Kritika

Danse Macabre – Surplus

A nyugati világ ritmusát, haláltáncát már Godrey Reggio  is megpróbálta filmre vinni a Kizökkent világ címû filmesszéjében. Amióta mi is ehhez a világrészhez tartozunk, egészen más szemmel figyeljük a filmkockákat. Erik Gandini Surplus címû filmje XX. századvégi lábjegyzet a világ állapotáról.

Elsõ ránézésre úgy tûnik fel, Erik Gandini, a félig olasz, félig svéd rendezõ a Koyaanisqatsi modorában, megrendezte Michael Moore 9/11-ét. Filmje Castro egyik több órás beszédével kezdõdik, amelyben tetemre hívja Amerikát. „Az Egyesült Államok tönkretette környezetünket és a sajátját.” Majd feltûnik a filmen John Zerzan, akit tettei és nézetei miatt sokan terroristának neveznek.

Majd megszólal egy guminõgyár egyik alkalmazottja, aki a különbözõ termékek fizikai tulajdonságait és elõnyeit ecseteli. A filmben megszólal Berlusconi, Bush, Steve Balmer és Gini. A kubai lány megunta a bab és rizs hazáját, és Európába utazott. Hazatérve végtelen mennyiségû tévécsatornáról és hamburgerrõl mesél. A nyolc országban forgatott film egyik történetét, a svéd Svenét Budapesten vették fel. A tizenkilenc éves multimilliomos a pénz jelentéktelenségérõl és a gazdagság unalmáról beszél.

Gandini mintha fõhõst keresne. John Maclaint. Hol keressük? Lehetne Steve Balmer, aki õrjöngve ugrálja körül a mikrofon állványt: „Developement, development, development!” Vagy Bush, aki?… róla már hallottunk egyet mást, Gandini csupán jelzi az áthallásokat. Zerzan, az író, aki szerint vissza kellene térnünk a kõkorszakba, hiszen akkor nem is háborúztak egymással az emberek?

Gandini iróniája ebben a pillanatban válik egyértelmûvé. Különös alak jelenik meg elõttünk. Sûrû vörös haja és sûrû szakálla talán többet fed testébõl, mint a néhány rongyból tákolt ágyékkötõje. A vízió fõhõse nyilvánvaló karikatúra, éppenséggel annyira hiteles és árnyalt, mint Zerzan kijelentése. Esetleg Castro, aki hívei szerint „tökéletes ételjegy-rendszert” vezetett be országába.

Valójában minden megszólaló szava mögött ott bujkál Steve Balmer maga. Így végül a leplet Gandini saját magáról is lerántja: a film végén hangoztatott „fullfiling life” éppannyira rossz megoldás, mint a többi.

Avatar

Szentpály Miklós

Szentpály Miklós a Filmtekercs egyik alapító tagja. Magyartanárként és újságíróként végzett a PPKE bölcsészkarán, doktori címet szerzett. Több folyóiratnak ír irodalomkritikákat, magyar mint idegen nyelvet tanít. Specializációja a filmtörténet, a filmnyelv lehetőségei, a szépirodalmi adaptációk, a sci fik, képregényfilmek és szerzői filmek.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés