Bollywood évről évre közeledik Európához és Hollywoodhoz egyaránt: Gauri Shinde felnövéstörténete, a Dear Zindagi például bebizonyítja, hogy Indiában a lányok pont ugyanazokkal a gondokkal küzdenek, mint bárhol máshol a világon.
Kaira (Alia Bhatt) ígéretes operatőr tehetség, mégsem találja sehol a helyét. Miután a fiú, aki tetszik neki, mást jegyez el, majd az albérletét is felmondják, visszaköltözik szüleihez Goára. Nem felhőtlen a kapcsolat azonban a lány és felmenői között, akiktől úgy érzi, nem kap támogatást. Problémái miatt nem tud aludni, így kiköt Dr. Jehangir Khan (Shah Rukh Khan) pszichológusnál. Beszélgetéseik során a férfi szépen lassan visszatereli a lányt a saját útjára.
A Dear Zindagi modern film.
Hol van már, amikor a történet középpontjában az előre megtervezett házasságok, a családi erények, az írott és íratlan szabályok álltak?
Hol van már, amikor nem csattanhatott még csók sem a hősök között, hol, amikor a nő egyetlen szerepe csak a feleség, az anya lehetett Bollywoodban? Kaira modern nő, karrierje van, önálló, független élete, saját maga keresi meg a lakbérre valót, és esténként teljes lelki nyugalommal ébred egy szinte idegen mellett. Új szelek fújnak Indiában – vagy legalábbis a nagyvárosokban, ahol a nyugati életstílus már nem ördögtől való.
Bár a filmben a férfi főszerepet Bollywood királya, maga Shah Rukh Khan játssza, a rivaldafény ezúttal nem az övé. Ali Bhatt uralja a vásznat (szó szerint is, Khan majdnem egy óráig fel sem tűnik a színen) és bitang erős alakítással szeretteti meg velünk ezt a néhol önző, néhol túlságosan is zárkózott nőt.
De nemcsak miatta érdemes figyelmet szentelni ennek a történetnek, van létjogosultsága ezen túl is. A saját forgatókönyvéből dolgozó Gauri Shinde egy érzékeny, lépésről lépésre építkező filmet rakott össze, ahol Kaira egy átélhető, átérezhető fejlődésen megy keresztül. Akár egy virágot, úgy bontja ki a lány lelkében mélyen elrejtett sebeket – a feloldozást talán túlságosan könnyen adja meg neki, de a két és fél órás filmet még így sem vádolhatjuk felületességgel.
Aki azonban most igazi mélyfúrásra számít, csalódni fog: könnyedsége nem tudja valóban erős filmmé tenni a Dear Zindagit.
Bár felvet releváns problémákat, azokat csak érintőlegesen mutatja be. A gyermekkori traumák és azok feldolgozása, az ezredforduló elköteleződni képtelen generációja, a terapeuta és a beteg kényes kapcsolata olyan témák, melyekkel komoly mélységekbe léphetett volna ez az egyébként habkönnyű történet. Az írónő ezekre most csak legyint: néhány telefonbeszélgetés anyával több évtizednyi sérelmet feledtet, szembesülés félelmeinkkel már megoldást is jelent, egy észnél lévő pszichológus pedig helyén kezeli a dolgokat.
De talán Gauri Shinde rendezőnek van igaza: nem kell mindig túl komolyan venni a dolgokat. A Dear Zindagi például három tényező miatt így is, úgy is tökéletes választás lesz a hideg estéken jóleső bekuckózáshoz: életigenlése – a címe is ez, kedves élet –, a bollywoodi klasszikus dallamoktól egyre távolabb sodródó zenéje és persze a minden szerepében imádnivaló Shah Rukh Khan teszik szerethetővé a filmet.
Köszönjük cikk megírásához nyújtott a segítséget a bollywoodmagic.hu-nak!
