13 év után folytatást készíteni a Tapló télapóhoz? Meggondolatlan húzásnak tűnhet, azonban cseppet sem meglepő a megváltozott nézői szokások tükrében.
Napjainkban virágkorát éli a politikai korrektség és a régi, berögzült értékek elleni harc, amely folyamat erőteljesen tetten érhető az amerikai belpolitikában. Már az előválasztás ki tudott termelni egy olyan sikeres, magát szocialistának valló jelöltet, aki erőteljesen bírálta a fennálló hatalmi elitet. Az igazi meglepetés akkor érkezett, amikor az elnöki székbe egy hasonlóan radikális jelölt került, akinek retorikájának legmeghatározóbb eleme a politikai korrektség teljes mellőzése volt. Az emberek pedig megőrültek Donald Trumpért, aki végre nevén nevezi a dolgokat és őszintén hangot ad véleményének.
A politikai korrektség eszméje fölött egyre inkább bealkonyul, az embereknek ugyanis elegük lett a féligazságokból és öncenzúrából. A Tapló télapó első része 2003-ban azért arathatott ekkora sikert, mert senki nem mert hasonló filmet készíteni. Az egyetemes kultúra egyik leggyermekbarátabb karaktere egy alkoholista, anális szexet kereső lecsúszott senkiházi? A váratlan húzás bejött, mégpedig több okból kifolyólag: egyrészt az éjfekete irónia és alpári humor határmezsgyéjén egyensúlyozó hangvétel okosan dolgozta meg a rekeszizmokat és köpte arcon a család, karácsony és a „minden ember egyenlő” elvét. Másrészt ebben a lecsúszott, maga mellől mindenkit elűző pitiáner tolvajban a rendező és a producerek (a Coen testvérek azért nem adják akármihez a nevüket vagy jelen esetben a pénzüket) megmutatták az embert. Néhány jelenet erejéig képesek voltak szívbemarkolóan közel hozni ezt az emberszerű lényt, akiben minden aljassága és kicsinyessége ellenére ott van az emberség.
Tapló télapó visszatérésének teljesen racionális pénzügyi magyarázatai vannak. Érthető, hogy a készítők meg akarták lovagolni a megváltozott nézői szokásokat és az egyre züllöttebb karaktereket felvonultató vígjátékokat (Nagyfater elszabadul, Mike és Dave esküvőhöz csajt keres, Virsliparti csak néhány cím az elmúlt évből), ugyanazt azonban másodjára nem lehet eredetiként eladni. A film egyébként nem is próbálkozik ezzel, helyette inkább két összetevőjében bízik. Ott van a jól ismert többet, nagyobbat elv, ami esetünkben az alpáriság mennyiségi növekedését jelenti, noha nem annyira erőteljesen, mint mondjuk a Másnaposok esetében. Sajnos a jó ízlés határait súroló poénok nem párosulnak olyan remek párbeszédekkel vagy egysorosokkal, mint az első részben. Azért akad egy felejthetetlen:
Gyermek: – Télapó, mi az a kézimunka?
Willie: – Ez egyfajta kompromisszum.
A rendező másik aduásza Kathy Bates. Tény és való, hogy a színésznő lubickol a szerepben, és jól is áll neki a bunkó, szexmániás, alkesz anyuka szerepe, de ő is túltolta a karaktert. Néhány jelenet és beszólás véleményem szerint átesik a jó ízlés határán, vagy egész egyszerűen öncélúságából fakadóan érződik fárasztónak. Merman karaktere szintén egy az egyben ugyanaz 21 évesen, mint az első epizódban, de az esetek nagy részében nem tud működni a „40 éves szűz” ütőkártya. Az, hogy valaki ilyen idősen ennyire együgyű és ártatlan, nem tud sem annyira vicces, sem pedig annyira őszinte és hihető lenni, mint az első részben, ahol Merman 10 év körül volt.
Az előbb említett párbeszéden kívül egy olyan jelenet volt, ahol azt éreztem, hogy az alkotók elkaptak valamit a 13 évvel ezelőtti film ravasz kettősségéből. Mikor Merman csatlakozik a gyerekek karácsonyi kórusához, nagyon szeretné, ha Willie is ott lenne és látná őt, ahogy énekel (hiszen még mindig apjaként és egyetlen szeretteként tekint rá). Ahogy Merman elkezdi énekelni gyönyörű szólóját, szemével folyamatosan kutatja Willie-t a közönség sorai között. A semmit és senkit nem tisztelő férfinek könnybe lábad a szeme a hang angyali volta és a feltétel nélküli szeretet ilyen erőteljes megnyilvánulásán.
Ha csak néhány pillanatra is, de a film elődjéhez méltóan képes rávilágítani, hogy bármennyire elcseszett is az egész világ, bármekkora számú szánalmas, értéktelen figura is népesíti be, még nem érett meg a pusztulásra. Amíg az emberség leghalványabb szikrája pislákol, küzdeni kell tovább.
[author_bio author=”dunaimarcell”]
