Kritika

Családi tűzfészek Brando módra – A vágy villamosa

Az ötvenes évek amerikai filmjének egyik legmeghatározóbb jegye volt a társadalmi realizmus, amely szorosan kapcsolódik a harmincas évek világválság utáni hangulatához, a világháború okozta társadalmi bizonytalansághoz, de a film noir kiábrándultságához és vizuális megoldásaihoz is. Az időszak egyik mintadarabja Tennessee Williams drámájának Elia Kazan által rendezett adaptációja.

A film

A filmtörténeti hangulathoz a korszakban remekül párosult a Sztanyiszlavszkij-féle iskolára épülő method acting, amelynek lényege a klasszikus színjátszás gyakran teátrális gesztusaival szemben a karakter tökéletes megismerésén alapuló átélés. Hatása a mai napig tart, és a módszer egyik korai nagy képviselője, Marlon Brando A vágy villamosában újszerű erővel jelenítette meg egy élhetetlen világ cinikus és kicsinyes alakját. Minden megmozdulásán látszik, hogy nem eljátssza vagy megformálja, hanem lényegében átalakul a dühkitöréses, ostoba Stanley Kowalskivá. Ihletett formában ad életet a durva és nyers külvárosi prolinak, de mellette ugyancsak hiteles a visszahúzódó és félénk Mitch szerepében Karl Malden is. Nem véletlen, hogy a Kazan-Brando-Malden triumvirátus három évvel később újra összeállt, hogy tető alá hozzák a szintén filmtörténeti alapműnek számító Rakpartont.

Bár a cenzúra bizonyos részleteket nem engedett a filmvászonra, de Tennessee Williams Pulitzer-díjas drámája így is maradéktalanul működik. Elia Kazan sok dolgot nem mond ki, hanem csak sejtet, de kényszerű gesztusa egyértelműen A vágy villamosának előnyévé válik. A folyamatosan jelen lévő feszültségnek és a dühkitörések övezte hirtelen tempóváltásoknak köszönhetően az egyhelyszínes dráma a moziban is nagyszerű hatást ér el, ami a színészek dinamikus játéka mellett leginkább Kazan zenehasználatának és erős képiségének, hangulatteremtő erejének az érdeme.

villamos-1

A fülledt és fojtott erotika, a kispolgári suttyóság orrfacsaró bűze lengi át A vágy villamosának világát. A film hőseként a magánéleti válság elől menekülő Blanche testvére lakásában egy olyan környezetbe kerül, ahol a primitív és korlátolt perspektívájú ízléstelenség kikezdi, lerántja és megerőszakolja a magasabb vágyak iránt sóvárgó, és gyámolításra vágyó személyiséget. A vágy villamosa így lesz a beilleszkedés lehetetlenségének drámája. Blanche történetéből kiderül, hogy a földhözragadt és egyszerűségükben is boldog személyek világában nincs helye nagy eszméknek és tomboló szerelmeknek, csak a kicsinyes dühöngésnek és a hétköznapi, alantas vágyaknak. Williams egy olyan világról ír és Kazan egy olyan környezetet mutat be, ahol megbélyegzik, kitagadják, megalázzák az álmodozót, azt, aki kicsit többre vágyna a mindennapi szükségletek kielégítésénél. Itt nincs helye annak, aki lampionnal fedné be a csupasz villanykörtét, mert zavarja a csak a funkcionalitásra törekvő, dísztelen hétköznapok monotonitása.

A feszes forgatókönyv, Kazan klasszis rendezése és Brando életerős játéka igazi filmtörténeti remekművet eredményeznek, az összhangot némiképp árnyalja, hogy az egyébként csodálatos Vivien Leigh néhány jelenetben mai szemmel bántóan teátrális tud lenni. Érdemes belegondolni, hogy Williams sztorija nem foglal állást sem a kisstílűség, sem az önámító vágyakozás mellett, a kiábrándult világban nincs antik hősképe, hanem egyszerűen csak szomorú látleletet ad világunkról: A vágy villamosának végállomása csak nevében lehet az Elíziumi Mező, a valóságban sokkal inkább Tartarosznak hívnánk.

A lemez

A Pro Video DVD kiadására felkerültek a cenzúra által kivágott jelenetek, amelyek elmélyítik Stella és Stanley kapcsolatát, de egyúttal hangsúlyosabbá is teszik a Blanche és Stanley közötti szexuális feszültséget. Meghallgathatjuk az audiókommentárt Karl Malden, illetve Rudy Behlmer és Jeff Young filmtörténészek közreműködésével, de élményszámba mennek Marlon Brando próbafelvételei és az Elian Kazan filmek előzetesei is. Megnézhetünk egy portréfilmet a rendezőről, illetve öt további dokumentumfilm mutatja be a színdarab broadway-i, valamint hollywoodi pályafutását, a cenzúra működését, Marlon Brando életét, valamint a zeneszerzés praktikáit.

dr. Rókus Ákos

Rókus Ákos a PTE-n végzett filmelmélet és filmtörténet, illetve magyar szakpáron. 2012 óta a szerkesztőség tagja. Specializációja a zsánerfilm (különösen az akció, a western és a thriller), valamint a műfajelméleti kérdések.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com