A Karlovy Vary programjában (is) felbukkanó Hétvégi ház eladó egy cseh család történetén keresztül pedzeget meg aktuális társadalmi problémákat, de az újhullámos elődök szintjére már nem képes emelkedni.
Magányos házikó áll az erdőszélen, hatalmas, körbekerített kerttel, mely átmenetet képez a sűrű, fákkal övezett természet és a civilizációt jelképező családi ház között. Menedékhely volt ez hajdanán, ahová el lehetett bújni a világ elől, elmenekülni a napi gondok és a nyomasztó politika szorításából. „Ez volt az ő kis tengerük” – hangzik el, amint a gyerekek szüleik házáról beszélnek a Hétvégi ház eladó című filmben. Nos, ide tér meg a család egy búcsúhétvégére.
Igaz ugyan, hogy évtizedeken át menedékhely volt ez a ház, ám
Csehország közben szabad ország lett, a gyerekek is felnőttek, s nem kell már hétvégenként az átkos szocializmus fullasztó világából menekülőre fogni.
A hétvégi családi ház immáron kihasználatlanul áll az erdő szélén, – de szerencsére akadt rá vevő, fiatal házaspár két pici gyerekkel.
Az utolsó pillanatban azonban az anya zokogva haladékot kér az adásvételi szerződés aláírásához. A nehezen kisírt haladék a közelgő hétvége, amikorra is az anya összetrombitálja az egész családot, egy utolsó, búcsú weekendre. Az ötletért egyetlen családtag sem lelkesedik, mert tudják, hogy semmi előbbre vivő dologra nem számíthatnak. A férj már halálosan unja a ház eladása körüli cirkuszt, szeretne végre mindenen túl lenni. Alkoholista, szülein élősködő, a barátnőjével éppen szakításban lévő fiuknak teljesen mindegy, mi történik körülötte. Éppen dobott szlovák barátnője viszont a meghívással újra a család tagjának érezheti magát. Lányukat sem érdekli a ház, gazdag német barátjával csupán kis kiruccanásnak tekintik a hétvégét, színfoltnak a német unalom tengerében. A nagymama mindig is utálta a házat, s nincs ez másképp most sem, még a gondolatra is elborzad, hogy egy éjszakát ott kell töltenie. A nagypapa viszont visszatér most a természethez, rátalálva az örök vadászmezőre. Ilyen körülmények között nem is csoda, hogy elillan az anya reménye a család utolsó, idilli hétvégéjéről az erdőszéli nyaralóban.
Filmek ismert toposza az adott helyszínre egybecsődített család, melyről már az összejövetel elején tudni lehet, hogy egy ponton családi tűzfészekké fog átalakulni. Ismert darabja ennek a filmtípusnak Thomas Vinterberg húsz évvel ezelőtti Születésnap című dán családi drámája, melyben a mindenki által tisztelt családfőről derülnek ki addig elképzelhetetlen dolgok. Valami ilyesmit várnánk a Hétvégi ház eladó című filmtől is, de hamar ki kell ábrándulnunk, mert ebben cseh alkotásban semmi eget rengető dolog nem történik,
csak unos-untig ismert, megromlott családi viszonyokat ábrázol az elsőfilmes rendező, Tomáš Pavlíček.
Akad itt a család három generációjának tagjai között kibontakozó nemzedéki probléma. Ilyennek tekinthető már a ház eladása körüli vita is, mely akörül forog, egyáltalán mi szükség van manapság egy hétvégi házra? Ami az előző generációnak „tenger” volt a szocializmus korlátolt unalmában, az a mai fiatalok számára hétvégi nyűg csupán. De adódik itt bőven nemzetiségi konfliktus is a cseh és szlovák családtagok között, melyet különösen az amúgy is furkálós elemében lévő nagymama szít. A gazdag német vőlegény a jobb életért való kivándorlás kérdéskörét is megkapirgálja, de a közhely szintjénél ez sem jut tovább: Németországban kényelmes élni, csak a németek nem szeretnek kinyílni a Kelet-Európából érkező idegeneknek.
A film legfőbb erősségét a dialógusok jelentik, a konfliktusok – már ha annak lehet őket nevezni – pergő párbeszédekben bomlanak ki. Ám az így keltett feszültség ellenére sem érezni a film dinamikáját. Dialógusok széteső halmaza a Hétvégi ház eladó, közhelyszerű problémákra adott közhelyes válaszokkal. A karakterek sem tűnnek hús-vér figuráknak, sokkal inkább a cseh társadalmat jellemző emberi problémák két lábon járó kihordói. Tomáš Pavlíček filmjébe egyetlen olyan eredeti gondolat sem szorult, amely valamiféle többletet tenne ehhez az ismert toposzhoz.
S ami mindezt még fájóbbá teszi: a történet szinte teljességgel nélkülözi azt a humort, amit annak idején annyira imádtunk a csehszlovák újhullámos filmekben.
Pedig leüthető labda aztán szép számmal adódna.
A film leglíraibb jelenete, amikor a már-már magatehetetlen nagypapa hajnalban megszökik, és az erdőben megjelenik számára egy csodálatosan nagy barnamedve. Gyönyörű, misztikus jelenés ez, mely életről és halálról szól, felülírva a kicsinyes családi torzsalkodást. Minden gyengesége ellenére ez a szívbemarkoló jelenet teszi mégis feledhetetlenné a filmet.
Az eseményeket kívülről szemlélő, s ily módon alig értő német vőlegény találó meglátása szerint: a cseh hétvégi házak a nyugalom tengerei, míg a skandináv hétvégi házakban jelenetek zajlanak egy házasságból. Nos, úgy tűnik, a Hétvégi ház eladó faháza már senki számára nem jelenti a nyugalom tengerét, de jelenetek egy házasságból azért még adódnak benne.
