Kritika

A malacok hallgatnak – Dead Pigs

Rejtélyes jelenség okára keresik a választ Sanghaj-szerte: a folyó felszínén halott malacok ezrei lebegnek. Hogy mi áll a halálesetek mögött, azt a disznókon kívül senki, még a kétségbeesett farmerek sem tudják. A tetemek azonban nem csak egy esetleges fertőzés veszélyét jelentik a Dead Pigs című filmben, de a társadalom szegényebb rétegeinek kiszolgáltatottságát is mutatják, akiknek megélhetése került most veszélybe.

A valós események ihlette Dead Pigs sokrétű elsőfilm, ami groteszk humorral és rengeteg érzelemmel beszél a hagyományok továbbéléséről a modern Kínában, illetve olyan globálisan is érvényes problémákról, mint korrupció, a társadalmi rétegek között egyre növekvő szakadék vagy az ipar elhatalmasodása a természeten. Személyes történeteket látunk, melyeknek hősei, szegénytől gazdagig a „kínai álmot” kergetik. Döntéseikben a racionalitás helyett az érzelmeikre hallgatnak és foggal-körömmel ragaszkodnak ahhoz, ami az övék.

A kínai-amerikai író, rendező Cathy Yan debütáló egész estés filmje családi dráma és egyben társadalmi szatíra. A különböző narratívákkal dolgozó mozi egymástól függetlennek tűnő szálakon indul, amik egy ponton aztán összefonódnak. A főbb szereplők – a zűrös ügyleteiről ismert sertésfarmer, a karakán szépségszalon-tulajdonos, az amerikai szélhámos, a gazdag lány és a Sanghajban pincérként dolgozó csendes fiú –

bekapcsolódnak egymás életébe.

A falun élő Old Wang (Haoyu Yang) egyik napról a másikra elveszti malacait. Kénytelen nővéréhez fordulni pénzügyi segítségért, hogy törleszteni tudja tartozását. A saját szépségszalont üzemeltető Candy Wang (Vivian Wu) régi családi házukban lakik, egy romhalmaz közepén. Ő az utolsó lakó, aki a környéken maradt, miután egy nagy beruházás miatt az összes szomszédot kivásárolták. Most egyedül áll útjába a befektetőknek, akik tehetetlennek tűnnek a nővel szemben. A környező épületek romjai között túlélő Candy nem hajlandó lemondani otthonáról testvére kérésére sem, aki pénzhez azonban csak az örökségből juthatna. Így kerül képbe a férfi fia, Wang Zhen (Mason Lee), aki Sanghajban sikeresen építi karrierjét – legalábbis apja így tudja. Egy család története bontakozik ki előttünk, melynek minden tagja a társadalom más szintjén küzd a fennmaradásért.

Az izgalmasan építkező sztorit hiteles karakterei erősítik, akiket egy-egy megnyilvánulásuk is jól jellemez. Old Wang például utolsó pénzét VR-szemüvegre költi. A kütyün keresztül feltárul előtte egy másik világ, ami, ha csak rövid időre is, de kiszakítja nyomorából. A kedvenc szereplőm egyértelműen Candy Wang, a karakán szépségszalon tulajdonos, aki nagyon figyel megjelenésére, mégis, ha meg kell védeni, ami az övé, akkor hálóköntösben, állatos szemmaszkkal a homlokán, csavarokkal a hajában, kutyával a hóna alatt néz szembe a házát lebontani készülő markológéppel.

Cathy Yan rendezésében az érzelmeken van a hangsúly,

ez az, ami végül elsimítja a szereplők közti konfliktusokat. Személyes drámáik hitelesek, tudunk velük azonosulni, ám a szituációk nem válnak túlzottan nyomasztóvá – vagyis mindig érkezik a feloldás, legtöbbször humor formájában. Ilyen például, amikor Candy Wang eltemeti halott galambját a környező házak maradványai, vagyis néhány tégla alá, majd a „sírra” egy csokor virágot rak. Egyszerre humoros és félelmetes a nagyvállalat köré épülő jelenetek ábrázolása. A cég tervei között szerepel, hogy elhozza Spanyolországot Sanghajba, ezért a Sagrada Família mását tervezik felhúzni az újonnan épülő városrészben. A megbeszéléseken is ennek az életérzésnek a reprodukálása a cél, a kínai hostessek spanyol hagyományokat idéző táncot járnak, ám katonás rendben, minden könnyedséget mellőzve. A humor ereje az utolsó nagy jelenetben a legátütőbb, ahol amerikai, kínai, szegény és gazdag együtt karaokézik egy szörnyen megrázó pillanat feloldásaként.

Nagyon beszédes a film képi világa, ami amellett, hogy kiemeli a visszamaradott vidék és a folyamatosan fejlődő nagyvárosok különbségeit, mélyebb tónusaival a helyszíntől függetlenül jelen lévő társadalmi problémákra is reflektál. A beállítások kiemelik a nagyváros monumentalitását: a szürke, végeláthatatlan betontömbök között a kiszolgáltatottság és az elszigeteltség érzése mindennapos. Az egyik legerősebb kép, amikor először látjuk Candy házát és a kilátást az ablakán keresztül. A semmi közepén álló épületet, körülötte a lerombolt házak maradványaival,

mintha lepottyantották volna a magasból.

A hagyományok és a család fontossága központi szerepet kap Lulu Wang A búcsú című filmjében is, mely az Amerikából hazaérkező unoka szemszögén keresztül meséli el nagymamája történetét. Az összetartozásnak ez a formája ugyanúgy ott van, de mást jelent Cathy Yan karakterei számára. Mégis ez a vér szerinti kapocs segíti át őket a legnagyobb krízisen és juttatja el a történetet a nyugvópontra.

Cathy Yan 2018-ban debütált elsőfilmesként, a Sundance Filmfesztiválon bemutatott és díjazott Dead Pigs pozitív fogadtatása ellenére a nagyközönség előtt csak második nagyjátékfilmje, a DC univerzumban játszódó Ragadozó madarak (és egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulása) után mutatták be az interneten. A rendezőnő két filmjében közös, hogy karaktereinek útjai kezdeti különutasságuk ellenére mindig keresztezik egymást. Harley Quinn (Margot Robbie) ruhatárában és megjelenésében pedig visszaköszönnek az élénk sárga, a rózsaszín vagy a kék színek, amik Candy Wang világát is jellemzik. A Dead Pigs azonban nagyon kellemes meglepetés a Ragadozó madarak után, így akkor is érdemes adni neki egy esélyt, ha az nem lopta be magát a szívünkbe.

Kalmár Lalita

Kalmár Lalita az ELTE bölcsészkarán végzett filmszakon, majd később filmírást tanult a METU művészeti karának mesterszakán. Írt kisjátékfilmet, sorozatot, dolgozott színészekkel filmben és színházban egyaránt, a filmkészítés gyakorlatába is belelátott. Szakdolgozatában a bollywoodi film műfaji sokszínűségét vizsgálta, emellett nagy rajongója a szerzői filmnek, illetve a szerzői életutak feltérképezésének.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés