Kritika

Hollywood halálistene – Death Note (2017)

A netflixes Death Note tökéletesen hozza Hollywood követelményeit; a történet leegyszerűsödött, érzelmesebb és mozgalmasabb lett. De ennek vajon ki örül? 


Hirdetés

A legújabb, Netflixen bemutatott Death Note filmadaptáció egyértelműen a Death Note-univerzum kult jelenségére alapozta nézettségi reményeit. Csakhogy jelen esetben nem csupán egy rosszul sikerült adaptációról, hanem az eredeti mű gondolatainak elárulásáról van szó. Így, aki azért nézné meg, mert a Death Note intellektuális-morális izgalmának folytatására számít, egyértelműen haragos és csalódott nézővé válik. Akinek viszont nem mond semmit ez a cím, annak a film egy gyenge középszer, afféle tinikrimi természetfeletti felhanggal. De nézzük, mi minden történt eddig Death Note-témában és ehhez hogyan kapcsolódik, illetve hogyan válik el a legújabb verzió.

A történet 2003-ban kezdődött, amikor Cugumi Óba Death Note mangasorozata kiadásra került (Takeshi Obata illusztrációival). Összesen 108 fejezetre nyúlt a történet, ám amint befejeződött 2006-ban, még abban az évben bemutatásra került az első adaptáció, vagyis egy 37 részes anime sorozat Tetsuro Araki rendezésében. Az anime világsikerét meglovagolva egy kétrészes, szintén japán élőszereplős film került a mozikba Shusuke Kaneko rendezésében: Death Note (2006) és Death Note: Az utolsó név (2006), ami még mindig a sikertörténet része.

Jagami Light az animéből, az első élőszereplős japán filmváltozatból, és a netflixes Death Note-ból

Ezen kívül meg kell említenünk négy kapcsolódó művet: egy spin-off (Death Note: L örökösei, 2008), két tévésorozat (Death Note: New Generation, 2016 és Death Note, 2015) és még egy mozifilm (Death Note: Light Up the New World, 2016) formájában. Ezután érkezünk el 2017-ben az első amerikai feldolgozáshoz Adam Wingard rendezésében, aki leginkább misztikus horror és thriller filmek rendezőjeként ismert (Blair Witch, The Guest, A Horrible Way to Die). A Death Note esetében is maradt ezen a vágányon, az eredeti mangát/animét inkább alapötletként kezelte. Vagyis a történet magja megmaradt: egy gimnazista srác rátalál a halálisten füzetére, amibe ha valakinek beleírja a nevét, meghal.

A 2017-es filmváltozat egyetlen pozitívuma, hogy mert változtatni, ugyanakkor ez a már-már tiszteletlen hozzáállás a legerősebb negatívuma is. Persze a fő kérdés az, hogy mit ad cserébe? Még szigorúbban nézve, ad-e valamit? Vagy már megint, a “jaj ne, az amerikaiak hozzányúltak egy japán remekműhöz” esete áll fenn, ahogy az történt legutóbb a Ghost in the Shell kiüresítésekor. A Death Note anime változatának sikere sajátos hangulata mellett nagyjából három pilléren nyugszik. Izgalmasak a karakterek, a moralitás kérdése végig a középpontban marad, a nyomozás pedig egy pattanásig feszülő, intellektuális játék. Nézzük, hogyan alakul át mindez az évek és alkotások alatt.

Az anime grandiózussága a szolgalelkű japán élőszereplős verzióban unalmasabbá szelídült, az első rész szinte egy az egyben követi az animét, majd a második részben mintha észbe kaptak volna, hogy 37 résznyi sztoriból nem lehet mozifilmet készíteni, és végre lekanyarították az eseményeket. Az amerikai változatban ezzel szemben minden átalakul: a szereplők, a helyszín, a hangvétel amerikai tinisulis lett, ahol Light Turner ugyan okos, de korántsem olyan menő, mint japán elődje. Misa szerepét átvevő Mia pedig annál dögösebb és dominánsabb. Ezenkívül a film horror elemeket kapott: például Ryuk, a halálisten megjelenése szellemhistóriába illő zúzás, de valódi félelemkeltés helyett, inkább hatásvadász hűhó. Ryuk mondjuk itt is klassz, Willem Dafoe Ryuk hangjaként pedig egyszerűen pompás választás volt!

Willem Dafoe és Ryuk, a halálisten az animéből

A netflixes Death Note-ban az első halál sokkal véresebb, drasztikusabb. A rendező szemmel láthatóan az egyszerűbb igénykielégítés felé tereli a filmet a komplex történetvezetés helyett. További plusz elem a második gyilkosság, Light édesanyjának megbosszulása, vélhetően az elegendő érzelmi szál bevezetése miatt. Ezután indul a világmegjobbító gyilkolássorozat, ám itt a szerelmes pár közös játékáról van szó.

Illetve Light Turner olyat tesz, amit Jagami Light sosem tenne: csak azért megosztja a Death Note titkát valakivel, hogy becsajozzon.

Ennél talán az is fájóbb változtatás, hogy a japán verzió következetesen kiállt morális mondandója mellett.  Jagami Light ugyan az intelligencia bajnoka volt, de egyben elvetemült gyilkos. Az ő ellenpólusa L, aki hasonlóan magas agyi kapacitással rendelkezett, ám érzelmileg leginkább semleges, morálisan viszont megingathatatlan maradt. Ezzel szemben az amerikai L egy érzelmileg instabil, gyilkolásra is képes, őrjöngő figurává alakul, aki egy szál pisztollyal rohangál Light nyomában. Mindezzel a bizonyítás erejét, az igazságszolgáltatás helyességét feledve, ami az eredeti L lényege volt, s egyben az anime mondanivalója.

Így marad a Netflix Death Note-ja egy gyenge, üldözős popcorn mozi fantasztikus elemekkel és némi csavarral fűszerezve, ami ostoba tankként gyalul végig mindazon, ami az animében értékes vagy érdekes volt.

Keller Mirella

Keller Mirella az ELTE Filmelmélet és filmtörténet, illetve Magyar nyelv és irodalom szakán végzett. Jelenleg a Nyelvtudományi Doktori Iskola PhD-hallgatója. 2008 óta publikál filmes cikkeket, 2010 óta a Filmtekercs.hu szerzője. kellermirella@filmtekercs.hu

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés