Kritika

Anyu vett nekem egy apukát – Családi Románc Kft.

Látszatmegoldás vagy valódi boldogság, ha felbérelt színészekkel helyettesítjük a hiányzó családtagjainkat, barátainkat? Werner Herzog a Családi Románc Kft-ben (Family Romance, LLC) egy valóban létező szolgáltatás kapcsán vet fel izgalmas kérdéseket. 

A nyolcvanhoz közelítve is fáradhatatlan, monomániás, német filmes, Werner Herzog ezúttal látszólag nagyon mást csinált, mint szokott, hiszen a szélsőséges körülmények, szélsőséges helyszínek, szélsőséges jellemek bemutatása helyett egy aprócska, kortárs történetet mondott el a Családi Románc Kft-vel. Közelebbről megvizsgálva azonban látszik, hogy a japán jellegzetességet bemutató dokumentarista játékfilm is ugyanolyan megszállott, bogaras emberekről szól, ugyanolyan bűnös vágyakat leplez le, mint Herzog leghíresebb filmjei – csak ezúttal a furcsaságok sokkal kisszerűbbek és ami a fontosabb, társadalmilag elfogadottabbak, mint például az Aguirre, Isten haragjában.

A Családi Románc Kft. nemcsak a tartalma miatt különös film, hanem a formája miatt is, a kettő pedig szétszálazhatatlanul összefügg. Herzog életművében egyébként is képlékenyek a műfaji határok, a dokumentumfilmjei (például a Gorbacsovról szóló) ugyanis gyakran megrendezettek, a játékfilmjeiben viszont eluralkodnak a spontán katasztrófák. Herzog ezúttal elvileg forgatókönyvvel rendelkező játékfilmet készített, azonban a főszereplője gyakorlatilag önmagát játssza: Japán egyik népszerű családi kölcsönzőszolgáltatásának a tulajdonosáról van szó, az ő nem is annyira képzeletbeli kalandjait követjük végig. Az áldokumentumfilmes hangulatot a stílus is aláhúzza: a kézikamera használata (maga Herzog volt az operatőr) és a kissé beállítottnak ható, mégis spontán párbeszédekkel operáló jelenetek következtében tökéletesen elmosódnak a megcsináltság és a valóság határai. Mese csupán, amit látunk? Hiszen a filmművészet maga is szemfényvesztés… Ki mennyiben alakítja önmagát ebben a(z egyébként családi vállalkozásban készült) filmben?

És az életben?

A Családi Románc Kft-ben tökéletes összhangban van a forma és a tartalom, hiszen a tárgyát képző vállalkozásban is elmosódnak a határok a játék és a valóság, a ki-mit-tud és tesz úgy, mintha nem tudná között. A cég tetszőleges társadalmi szerepek betöltésére kínál profi színészeket. Szívesen átélnéd újra, amikor megnyerted a lottót? Örülnél, ha nem téged szidna le a főnök, amikor hibázol? Megoldjuk! A főszereplőt, Ishii Yuichit egy egyedülálló édesanya felbérli, hogy játssza el a kiskamasz lánya apját, egy wannabe influencer azt kéri tőle, hogy paparazzik csapjanak nagy hírverést körülötte, máskor egy menyasszony apját kell helyettesíteniük… a felbérelt színészek elvállalják a rájuk osztott szerepet. A gond akkor kezdődik, amikor a pénzért megvett családtag helyett a valódit kezdik belelátni a kifejezetten rossz színésznek számító (ami újabb pikáns árnyalattal gazdagítja a filmet) Ishii-be.

A cég azonban ekkor sem ítélkezik, és nem ítélkezik a film sem. Herzog felmutatja a problémát, ami nem is biztos, hogy probléma, egyszerűen jelenségnek is tekinthetjük. Mint közismert, Japánban hatalmas kihívást jelent az elmagányosodás, miközben az etikett, a társadalmi elvárásoknak való megfelelés még mindig szigorú belső parancs. A meglehetősen szomorú helyzetre kínálnak megoldást a családi kölcsönzőszolgáltatások már a 90-es évektől kezdve – például egyszer egy újraházasodó vőlegénynek a teljes násznépet színészek biztosították, mert nem akarta ugyanazokat az embereket meghívni, akiket az első esküvőjére. Abszurd megoldás?

Lehet, de működik.

Herzog a Családi Románc Kft-vel arra mutat rá, hogy hiába bélyegezzük látszatmegoldásnak, a valódi problémák szőnyeg alá söprésének a szolgáltatás igénybevételét, ha az ügyfelek tényleg boldogok lesznek tőle. A film azt a bizarr konklúziót vonja le – ízig-vérig herzogi módon –, hogy semmivel nem lenne jobb, ha az édesanya „a helyettesítés helyett” a kézenfekvő megoldást választaná, és leülne a kislányával beszélni, ahogyan az sem, ha a menyasszonyt nem egy színész, hanem az alkoholista apja vezetné oltárhoz. Lehet, hogy a Családi Románc Kft. kerülőutakat kínál, de ezek az egyenes úttal egyenrangúnak, sőt, olykor jobbnak bizonyulnak. Hiszen a boldogságot hozzák el, mi más kellene még?

Herzog valószínűleg azt az elgondolkodtató összefüggést látta meg a helyzetben és az késztette a filmje leforgatására, hogy a családi, társadalmi szerepek, ahogyan a nevükben is benne van, csupán – szerepek. Valakinek be kell töltenie őket, egy kislány mellé kell egy apuka. Innen pedig csak egy lépés az, hogy egy influencer mellé kellenek követők. Hiszen ez így van kitalálva, így helyes. Ishii története azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy az emberek mégsem gépek – még. (A filmnek van egy erre utaló szála is, elvégre a robotika egyik fellegvárában játszódik.) Bizonyos szerepeket ugyanis nem lehet félvállról venni, van különbség két „meló” között – például ha betöltesz egy apaszerepet, azt onnantól 100%-ban be kell tölteni. Nem teheted ki annak a gyereket, hogy játékból beengedsz valakit az életébe, aki aztán felszívódik, amikor forrónak érzi a talajt.

A komoly távlatokat nyitó, mélyen elgondolkodtató filmben

a fő szálat Ishii és az újdonsült kislánya közeledése adja, de közben Herzog többször elkalandozik, egy-egy epizódban más példákat villant fel. Jó, hogy képet kapunk arról, milyen önző célokra veszik még igénybe a bérlést, milyen valós helyzetek alól bújnak ki vagy kerülik el a konfrontációt a megrendelők, ugyanakkor ezzel a központi történet mélysége csökken, a film kissé töredezetté válik. A radikálisan távolságtartó stílus pedig arra ugyan jó, hogy elkerüli a kolonialista szemszöget vagy a morális ítélkezést, viszont az azonosulás lehetőségét is csökkenti.

Így a Családi Románc Kft. összességében kiindulópontnak, problémafelvetésnek érződik, önmagában, filmként értelmezve viszont hagy némi hiányérzetet – amin a fapados megvalósítás sem segít. Ugyanakkor Herzog azáltal, hogy belekóstolt a japán társadalmi viszonyok feltérképezésébe, olyan alkotók nyomába lépett, mint Hirokazu Koreeda, akinek a legtöbb filmje, köztük a legutóbbi nagy sikere, a Bolti tolvajok is hasonló kérdéseket hoz felszínre az unortodox japán családi viszonyok feltárásával. Így pedig Herzog akár ismét olyan sikeresen kapcsolódhat be a filmművészet aktuális diskurzusába, mint legutóbb talán a német újfilm idején tette.

 

A film itthon az HBO GO kínálatában látható. 

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu főszerkesztője.
gyongyosililla@filmtekercs.hu