Kritika

Da Capo al Fine – Vékony jég

Greg Kinnea_ Vékony jég

Greg Kinnea_ Vékony jégJill Sprecher 2011-ben készítette el krimi-vígjátékát, ami Vékony jég műcímmel jelent meg a mozikban. A pénztáraknál ugyan nem robbantott, de pozitív kritikai visszhangban részesült. A történet csavaros, a humor épp egy csipetnyit fekete, ahogy a legfinomabb; a szereplők játéka és a dialógok pedig végig lekötik a figyelmet. A film formanyelvileg meglehetősen letisztult és konzervatív, de a klasszikus zenei aláfestés, a tragikomikus szituációk és a fagyos vidéki miliő szeretnivaló, abszurd légkört teremt.

A film

Antihősünk neve Mickey Prohaska (Greg Kinnear), aki egy észak-amerikai kisváros biztosítási ügynökeként próbál boldogulni. A munkában és a magánéletben is meglehetősen kisstílű figura. De az ügynök évek alatt megtanulta, hogy rezzenéstelen, magabiztos tekintettel és apró csalásokkal a maga malmára hajtsa a vizet és a lehető legügyesebben palizza be újabbnál újabb ügyfeleit. A sors azonban mindig utoléri a sikerre és pénzre áhítozó szélhámosokat, a nagybetűs ÉLET-ből pedig már megtanulhattuk, hogy mindig úszik egy nagyobb hal is a tengerben.

A történet egy kongresszuson indul, ahol Mickey is előadást tart. Meggyőző, profi ügynöknek mutatja magát, bár hamar kiderül, hogy üzleti módszere nem más, mint, hogy hülyére veszi az embereket és a legnagyobb hasznot hozó szerződést íratja alá velük, merthogy „Olyan nem létezik, hogy valakit túlbiztosítsunk”. Itt találkozik Bob Egannel (David Harbour), akit végül alkalmaz is. Bob látszólag lelkiismeretes, kedves figura, aki Mickeyvel ellentétben igyekszik az ügyfélnek kedvező ajánlatot érvényesíteni. Ő találja meg Gorvy Hauert (Alan Arkin) is, a kissé szenilis aggastyánt, aki egy eldugott kis házban él a város peremén. Együtt látogatják meg, de végül Mickey elhappolja Bob elől a lehetőséget és egyedül szerződik le az ördöggel öreggel. Természetesen igyekszik zsíros biztosítást kötni a házra és a benne lévő értékekre, ám amikor dolga végeztével távozna a lakásból megjelenik egy chicagoi hangszerkészítő és egy drága, antik hegedűről kérdezősködik. Az események felgyorsulnak, a hegedűről kiderül, hogy értékesebb, mint amilyennek tűnik, s természetesen Mickey meglátja a kínálkozó lehetőséget. Damoklész-kardja azonban lesújt, és hősünk úgy a film felénél egy gyilkosság bűnrészese lesz. A pszichopata lakatossal, Randyvel (Billy Crudup) a befagyott tóba süllyesztik el a holttestet, de a jég gyorsabban olvad, mint ahogy azt gondolták volna, a lebukás veszélye így egyre jobban fenyeget.

Greg Kinnear_Alan Arkin_Vékony jégA film tökéletesen adagolja az információkat. A néző úgy zuhan mélyebbre a tragikomédiában, ahogy Mickey a bűneiben. A fő- és mellékszerepekben egyaránt fantasztikus alakításokat látunk, a vonós hangszernek pedig nemcsak a történetben, hanem a filmet aláfestő zenében is jelentős szerep jut. Játékos komolyzenei dallamok csendülnek fel, harmonikusan illeszkedve a képekhez. A narrátorunk maga a hős, aki az egész történetet újraéli velünk. Da Capo al Fine, vagyis az elejéről kezdeni a művet a végéig. Azonban az újrakezdéssel újra is értelmezzük a dallamot és fény derül az apró, elsőre talán láthatatlan jelentésekre. Végül a kirakós utolsó darabja is a helyére kerül, mi pedig tátott szájjal nézzük végig, ahogy bepaliztak minket.

A lemez

A Vékony jég jó film, és a DVD megjelenéssel alighanem a legideálisabb forgalmazói szakaszba ért. Van helye a polcunkon és egy fagyos estén igazán szórakoztató időtöltésnek bizonyul. Kár, hogy extrák nem kerültek a lemezre.

Varga Gergő

2011-ben végeztem az ELTE Filmtudomány mesterképzésén, amit három szabadon bölcselkedő év előzött meg. Mindig is humán beállítottságúnak tartottam magam, de eleinte inkább az irodalom, mintsem a film vonzott. Első maradandó filmes élményeimet nem tudom olyan nagyságokhoz kötni, mint Bergman, Truffaut vagy Tarr Béla, sokkal inkább egy másik legenda, Jackie Chan akrobatikus mozdulatai derengnek fel. Egyetemi éveim alatt elképesztő iramban és mennyiségben szívtam magamba a nagy korszakok és a figyelemfelkeltő kortárs filmeket. Csillagjegyemhez hűen pedig mindenben megtaláltam az érdeklődésem. Több, mint egy éve írok a „'tekercsnek”, a szerkesztőség tagjai szemtanúi lehettek első publicisztikai lépéseimnek, és jó anyák és apák módjára noszogattak a helyes irány felé.

Filmek: Király Jenő kurzusai és írásai óta gyakorlatilag minden műfajban találok filozófai mélységet, mégis inkább a lelki vívódásokat kedvelem, mintsem a fizikai szenvedést. A horror így tehát kívül kell, hogy essen a rajongási zónán, bár a CGI technológiák előtti filmek maszkmesterei mindig is kivívták a tiszteletemet. A Távol-Keletről több alkotás is megérintett Ki-duk Kim gyakorlatilag bármelyik filmkölteménye, Chan-wook Park agresszív, brutális, mégis káprázatos thrillerjei. John Woo otthon és később az USA-ban rendezett akciómozijai. De a magyar filmgyártás Latabárja legalább annyira képes megnevettetni, mint az állati nyomozó Jim Carrey-je. A hatvanas-hetvenes évek magyar filmművészete pedig elképesztő műveket termelt ki!

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com