Kritika

Családi csetepaté Chopinre hangolva – Családi ünnep

Népes család gyülekezik a Catherine Deneuve játszotta édesanya vidámnak ígérkező születésnapi partijára. Ám egyszer csak váratlan vendég állít be a rendezvényre, és a vígjátéknak indult Családi ünnep nyomasztó családi csetepatéba vált.

Tolsztoj ismert mondása szerint a boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az. Cédric Kahn vígjátéknak aposztrofált filmjének kezdő képsorai – a kertben csodásan megterített asztal, hancúrozó gyerekek a színes lampionokkal díszített fák alatt – joggal ringatják a nézőt abba az illúzióba, hogy a háziasszony, Andréa (Catherine Deneuve) 70. születésnapját ünneplő, népes család vidám, kerti partijába csöppent. Az asszonynak két fia van, a sótlan, komoly üzletember, Vincent (Cédric Kahn) és a link, sunyi, alkotói fantáziát nélkülöző, önjelölt művész, Romain (Vincent Macaigne). A fiúknak van egy féltestvérük is, a mentálisan instabil Claire (Emmanuelle Bercot), aki évekkel ezelőtt nyomtalanul lelépett, a családra hagyva kamasz lányát, Emmát (Luána Bajrami).

A családi boldogságot sugalló, vidám hangulatú készülődés eleinte arra utal, a fiúkkal minden rendben van.

Vincent a családját is magával hozta, Romain pedig bemutatja a menyasszonyát. Az örömtelinek indult napot az űzötten és csapzottan beállító Claire árnyékolja be: színrelépésétől a vígjátéknak indult film végül hajmeresztő családi drámává fajul.

A francia rendező, producer, színész Cédric Kahn neve nem túl ismert a magyar mozinézők előtt, hiszen eddig rendezett kilenc nagyjátékfilmjéből mindössze kettő jutott el hozzánk (Az unalom, Piros lámpák). Kahn szinte valamennyi filmjében bonyolult családi érzelmi hálózatot tár fel, és ezt teszi a Családi ünnepben is. A kérdés, amit mostani filmjében a mentálisan beteg Claire kapcsán felvet, nagyon is húsbavágó: a szülők felelősek a gyerekeik tönkrement életéért, vagy inkább a későbbi életük során jelentkező környezeti hatások betegítették meg őket? A Családi ünnepben Cédric Kahn mindvégig ott lebegteti a nyugtalanító kérdést, hogy

meddig terjed a szülők felelőssége egy pszichésen beteg, felnőtt gyerek esetében, és vajon meddig kötelessége egy szülőnek az ő életének jobbítása?

A filmbéli családtagok álláspontja is megoszlik ebben a kérdésben: anyja pszichiátriai kezelésre utalná a lányát, akár akarata ellenére is, más családtagok Claire-re bíznák a döntést, míg akad, aki teljesen sorsára hagyná őt, ráterhelve a nőre a sorsáért való felelősséget.

A filmművészetben jól ismert képlet, mikor a családi ünnepnek indult eseményen egy családtag által váratlanul kirobbantott konfliktus feltépi az évtizedek alatt nehezen behegedt sebeket, kíméletlenül felszínre hozva ezzel régi, eltemetettnek hitt sérelmeket.

Prototípusa a sémának Thomas Vinterberg Születésnap című filmje,

melyben a köztiszteletben álló apa 60. születésnapján megjelenő három gyermek tár fel szörnyű családi titkot. Az ünneplésre összegyűlt társaság ilyenkor persze mindig próbálja képmutató módon fenntartani a látszatot, mintha minden rendben lenne –, ám mindhiába, mert semmi nem marad már a régi. Ez a jól bevált forgatókönyv-recept valósul meg a Családi ünnepben is a mentálisan beteg nővér váratlan felbukkanásával, aki apai örökségének behajtására érkezik haza. A család fekete bárányaként hazatérő Claire a filmben a káosz betörési pontja, ő az, aki egzaltált, hisztérikus kirohanásaival felkavarja az évek során betemetett családi szennyet, háborús repeszként mindenkit felsért, hatalmas léket ütve ezzel anyja örömtelinek indult születésnapi ünnepségén.

Mivel a „családi ünnepségen-valaki-kiborítja-a bilit” unásig ismert forgatókönyvére számtalan alkotás született már, a rendező azzal csempészett némi eredetiséget e sémába, hogy a mélyben munkáló családi konfliktust a gyerekek színdarab formájában Emmával gyorsan betanulják, és viccesen karikírozva születésnapi ajándékként előadják a nagymamájuknak „történet a történetben” formában. Kahn lassan és fokozatosan bontakoztatja ki az eseményeket, filmje mégis mindvégig élvezetes és dinamikus marad, mert mindig más-más családtagok között robban ki a balhé, így a család rejtett érzelmi hálózata csak apránként, ám igen érzékletesen tárul fel a nézők előtt.

Az események Claire megjelenésével gyorsulnak fel. „Én akarok a főszereplő lenni” – csap az asztalra anyja születésnapi köszöntőjén, s mintha egy hatalmas utcakővel törte volna be a családi kirakat ablakát, sisteregve szabadulnak ki az elfojtott indulatok, hiába is próbálja a családfő fenntartani a rend illúzióját.

Sodró lendületű a Családi ünnep érzelmi dinamikája

– igazán megszívlelendő más családok rejtett életébe bekukkantani –, ám a film igazi érdemét a színészi összjáték adja, köszönhetően elsősorban az immár 80. életévéhez közeledő Catherine Deneuve-nek is. Polanski Iszonyatának (1965) elmebomlott démonjából Deneuve mára az élet sokszínűségét megélt, idős hölgy és gondoskodó, bölcs nagymama lett, s ezt a szerepet épp oly kitűnően alakítja, miként azt a Claire Darling utolsó húzása  című filmben is már igazolta. Emmanuelle Bercot hisztérikus kitörései Claire szerepében helyenként vérfagyasztóak, a józanságával tenyérbemászó üzletembert játszó, idősebb fiút pedig nem más, mint maga a rendező Cédric Kahn alakítja.

 

A film megtalálható az HBO GO kínálatában.

Argejó Éva

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya