Kritika

Csokoládé szélű lapok – Könyvesbolt a tengerparton

Isabel Coixet legújabb filmje édes kis semmiségnek ígérkezik a Csokoládé szellemiségében – a valóságban azonban a Könyvesbolt a tengerparton sokkal inkább kis semmiség, mint édes: szerethető ugyan, mégsem különösebben érdekes.

A Könyvesbolt a tengerparton előzetese a Csokoládéhoz hasonló vígjátékot ígér a nézőnek, csak éppen az apró bonbonok helyét ezúttal vaskos kötetek veszik át. A szituáció hasonló: a városba érkező Florence (Emily Mortimer) egy régóta üresen álló házban könyvesboltot nyit. A helyi hatalmasságok, élükön Violet Gamart (az imádnivalóan genya Patricia Clarkson), szemet vetettek már a házra, hogy ott művészeti központot hozzanak létre. Amikor Florence nem akarja átengedni a terepet, Violet a parlamentig megy, hogy megszerezze, amit akar. A könyves kisasszony pártfogóra akad az ódon udvarházban élő városi remetében, Edmund Brundishban (Bill Nighy).

Innen kezdve adná is magát egy jó kis romantikus vígjáték, de ismerve Isabel Coixet érzékeny filmjeit, nagy meglepetés lenne itt a happy end. Az élet nélkülem, A szavak titkos élete, az Elégia vagy a Nobody Wants the Night rendezőnője ismét kedvelt témáihoz nyúl:

újfent egy nő küzdelmeit állítja középpontba és egy furcsa párt is rendel főszereplője mellé a nála évtizedekkel idősebb férfi személyében

– a már megszokott fájdalmas megközelítésben. Az egy külön fejezetet érdemelne, a spanyol rendezőnő miért ítéli mindig szenvedésre hősnőit, az már sokkal inkább helyénvaló ebben a kritikában, mit ad mindez a nézőnek.

A Könyvesbolt a tengerparton tanulságait a történetet narráló Christie (Julie Christie), a boltban dolgozó kislány (Honor Kneafsey) szavai hozhatják el – én részemről rendkívül erőltetettnek és feleslegesnek éreztem a narráció szerepét. Sokkal többet adott némi tanulságnál a film látványvilága. A háború utáni Anglia csodálatos ruhákban, időtálló bútorokban, finoman megmunkált papírokban, meseszép címlapokban és simogatni való tárgyakban bontakozik ki előttünk – a kellemesen csordogáló történet hézagait kitöltik a kifogástalan ízléssel összerakott lakásbelsők, a tökéletes harmóniában megalkotott kompozíciók, melyet a biztos kézzel felrajzolt karakterek és az őket alakító zseniális angol színészek szerencsére nem zavarnak meg.

Szerencsére vagy sajnos?

Az angol színjátszás legjavát felsorakoztató gárda sajnos nem kap elég teret, hogy kibontakozzék – így válnak a mesés előadók körítéssé a főszerepbe lépő mise-en-scéne mellett. Az éppen csak felvezetésnek elegendő párbeszédek és a hamar lekevert fordulatok maximum kedvcsinálónak teszik meg. Szívesen néztem volna tovább, hova fejlődik Florence és Edmund kapcsolata, hogy milyen eszközöket tud még bedobni Violet vagy az utóbbi évek legtenyérbemászóbb figurája, Milo (James Lance). Minderre azonban nem kerül sor: ahogy elindul, véget is ér a történet, a fejemben érdekesre szőtt mesék nem keltek életre.

Isabel Coixet Penelope Fitzgerald 1978-as azonos című regényéből írta a Könyesbolt a tengerparton forgatókönyvét – a regény olvasói szerint hű adaptáció készült, de már az eredeti sem kavart túl nagy port. Az elkészült film Spanyolországban nagy siker volt, a legjobb film, a legjobb rendezés és a legjobb adaptált forgatókönyv Goya-díját is elhozta, a nemzetközi kritika – melyhez ezúttal én is csatlakozom – azonban csak erős közepesre osztályozta.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Jelenleg a Filmtekercs Vizuális Kultúráért Egyesület alelnökeként a Filmtekercs offline rendezvényeiért és partnerkapcsolataiért felel. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya