Fókuszban Kritika

A kenguruk földjéről a tigrisek erdejébe – Danger Close: The Battle of Long Tan

Az Egyesült Államok vietnámi háborús részvételével számtalan filmes alkotás foglalkozott már, ugyanakkor az indokínai konfliktusokban a déli kontinens lakói is kivették részüket. A Danger Close: The Battle of Long Tan című film az ausztrál és új-zélandi csapatok legkeményebb csatájába enged betekintést. Miként birkózik meg a feladattal amerikai születésű vetélytársai mellett?

A vietnámi háború az amerikai történelem egy érzékeny pontja, amit meglehetősen nehéz, talán lehetetlen politikamentesen értelmezni. A témával foglalkozó filmek jó része így vagy úgy, de megfogalmazza saját nézőpontját a konfliktusról. A szarvasvadász például a háború borzalmainak bemutatása mellett is inkább legitimálni kívánja az USA beavatkozását, míg az Apokalipszis most vagy Oliver Stone filmjei (A szakasz, Született július 4-én) határozottan kritikus hangnemet ütnek meg a harcokban résztvevő katonák és az azt irányító politikusok felé egyaránt. A Randall Wallace rendezte Katonák voltunk a politikát megkerülve inkább a bevetés és a háborús körülmények ábrázolására törekedett, ugyanakkor

az alkotást átható pátosz erősen árulkodott készítőjének konzervatív értékrendjéről.

Kriv Stenders szintén hasonló utat jár be a Danger Close: The Battle of Long Tan című mozijával, mely az ANZAC (az ausztrál és új-zélandi haderő) és az Észak-Vietnami Hadsereg 1966-ban Long Tannál bekövetkezett összecsapására fókuszál.

Érdemes egy kicsit a csata történelmi hátterével foglalkoznunk. Az ausztrál kormányzat az amerikaihoz hasonlóan rendkívül tartott a kommunizmus ázsiai térnyerésétől, sőt attól féltek, hogy a „vörös veszedelem” a déli kontinenst is elérheti. Az ausztrálok és az új-zélandiak ezért, ha jóval kisebb létszámban, de igencsak tevékenyen kivették a részüket, és az Egyesült Államok fegyveres erőivel együtt támogatták a dél-vietnámi rezsimet a kommunistákkal szemben. A vietnámi részvétel az ausztrál társadalmat is megosztotta, így végül az amerikaiakkal együtt ők is visszavonultak az indokínai országból. Az ANZAC és a vietnámiak leghevesebb összecsapására Long Tan környékén, egy gumiültetvényen került sor. A heves összecsapást mind a vietnámiak, mind az ausztrálok a maguk győzelmeként élték meg.

A Danger Close rendkívül látványosan fényképezett alkotás, mely még amerikai vetélytársainak is feladja a leckét.

Az operatőr okosan és ügyesen játszik a dzsungelen át beszűrődő napfény sugaraival, az esővel, valamint pazar lassított felvételeket is láthatunk az egymásnak feszülő katonák küzdelméről. Az más kérdés, hogy ezek a beállítások helyenként mennyire tekinthetőek ízlésesnek, vagy éppen öncélúnak és mennyire esztétizálják magát a háborút. Francois Truffaut vélekedett úgy, hogy jó háborús mozgóképet azért nem lehet készíteni, mert a film természeténél fogva látványt és szépséget gyárt valami olyanból, aminek inkább elborzasztónak kéne lennie.

Az viszont teljesen világos, hogy az ausztrálok a 35 millió dolláros költségvetés mellett is képesek voltak hollywoodi színvonalú képi világot alkotni. A korszak hangulata szintén átjön a filmen keresztül, melyet az olyan klasszikusnak számító dalok is segítenek, mint Nancy Sinatra These Boots are Made for Walking című száma vagy egy igen hangulatos koncertjelenet.

Az egyenruhák és a felszereltség teljesen autentikusnak mondható, valamint hatásosan rajzolódik ki a filmből az ausztrálok bevetésekhez való hozzáállása is. Az amerikaiakhoz képest sokkal kisebb létszám miatt ugyanis az ANZAC fegyelmezettebb, kimértebb, profibb és sokkal célirányosabb. Az ellenség ábrázolásával viszont nem igazán foglalkoztak a Danger Close alkotói. Bár nem démonizálják a csatában résztvevő vietnámiakat, azonban a fényképezés által szinte arctalan egyenruhás tömegnek hat jelenlétük. Ez nagyon közel állhat ahhoz az élményhez, amit az ANZAC-katonái átéltek, ugyanakkor célpontot adhat azoknak, akik politikai támadási felületet keresnek a filmen.

A Danger Close több kritikát kapott, amiért nem foglalkozik a konfliktus társadalmi és politikai hátterének kérdésével illetve morális problémáival.

Olyanok is akadtak, akik egyenesen a John Wayne főszereplésével készült propagandafilmhez, a Zöldsapkásokhoz hasonlították az ausztrál alkotást. A Danger Close valójában inkább a már említett Katonák voltunkkal vagy a Ridley Scott-féle A sólyom végveszélybennel mutat rokonságot. Kizárólag a küldetésre koncentrál az abban résztvevő katonák szemszögén keresztül és azt az élményt igyekszik megragadni, amit ők átéltek. Ezt viszont határozottan inkább akciófilmes eszközökkel teszi, a karakterfejlődés és a szereplők drámája ebben másodlagos – még az olyan kiélezett helyzetekben is, amikor a film a katonai döntési helyzetek embertelenségét igyekszik bemutatni. A Randall Wallace-hoz hasonló pátoszt a stáblistánál felcsendülő dal, az I Was Only 19 is erősíti.

A színészek játéka az említett akciófilmes vonulatot támasztja alá. A szereplők közül többen ismerősek lehetnek a szintén Ausztráliában forgatott A fegyvertelen katona című Mel Gibson filmből, elsősorban Luke Bracey. A Vikingek sorozat rajongói számára örömöt okozhat, hogy Travis Fimmel ezúttal is kemény, férfias szerepben látható.

A Danger Close minden háborús filmet kedvelő nézőnek ajánlott, azonban

aki többre vágyik a fegyveres összecsapás puszta ábrázolásánál, az valószínűleg csalódni fog.

Nem válik olyan elévülhetetlen klasszikussá a témában, mint A szakasz, az Apokalipszis most vagy az Acéllövedék. Arra azonban felhívja a figyelmet, hogy az ausztrál filmet látvány és akciójelenetek szempontjából is komolyan kell venni, a Mad Max-szérián túl is. Az igazán érdekes mégis az lenne, ha egy olyan film is készülhetne a témáról, ami tágabb aspektusban vizsgálná Ausztrália szerepét az akkor történtekben. Az ország filmgyártása korábban már foglalkozott az ANZAC I. világháborús részvételével a Peter Weir-féle Gallipoliban, illetve a közelmúltban Russell Crowe által rendezett Akihez beszél a föld című darabban.

A vietnámi téma valószínűleg még forró talaj a déli földrész filmeseinek, azonban egy ilyen film esetleges elkészülte több más, az USA-hoz képest kisebb ország számára is irányadó lehet, hogy szembenézhessen „saját Vietnámjával”. Gondoljunk csak bele, milyen ütős filmet forgathatnának a magyarok a 2. hadsereg doni kudarcáról vagy Budapest ostromáról…

Gueth Ádám

Gueth Ádám

Gueth Ádám 2017-ben csatlakozott a Filmtekercshez. Mióta 5-6 évesen először látta a Jurassic Parkot, vonzza a filmek világa. A Károli Gáspár Református Egyetemen történelem szakon végzett. Jelenleg az ELTE BTK Szabadbölcsészetének filmtudomány szakirányos tanulója, főállásban dolgozik egy helyi lapnál, mellette pedig több filmes portál és blog állandó és vendégszerzője. Elsősorban a történelmi, a háborús és a sci-fiction műfaj érdekli, szívesen elemzi történelmi filmek valós hátterét és igazságtartalmát. Kedvenc rendezői között találhatjuk Steven Spielberget, Ridley Scottot, Quentin Tarantinot és Stanley Kubrickot.

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..