Christian Clavier-féle francia vígjáték az Életrevalók nyomdokán, mégis roppant messze attól: a Derült égből család néhány félszeg mosolyra elég csupán, de kicsit legalább elgondolkodtat.
De sajnos arra is csak akkor, ha nem láttad a film előzetesét, ami szinte az összes poént lelövi az amúgy sem széles palettáról. Ha láttad, akkor viszont a nevetés biztos nem fog megakadályozni abban, hogy elgondolkodj Sébastien Thiery és Vincent Lobelle filmjének esetleges többletmondandóján. A meghökkentő alaptörténetből ugyanis lapos megvalósítással ugyan, de egy-két érdekes kérdést sikerült felvetniük az alkotóknak.
Adott egy jómódú házaspár, André és Laurence Prioux (Christian Clavier és Catherine Frot), akiket nem áldott meg az ég gyermekkel, ezért kettecskén járnak puccos éttermekbe, bevásárolni, és élik az arisztokraták mindennapjait. Mígnem egyszer csak bele nem futnak Patrickba (Sébastien Thiery), a harmincas éveiben járó siket fiúba, aki roppant nehezen érthető artikulációval ugyan, de papának és mamának szólítja őket (innen jön a film eredeti címe: a rosszul kiejtett „mamát” egy ideig Momónak értik a főszereplők). Mit lehet kezdeni egy ilyen helyzettel? Lehet-e további kimenetele a történetnek az elsődleges (és természetes) tagadáson túl? Hiszen arra azért csak emlékezne az ember, ha harminc évvel ezelőtt gyereke született volna… Vagy talán pont az emlékezettel van baj?
Thiery és Lobelle filmje azért közel sem ennyire misztikus, az általa felvetett kérdések azonban elgondolkodtatóak.
A Derült égből család egyszerre beszél a gyermektelen házasságokról, a vér szerinti és a nevelőszülők esetleges különbségeiről, valamint a fogyatékkal élők elfogadásáról.
Őszintén rosszul érezzük magunkat, amikor Laurence sznob külseje mögül őszinte érzelmek törnek elő, de azért mosolyogva együttérzünk, amikor André az egészen felháborodva dühöng, és nem képes asszisztálni felesége empatikus érzelmeihez – Clavier remekül játssza a józan eszét elveszíteni képtelen, ezért folyton konfliktusba keveredő családfőt. És őszintén, minden giccstől mentesen felmerül a szülőség mibenléte is: az számít, hogy ki hozott a világra, vagy az, hogy ki tekint valóban gyermekének.
Az egész családi kérdéskörön ráadásul csavar egyet Patrick barátnője, Sarah (Pascale Arbillot) terhessége, ami újabb belső vizsgálatra készteti a nézőt: hogyan viszonyolunk hozzá, hogy egy siket fiúnak és egy vak lánynak gyermeke születik? Képesek vagyunk elfogadni, vagy fenntartásokkal kezeljük?
Ilyesmi kérdésekkel sarkall tehát önvizsgálatra a Derült égből család, melyet ha nem vígjátéknak készítettek volna, még akár jó film is lehetett volna. Így viszont érdekes elegy lett az eddig színészként számontartott Sébastien Thiery (Taxi, RRRrrrr!!!) első rendezése: könnyed hangnemben beszél komoly témákról, amiken akár nevethetnénk is. De ahhoz sajnos nagyon kiéhezettnek kell lennünk poénok terén, hogy ezekkel jól lakjunk.
