszik az Eredetre. És aki ismeri a rendező korábbi munkáit, jellemzően imádattal beszél róluk. Mi több: jóval a filmek megjelenése előtt is biztosak voltunk a sikerben. Hány szkeptikus cikk született a Felemelkedésről? Nolan példátlan bizalmat élvez a közönség, a kritika és a stúdiók körében is; miért?

Mert Christopher Nolan (és testvére és írótársa, Jonathan) nem csodákat készít, hanem profi filmeket. Fellobbanó remekművek helyett hideg, alapos, mérnökien kidolgozott alkotásokat. Az Eredetnél azt mondtam róla, hogy úgy ír, mint Asimov: logika, állítások és következtetések, ebből épít világot, és még a hibái is hasonlóak (gyöngébb karakterek és kevés, bár olyankor alaposan kimódolt érzelem). Filmjei sikere a tudatosan alkotó embert dicséri, nem a megmagyarázhatatlan géniuszt.

Nem is hiszem, hogy a két Nolan művész lenne (mint ellenpólusuk, a másik nagy Batman-rendező, Tim Burton). Inkább – nem is tudom, mi. Legyen „profi”. De akkor olyan profi, aki tudásával és eltökéltségével messze a többiek fölött áll.

És mivel a csodálatos Sötét lovag-filmek diadala az ész, az odafigyelés, a logika, a józanul használt fantázia diadala, és ebben könnyebb hinni, mint a csodában, hát innen származik a bizalom: egy profi mindig az marad.

Ezért szeretem magam is annyira A sötét lovag-trilógiát, és ezt a hatalmas lezárást, a Felemelkedést. Ebben hiszek: a profizmusban. És ezért tartom a második részt tökéletesebbnek, de épp csak hajszálnyival. Érdemes bízni néha a csodában is, persze, de a csoda per definitionem kívül esik azon, amit önszántunkból  elérhetünk. És lám, visszaértünk a Batman-kánon középpontjához, a szuperképességek nélküli szuperhőshöz –  csak ember, és az emberi képességek allegóriája, olyan, mint a film és a rendezője: nem tökéletes, de jobb mindenki másnál.

 

A sötét lovag  Felemelkedés (The Dark Knight Rises)
színes, magyarul beszélő, amerikai képregényfilm, 165 perc, 2012

rendező: Christopher Nolan
író: Bob Kane
forgatókönyvíró: Christopher Nolan, David S. Goyer, Jonathan Nolan
zeneszerző: Hans Zimmer
operatőr: Wally Pfister
producer: Christopher Nolan, Charles Roven, Emma Thomas
vágó: Lee Smith

szereplők:
Christian Bale (Bruce Wayne / Batman)
Michael Caine (Alfred)
Anne Hathaway (Selina Kyle / Macskanő)
Tom Hardy (Bane)
Joseph Gordon-Levitt (John Blake)
Gary Oldman (Jim Gordon)
Marion Cotillard (Miranda Tate)
Morgan Freeman (Lucius Fox)
Juno Temple (Holly Robinson)
Liam Neeson (Ra’s Al Ghul)

szinkronhang:
Fekete Ernő (Bruce Wayne / Batman magyar hangja)
Fülöp Zsigmond (Alfred magyar hangja)
Bogdányi Titanilla (Selina Kyle / Macskanő magyar hangja)
László Zsolt (Bane magyar hangja)
Csőre Gábor (John Blake magyar hangja)
Epres Attila (Jim Gordon magyar hangja)
Györgyi Anna (Miranda Tate magyar hangja)

IMDb

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!