Kritika

Anya, én és az ördög – Démoni

Neill Blomkamp idén végre új filmmel jelentkezik, ám a Démoni kevéssé illeszkedik az eddigi életműbe, nem igazán találni meg azokat az értékeket benne, ami miatt a Chappie, az Elysium – Zárt világ és a District 9 érdekes volt.

Neill Blomkamp új filmje, a Démoni egy fiatal nő történetéről szól, aki  az édesanyja bűntettei okozta poszttraumában kering. A filmben ezek a régi sebek mind felszakadnak és újra valósággá válnak, amikor egy csapat kutató megkeresi őt, hogy a kómába esett édesanyjával a modern technológia vívmányainak köszönhetően kapcsolatba tudjon lépni. Ám amikor Carly belép az édesanyja tudatába, kiderül, hogy

gonosz erők uralkodnak a tudatán belül, s egyre inkább a tudatán kívül, a fizikai világban is.

Neill Blomkamp Dél-Afrikában, Johannesburgban született, s az ott szerzett tapasztalatai jócskán meglátszanak filmjeinek témaválasztásán is. A társadalmi diverzitás köré épülő történetekben a valódi jófiúk a gettókból, a bűnözők soraiból kerülnek ki, a kulturált társadalmi rétegek meg lelketlen pszichopatákat rejtenek. Ezenkívül visszatérő motívum nála az emberi test extrém transzformációja, s ezen keresztül a létezés valódi mibenléte. Szerzői-rendezői kézjegye meg egy bátor sokféleség, vagyis az a mód, ahogy egy adott filmen belül szabadon variálja a kézikamerás megoldásokat, a dokumentumfilm jelleget a CGI-technológiával.

Demonic Trailer: District 9 Director's Horrifying VR Simulation

Az első durranás a District 9 volt, ahol Neill Blomkamp rengeteg kreativitással és igen kevés indulótőkével egy vagány bevándorlós sci-fit rendezett. A forgatókönyvet feleségével Terri Tatchellel írták, s itt még bőven megjelennek a dél-afrikai tapasztalatok. A film tele van humorral, borotvaéles társadalmi kérdésekkel, akcióval és garnélarákra emlékeztető macskakaját zabáló, intelligens földönkívüliekkel. Blomkamp ezt a társadalmi különbségek témát vitte tovább az Elysium – Zárt világ című filmben, immáron sokkal több látvánnyal, de kevesebb bizarr elemmel építkezve. Az Elysium összességében inkább egy látvány & akció mozi, mint szofisztikált társadalmi dráma.

A bizarrság a robot-ember fúzió elgondolásokból ered.

A District 9-ben is eljátszik a gondolattal, hogy mennyire maradhat valaki ember miután elveszti emberi testét. Csak míg a District 9 a földönkívüli testtel kísérletezik, az Elysiumban a mesterséges intelligencia és a robotizáció kap teret. A rendező következő filmje, a Chappie pedig ezt járatja maximumra. Egy robot ébred öntudatra, majd próbálja megfejteni a tudatosság, a lélek kérdéseit. De ez a filmje is tele van furcsasággal-humorral, a Die Antwood zenekar tagjainak főszereplése meg egy sajátos hangulatot is kölcsönöz a filmnek.

Az első betekintés alapján nagyon ígéretes Neill Blomkamp Demonic című horrorja | Filmsor

Mindezekkel szemben Neill Blomkamp legújabb filmje, a Démoni már nem érint társadalmi kérdéseket, tulajdonképpen egy szűk családi drámára szorítkozik, amiben a korábbi életműből mindössze a technológia téma köszön vissza. Ugyanis a történet látszólag egy hatalmas vívmány köré épül: egy tudós csoport kifejleszt egy technikát, amivel nemcsak hogy vizuálisan le tudják képezni egy ember belső gondolati folyamatait, hanem ebbe a létrehozott virtuális világba egy külső személy is képes belépni.

A téma amennyire aktuális, annyira kiaknázatlan marad a filmben.

Egy-két anya-lánya beszélgetést leszámítva nem jutunk előre a virtuális térben, hiszen az események kigyűrűznek a fizikai világba, így az egész kütyü dolog feleslegessé válik még dramaturgiai szempontból is. Ehelyett az eredendő gonosz, az ördög, a Vatikán papjai, az ördögűzési kísérletek világába csöppenünk, ami egy jócskán feldolgozott téma, s pont emiatt a virtuális világgal való kísérletezés ezt is felpezsdíthette volna. De nem csak arról nem tudunk meg sokat, az ördögűzésről sem.

Akkor mégis mi történik a filmben? Carly  rémálmait és ijedezéseit követjük nyomon, aki anyját egyszer egy elmebeteg gyilkológépnek látja, egyszer egy kétségbeesett nőnek, majd hirtelen szerető anyának. Ez fellebbenti a pszichológiai vonalat, hiszen könnyen a nézők kezébe adhatná az anya elvesztésének témáját, a felnövés, öndefiníció megélésének rögös útjait. De nem teszi ezt, ugyanis Carly-nak semmiféle konfliktusa nincs az anyjával, vagyis semmi ilyesmi nem derül ki, egyszerűen az történik, hogy egy külső erő avatkozik bele hétköznapi mindennapjaikba.

Akkor mégis mit kapunk ettől a filmtől? Menekülős jeleneteket, egy csőrös ős-gonoszt, nagy tüzeket és anya-lánya drámát. Mindez saját kategóriájában még csak-csak elmenne, de Neill Blomkamptől többet reméltem. Azonban valahogy úgy tűnik, Blomkampnek nem akarnak igazán összejönni a dolgok az utóbbi időben. A Démoni előtt az Alien 5. terve dőlt be, ám a District 9 folytatása, a District 10 még elkészülhet, s ezzel remélhetőleg megáll Neill Blomkamp lejtmenete.

Keller Mirella

Keller Mirella az ELTE Filmelmélet és filmtörténet, illetve Magyar nyelv és irodalom szakán végzett. Jelenleg a Nyelvtudományi Doktori Iskola PhD-hallgatója. 2008 óta publikál filmes cikkeket, 2010 óta a Filmtekercs.hu szerzője. kellermirella@filmtekercs.hu

Podcast

Hirdetés

Hirdetés