Kritika

Daniel Day-Lewis – Lincoln

lincoln1A cím nem akar félrevezetni: a film Abraham Lincoln életének utolsó négy hónapját dolgozza fel, konkrétabban a 13. alkotmány kiegészítésért folytatott küzdelmet. A kérdés, hogy mit sikerül előbb elérni: a polgárháború végét vagy a rabszolgák felszabadítását?

Nem meglepő, hogy díjszezon (azaz év végén, vagyis hazánkban inkább az elején) idején nagyobb valószínűséggel találkozunk kisebb vagy nagyobb volumenű történelmi alkotásokkal a mozikban. Amerikai filmek esetében pedig nyilván az Egyesült Államok története a nyerő. Az elmúlt években a rasszizmus kényes témáját már a 2011-es A segítség is feldolgozta, ám idén januárig kellett várnunk a rabszolgaság még kényesebb kérdését feszegető alkotásokra. Míg a Django elszabadul a polgárháború előtti állapotokról fest igazi “tarantinós” képet, addig Steven Spielberg legújabb filmje, a Lincoln a békéhez vezető rögös utat mutatja be.

lincoln2

Abraham Lincoln (Daniel Day-Lewis), az Amerikai Egyesült Államok 16. elnöke Észak és Dél évek óta tartó harcát szeretné befejezni. A békére elvileg mindkét oldal hajlandó lenne, ám ahogy azt Lincoln el akarja érni – a rabszolgaság eltörlésével – már korántsem arat osztatlan sikert. Politikai csatározások, cselszövések, manipulációk, korrupciók kezdődnek meg – mindezt a történelem egyik legnemesebb ügyéért.

Daniel Day-Lewis alakítására kár lenne túl sok szót vesztegetni, egyszerűen azért, mert azt hozza, amit tőle már el is várhatunk: a tökélyt. Nem véletlen, hogy Spielberg el se készítette volna a filmet, ha Day-Lewis nem vállalja a főszerepet: nem sok hasonló kaliberű színészt tudnánk megnevezni, aki el tudna cipelni a vállán egy egész alkotást. Úgy alakítja a sokat méltatott történelmi alakot, hogy az embert se felejti el megmutatni, a lehető legnagyobb természetességgel. Nem úgy, mint Sally Field, akin az elnök feleségeként sajnos látszik az erőlködés azért, hogy újra díjözönbe kerüljön. Február 24-én kiderül, mennyire vált be kissé ripacskodó módszere. Személyes voksomat viszont Tommy Lee Jones-ra tenném, aki az esélyegyenlőségért harcoló Stevens képviselő szerepében brillírozik. Neki tényleg kijárna idén, hogy az Akadémia másodjára is elismerje. Persze nem csak a fenti triónak, hanem szinte minden, jelentősebb karaktert alakító színésznek meg van a maga nagyjelenete, azaz „Adjatok már nekem (még) egy Oscart!” pillanata, néha ízlésesen, máskor túlzóan tolakodóan.

lincoln

A cselekmény néha zavaros tud lenni, főleg, hogy melyik képviselő melyik oldalon is áll (nem árthat kicsit utána olvasni a témának), de igazi érzelmeket, izgalmakat tudtak csempészni az elsőre száraznak tűnő parlamenti jelenetekbe is. Ami még feltétlenül dicshimnuszt érdemel, az a fényképezés. Egyszerűen gyönyörű; Janusz Kaminski minden képkockáját bekeretezve ki lehetne akasztani a falra, valami elképesztően esztétikus mind a megvilágítás, a fényekkel, árnyékokkal való játék, valamint a sötét, fakó, élettelen színek használata.

A Lincoln visszafogott és lassú stílusára rá kell hangolódni: amint viszont ez sikerül, garantáltan nagy élményben lesz részünk. A befejezésben ugyan kicsit több a pátosz, mint kellene, de maga a film elég hirtelen, mondhatni egy huszárvágással ér véget. A XXI. századba mégis nehéz visszatérnünk a történelem ilyen meghatározó szelete után. A kellemes, könnyed esti szórakozásra vágyók így kerüljék el a filmet, mindenki másnak viszont érdemes megtekinteni: felvetett kérdései, témái még napokkal, hetekkel később is újra és újra felmerülnek. Végül is ilyen a jó mozi, nem?

Értékelés: 9/109pont

Lincoln
(Lincoln)
színes, feliratos, amerikai-indiai történelmi film, 150 perc, 2012

rendező: Steven Spielberg
író: Doris Kearns Goodwin
forgatókönyvíró: Tony Kushner, Paul Webb
zeneszerző: John Williams
operatőr: Janusz Kaminski
jelmeztervező: Joanna Johnston
producer: Kathleen Kennedy, Steven Spielberg
látványtervező: Rick Carter, Jim Erickson
vágó: Michael Kahn

Szereplők:
Daniel Day-Lewis (Abraham Lincoln)
Tommy Lee Jones (Thaddeus Stevens)
Sally Field (Mary Todd Lincoln)
Joseph Gordon-Levitt (Robert Todd Lincoln)
Jared Harris (Ulysses S. Grant)
Jackie Earle Haley (Alexander Stephens)
Lee Pace (Fernando Wood)
James Spader (WN Bilbo)

IMDb

 

Avatar

Polgári Lilla

Jelenleg elsős kommédiás mesterszakos hallgatóként az ELTE padjait koptatom. Két szenvedélyem van: a filmek és az írás, így e kettő kombinációjából indultam el az újságírói, de különösképpen a kritikusi pálya felé. Nem lehet elég korán kezdeni: családi beszámolók szerint 4 évesen a Schindler listáját néztem újra és újra, akkor még szerény (ám mai napig őrzött) VHS-gyűjteményünk egyikén. Ma már a sorozatok is jelentős szerepet töltenek be (izé, sok időt vesznek el); sok esetben vészesen függő lettem.

Filmek: vegyesen. Igyekszem bepótolni a klasszikusokat, bár ahogy haladok, kezdek rájönni, hogy arra egy élet is kevés. Legközelebb talán Tim Burton „korai” filmjei (a Nagy hallal bezárólag) állnak, valamint mindenféle kifordított mese (A herceg menyasszonya, Csillagpor, Leharcolt oroszlánok). A 3D-t nem szívelem, viszont általa a nagy vásznon tekinthetek meg filmeket, amik anno kimaradtak (Toy Story 1-2., Titanic, idén Jurassic Park). Mert minden moziban az igazi.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya