Kritika

Csók, habcsók; Habfürdő, vérfürdő – Christine

Volt rá precedens, hogy a Christine-t az osztrák Rómeó és Júliaként emlegették, elvégre van benne erkély, szerelem, komédia és tragédia egyaránt. Nos, ha Arthur Schnitzler és Shakespeare egy ligában játszottak volna, nem tiltakoznék… de nem játszottak.

A film

A Christine többszörös remake – első bemutatóját 1895-ben élte meg a Burgtheaterben, ahol mint Arthur Schnitzler tragikomédiáját mutatták be a bécsi közönségnek, majd 1933-ban Max Ophüls készített a műből azonos, Liebelei címen filmet, Magda Schneiderrel (Romy anyja) a főszerepben. Esetünkben, azaz az 1958-as Pierre Gaspard-Huit filmben Christine-t, a századfordulós Bécsben élő gyönyörű, tehetséges, ám rang- és vagyontalan kis madárkát, Romy Schneider alakítja.

Nehéz olyan filmet találni manapság, ahol egyszerűen mindenki irtó cuki! Jóképű, csinos egyenruhákba öltöztetett, fiatal katonák, csodaszép fiatal lányok, engedékeny apuka, teszetosza udvarló, gazdag bárónő, aki szeretőt tart és hozzá az ideális: egy vak férj. Csupa szerethető, a klasszikus drámákat idéző, eltúlzott karakter vonul fel, akiknek minden egyes lépése kiszámítható. Egyetlen jellemfejlődés sincs a történetben, ami ennek megfelelően a különösebb mélységeket is nélkülözi. Ez persze nem probléma, amíg van történet. Márpedig az van – ha egy asztalra teszel sok kis életszerűtlen/élettelen robotot, mindegyik a maga mechanikájának és koordinációjának megfelelően halad előre a maga pályáján, pár közülük szükségszerűen egymásnak megy és felborul, amint ez a filmben is történik.

Hogy a korabeli városképek, a díszes, autentikus belsők és a vasárnapi kiruccanások során bejárt osztrák tájak, átcsónakázott tavak mennyire ágyaznak meg bármiféle közelgő tragédiának? Semennyire! Nem beszélve a klasszikus, színpadias elbeszélésmódról, ami a csókjeleneteket rendre átúsztatja szebbnél szebb tájképekbe – itt körülbelül ki is merül a film szimbolikája.

Az egyetlen jelenet, amely rendhagyó a korábbiakhoz képest, mikor Franz (Alain Delon) látogatóba érkezik Christine apjához, aki behívja majd leülteti a fiút és minden előzmény nélkül elkezdi neki játszani az Ave Mariat. Mindeközben Christine a bécsi Operában énekli ugyanezt egy meghallgatáson. A két párhuzamos jelenetsorban az apa cselló szólója és a lány éneke van összefésülve, szomorú és hatásos, először merül fel a negatív kimenetel lehetősége a korábbi cukormázas habcsókhoz képest. A két főhős halála a korábbi filmnyelvi trükköknek megfelelően nincs megmutatva, kizárólag a Sors szimfóniából illetve a még élő szereplők reakciójából lehet rá következtetni.

Köztudott, hogy Romy Schneider, akinek ez volt az első francia filmszerepe, a Christine forgatásán szeretett bele Alain Delonba, akivel később éveken át egy pár voltak,  s még a vásznon (A medence, Trockij meggyilkolása című filmekben) is mutatkoztak együtt. De ez volt az első alkalom… S ha a film maga nem is különösebben jelentős alkotás, ez azon ritka esetek egyike, mikor a két tehetséges, még szinte kölyökképű színész miatt megér egy misét.

A lemez

A film ugyan nem lett magyarra szinkronizálva, így csupán eredeti nyelven, franciául tekinthető meg a DVD-n, de természetesen készült hozzá magyar felirat. A lemez menüje magyar nyelvű és interaktív: a közvetlen jelenetválasztás lehetőségét, a film előzetesét,  egy TV-spotot, illetve fotógalériát is tartalmaz.

Értékelés: 5/10

Christine (Christine)

színes, magyarul beszélő, francia-olasz romantikus dráma, 109 perc, 1958

rendező: Pierre Gaspard-Huit
író: Arthur Schnitzler
forgatókönyvíró: Pierre Gaspard-Huit, Hans Wilhelm
zeneszerző: Georges Auric
operatőr: Christian Matras
vágó: Louisette Hautecoeur

szereplők:
Romy Schneider (Christine Weiring)
Alain Delon (Franz Lobheiner)
Micheline Presle (Lena Eggersdorf bárónő)
Sophie Grimaldi (Mizzie)
Fernand Ledoux (Weiring)
Jean Lagache (Linz)

IMDb

A dvd megjelenésének dátuma: 2012. október 9.

Kiss Tamás

Kiss Tamás a Filmtekercs szerkesztője. Gimnáziumi tanárként mozgóképkultúra és médiaismeret, illetve történelem tárgyakat oktat. Rajong a western, a horror és a gettófilm műfajáért, valamint Brian De Palma és Sidney Lumet munkásságáért.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com