Kritika

Mese az uszonyprotézises delfinről – Delfines kaland

A Delfines kaland című 2011-es családi film egy megtörtént eseményen alapuló, szívszaggató történet az önmagát alakító Winterről, a farokuszony nélküli delfinről. Morgan Freeman és a színész-énekes Harry Connick Jr. főszereplésével egy újabb klasszikusát láthatjuk a tengeri emlős és a kisfiú barátságáról szóló filmeknek, a mozgáskorlátozottak esélyegyenlőségéről szóló ideológiai töltettel megspékelve.

A film

A színész-rendező Charles Martin Smith legújabb munkája, a 2011-ben bemutatott Delfines kaland egy szigorúan minden korosztálynak szánt családi film. Szigorúan alatt a korhatár besorolásnak megfelelő elemeket, illetve a hatévesek számára károsnak vélt tartalmak hiányát kell érteni. A film minden tekintetben köti magát a PG (parental guidance suggested) besorolásnak megfelelő képi világhoz, és ami még fontosabb, az ennek megfelelő tartalomhoz. Egy dolog, hogy a medencébe a 11 éves kisfiú a legnagyobb természetességgel kizárólag pólóban megy be, egy másik, hogy férfi és nő szimpátiája egy pelikán tekintetén keresztül egyértelműsödik, hiszen ha egy másodperccel tovább tartana bugyuta párbeszédük, az már borzolná az erkölcsrendészet idegeit. Ezek az apró figyelmességek egy természetellenesre stilizált és lebutított történetet tárnak elénk, de cserébe a farokuszony nélküli delfin és a háborúban megsérült unokabáty nyilvánvaló párhuzamát még egy négyéves is megértheti, ám kizárólag szülői felügyelet mellett.

A történet alapjául egy Clearwater nevű floridai városkában partra vetődött delfin esete szolgál, aki rákhalászok csapdájába esve megsérül, így farokuszonyát amputálni kell. A delfin a közösség összetartó erejének és egy specialistának köszönhetően, aki egy farokprotézist készít számára, egyenrangú példánya maradhat a rabságban élő populációnak. A film e megtörtént esetet és a jól bevált tengeri emlős-kisfiú kombinációt felhasználva – lásd Jesse és Willy, illetve Sandy és Flipper életreszóló barátságát – egy komplett drámát beszél el, melybe a háború értelmetlenségétől az amerikai kisváros rendületlen törekvésén és összetartásán át a gonosz multival szemben a természeti katasztrófákig minden, azaz minden bele van sűrítve. A tengeri emlősök és kisfiúk barátságán alapuló filmekben többnyire van egy minden kétséget kizáróan, szélsőségesen gonosz ember, vagy erő, ami fenyegeti az állat testi épségét és életbenmaradását. Ez esetben a délnyugati partvidéket sújtó trópusi ciklon, illetve a szívvel-lélekkel dolgozó kisembert a csőd szélére szorító multi együttállása az, ami Winter sorsát veszélyezeti.

További visszatérő eleme a filmeknek a kisfiú egy bizonyos karakterjegye, amely megnehezíti a közösségbe való beilleszkedést – Jessy lecsúszott utcagyerek, Willy jelenti számára a megváltást, a konszolidáció lehetőségét; Sandynek esze ágában sem lenne egy trópusi szigeten tölteni a vakációt, Flipper ad értelmet az ottlétének. Sawyer édesapja elhagyta a családot, ezért az átlagosnál szorosabb kötelékek fűzik unokatestvéréhez, aki mikor beáll katonának, Sawyer a korábbinál is introvertáltabb kisfiú lesz. Míg Flipper és Sandy esetében a delfin és a fiú sorsában és karakterében vannak hasonlóságok, itt a háborúban végtagjaikat elvesztett, az életet művégtaggal folytató katonák sorsa analóg Winterével. Ha nem éreznénk át kellőképpen a párhuzamot, átlagban 15 percenként, a biztonság kedvéért feltűnik egy-egy tolókocsis a háttérben. Szintén klasszikus és visszatérő elem a Clearwater Marine Aquariumban (http://seewinter.com/) dolgozó félárva kislány, illetve az apátlan Sawyer szüleinek szükségszerű szimpátiája, és az üzenet: ahogy a delfin is megtanul művégtaggal élni, a csonkán maradt családok is megtalálhatják kiegészítő párjukat.

A lemez

A kiadványon egy bakiparádé és kimaradt jelenetek kaptak helyet.

Delfines kaland (Dolphine Tale)

színes, amerikai családi film, 113 perc, 2011

rendező: Charles Martin Smith
forgatókönyvíró: Karen Janszen, Noam Dromi
operatőr: Karl Walter Lindenlaub
producer: Richard Ingber, Broderick Johnson, Andrew A. Kosove, Keith Melton
vágó: Harvey Rosenstock

szereplő(k):
Morgan Freeman (Dr. McCarthy)
Ashley Judd (Lorraine Nelson)
Nathan Gamble (Sawyer Nelson)
Kris Kristofferson (Reed Haskett)
Rus Blackwell (Vansky edző)
Harry Connick Jr. (Dr. Clay Haskett)
Cozi Zuehlsdorff (Hazel Haskett)
Austin Highsmith (Phoebe)
Austin Stowell (Kyle)
Richard Libertini (Maury Morton)
Ray McKinnon (Mr. Doyle)
Frances Sternhagen (Gloria Forrest)

szinkronhang:
Reviczky Gábor (Dr. McCarthy magyar hangja)
Bertalan Ágnes (Lorraine Nelson magyar hangja)
Ducsai Ábel (Sawyer Nelson magyar hangja)
Rajhona Ádám (Reed Haskett magyar hangja)
Huszár Zsolt (Vansky edző magyar hangja)

IMDb

Megjelenés dátuma: 2012.03.07.
Szinkron nyelv: magyar DD 5.1, angol DD 5.1
Felirat nyelv: magyar, angol
Extrák: -Bakiparádé -Kimaradt jelenetek

Avatar

Vághy Anna

Az ELTE film és magyar szakos hallgatója voltam, így az égvilágon semmi különös nincs abban, hogy imádok írni és filmeket nézni. Abban sincs, hogy hatalmas lelkesedéssel gyártok elméleteket (apró és egészen lehetetlen összefüggésekből is), abban inkább, hogy csak ritkán állják meg a helyüket, de kellő türelemmel és humorérzékkel talán szórakoztatóak, olvasója válogatja.

Filmek: Rendezőóriások, műfajiság és szerzőiség határai és leginkább e határok feszegetői izgatnak hosszan és töretlen szenvedéllyel – Kubrick, Tarantino, Coppola és leánya, Lynch, Lars von Trier, Cronenberg, Tarkovszkij, Terry Gilliam, Gondry, Nolan, Wes Anderson és Woody Allen (de az szerelem!).

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Filmtekercs Filmklub s03

Filmtekercs Filmklub

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya