Kritika

Csapnivaló – Papás-Babás

TBM Day #3-395.cr2A hajsza egy spermadonor saját magja után kimeríti a veszélyességi pótlék fogalmát – a Papás-Babás nyilvánosan maszturbál a messzire elkerülendő kategóriában.

Az utóbbi években úgy tűnik, hogy a vígjátékokon belül saját alműfajt alakítottak ki a gyermekvállalással foglalkozó filmek. Legutóbb a Várandósok – Az a bizonyonyos kilenc hónap járta körbe a témát, de a Papás-Babás sokkal inkább a Felkoppintva nyomdokain jár. Az alműfaj pilléreit alkotó csomagnak a párkapcsolati kalamajkák, a haverok-majd-megmondják-a-tutit és a testnedves humor egyaránt részét képezi, (a többek között a Hazárd megye lordjait is jegyző) Jay Chandrasekhar filmje esetében – bár minden összetevő nyomokban megjelenik – a hangsúly erősen az utóbbi irányába tolódott el.

Mielőtt azt hinnénk, hogy térdig járunk az altesti poénokban, érdemes tisztázni, hogy undorítóbb filmet láttunk már nem is egyet, itt maga a témaválasztás az, ami miatt nem tudunk elszakadni a főhős (Paul Schneider) spermájától: a sztori szerint ugyanis Tommy néhány heretáji traumát követően már nem nemzőképes, szeretné azonban nejét (Olivia Munn) boldoggá tenni egy babával – a megoldás az, hogy visszaszerzi egykori pénzkereseti recskázásból jégre tett spermáit. Csakhogy a küldetés sokkal nehezebb, mint azt elsőre gondolta, végül nem marad más esélye, mint betörni a spermabankba két idióta barát, Wade (Kevin Heffernan), Zig Zag (Nat Faxon) és az indiai maffia pénzbehajtója, Ron Jon (Jay Chandrasekhar) társaságában.

The-Babymakers-3Én úgy vélem, hogy már a mese is hibádzik, de ezzel még ki is egyeztem volna. Ha. Egyrészt lenne a filmben bárki, akit egy kicsit is szerethetünk. A főhős egy antipatikus balfék, a haverok még idegesítőbbek, a feleséggel sem nagyon tudunk együttérezni. Az egyetlen valamire való karaktert a rendező maga kelti életre, a totálisan őrült Ron Jon elvinne a hátán jobb filmet is – mellékszerepe most azonban csak néhány megengedőbb pillanatra elég. Persze az sem lenne éppen utolsó, ha működne a humor. Sajnos gyakorlatilag rezzenéstelen arccal néztem végig a filmet: a zsebhokizás két sütötök láttán, vagy a a jégből kikapott kémcsőhöz való hozzáragadás sem éppen a legsziporkázóbb poénok egyike. Az igazság az, hogy a Papás-Babás csapnivaló film, ami körül egy kizárólagosan DVD-n való megjelentetés is túl nagy felhajtás lett volna.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com