Kritika

Déja Vu

deja_vuDéja Vu? Ez a film hiba a mátrixban. A filmkészítés ókorában, amikor az időutazás még újdonság volt a vásznon, talán elment volna, de 2006-ban több mint ciki: egyenesen kínos.

Nem csak a címe, de maga az alkotás is „deja vu”. Épp elégszer láthattuk már a sztorit ahhoz, hogy minden eleme ismerős legyen. A nyomozó, akinek egy szörnyű robbantás tettesét kell felkutatnia, segítséget kap egy szigorúan titkos katonai fejlesztés formájában. Arról, amit megpróbálnak műholdas követőrendszerként bemutatni neki, rövidesen kiderül, hogy valójában időkapu a múltba. Roppant tudományosan meg is magyarázzák: „féregjárat”, „a papírlap két egymáshoz illesztett oldala” – atyaég, gimnazista koromban olvastam ilyeneket a népszerűsítő irodalomban. (Jó, tudom, Amerika. Nekik az egyszeregyet is el kell magyarázni, ha történetesen szóba kerül egy filmben.) Nyomozónk, nem zavartatva a valószínű haláltól, iziben beleveti magát a tér-idő örvényeibe.

Ha kategorizálnom kellene a filmet, azt mondanám: „terroristás-nyomozós-időutazós-szerelmes”, magyarul katyvasz, amiből erős forgatókönyv és új ötletek segítségével még jó is kisülhetne. Itt azonban mindkettő hiányzik. Denzel Washington önmagát hozza, ami egy csöppet sem baj, mert máris van egy értékes szereplőnk a filmben. A többiek viszont csak „többiek”, a „futtak még” kategória, beleértve a hölgyet is, aki értetlen és aranyos, és a terroristát is, akinél még a South Park epizód-gonoszai is motiváltabbak. A legnagyobb hiba viszont az időutazás kidolgozása.

Meg tudjuk-e változtatni a múltat? Nos, Doug Carlin nyomozó biztos, hogy nem látta sem a Terminátor-, sem a Vissza a jövőbe-sorozatokat, sem a 12 majom vagy A pillangó-hatás filmeket, ugyanis ez a mozit illetően szerencsétlen módon műveletlen főhős egy pillanatig sem gondolkozik a problémán. Rettenetesen meglepődik viszont, amikor kiderül, hogy éppen változtatási törekvései okozzák a szörnyű végkifejletet. A néző már annál kevésbé lepődik meg: körülbelül a film felétől ki tudja sakkozni, mi is lesz a vége. Sőt, még a konkrét záró jelenetet is.

Ez van, ha valaki – mint Tony Scott rendező – ügyet sem vet arra az egyszerű tényre, hogy a közönség már látott egypár hasonló alkotást. Igaz ugyan, hogy egy újszülöttnek minden vicc új, de olyat egyet sem láttam a nézőtéren – fanyalgó, fel-felkacagó nézőket viszont annál többet. Hogy micsoda ötletparádét lehetett volna kihozni a film unalmasan egymás mellé pakolt elemeiből, ha kreatívabb csapat dolgozik rajta, arra kitűnő példa a film egyetlen igazán jól sikerült jelente. Egy autós üldözés során a jelenben élő nyomozó a múltban arra járt terroristát próbálja meg követni – zseniális ötlet, remekül kivitelezve, székhez szögező látvánnyal; több filozófiát (akaratlanul) és akciót (szándékosan) sűrítettek bele, mint a film többi részébe összesen.

Ezzel azonban ki is merült a filmkészítők leleményessége. Ez a Déja Vu egyszerűen hiba a mátrixban. Ki kell törölni.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek. A Tárca rovatot vezeti. havasmezoi@filmtekercs.hu

Add Comment

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..