Kevés amerikai filmes vállalta fel, hogy a koreai háborúról készít filmet. A Devotion a Top Gun: Maverick sikerét meglovagolva az elfeledett háború pilótáinak állít emléket, akik teljesen új kihívásokkal szembesültek a hidegháború forrópontján.
1950-et írunk. Az amerikai haditengerészet pilótái új technológiákkal ismerkednek, ám nem csak a repülőgépek modernizációja állítja komoly kihívások elé a pilótákat. Jessie Brown (Jonathan Majors) a fegyveres erők afro-amerikai pilótája, aki rengeteg diszkriminációval szembesült pályafutása során. Szerencsére Jessie barátra talál Tom Hudner (Glen Powell) személyében és szüksége is lesz egy valódi bajtársra. Az alakulatot ugyanis a koreai háború poklában kívánják bevetni, ahol a pilótáknak minden képességükre szükségük lesz a küldetés teljesítéséhez és a sikeres hazatéréshez.
A koreai háború a fősodrású hollywoodi filmgyártásban meglehetősen alulreprezentált az előtte zajlott II. világháború és az utána következett vietnámi konfliktus tükrében.
A nézőknek leginkább a M*A*S*H című sorozat juthat az eszébe, vagy az, hogy Clint Eastwood filmjeiben gyakran jelenik meg a koreai háborús veterán képe, például a Gran Torinoban vagy A csempészben. A dél-koreai filmes kultúrában viszont már előkelőbb helyet foglal el az ábrázolása. Legkiemelkedőbb példaként a Frontvonal vagy A harcosok szövetsége című alkotásokat említhetjük, melyek magas színvonalon, brutális és nyers stílusban, ugyanakkor mégis sokszor heroikusan ábrázolták a háború iszonyatát.
Hollywoodban a téma még kibeszéletlennek számít, ami rengeteg lehetőséget tartogatna magában, hogy a nézők egy eddig elfeledett konfliktus kulisszái mögé pillantsanak. Ugyanakkor a koreai háború mai napig ingatag terep, hiszen 1953 óta lezáratlan, Észak-Korea pedig atomhatalomként az egész távol-keleti régióra veszélyt jelenthet. J. D. Dillard rendező mégis meglátta az alapanyagot a fekete pilóta, Jesse Brown történetében (Adam Makos könyve alapján), de inkább az amerikai társadalom feszültségeit elemzi – eléggé felszínesen –, nem pedig a koreai háborúét.
A Devotion könnyen párhuzamba állítható a Top Gun: Maverick-kel, melyben Glen Powell szintén pilótaként tűnt fel. A Devotion azonban, bár bővelkedik pátoszos pillanatokban, sokkal komorabb hangvételű és szó szerint földhözragadtabb mozi. Hőseink a Top Gunnal összevetve sokkal kevesebb időt töltenek a levegőben és a légifelvételek sem annyira impozánsak, mint a Tom Cruise nevével fémjelzett gigaprodukcióban. Ennek természetesen költségvetési okai is vannak, ám a szerényebb lehetőségek ellenére a Devotion kevesebb csatajelenete nem hat vásárinak. A film azonban inkább a karakterek közötti kapcsolatra fókuszál és betekintést enged az ’50-es évek faji ellentétektől túlfűtött légkörébe. Nagy újdonságra és megfejtésekre azonban nem érdemes számítanunk. A Devotion nem vállalkozik arra, hogy összetett társadalmi problémákat fejtsen meg, vagy hogy felfedje a rasszizmus gyökerét.
A film sokkal inkább a címben megfogalmazott odaadásról szól. Arról, hogy egy katona miért, kiért küzd és kik adnak erőt küzdelméhez.
A Devotion a dráma mellett tartogat pár meglepő és mulatságos pillanatot. Ilyen például amikor hőseink beszivárognak a hollywoodi filmcsillag, Liz Taylor partijába. A probléma viszont az, hogy a Top Gun: Maverick után a néző inkább a levegőben nézné hőseink küzdelmét, mintsem a földön. A kevesebb légicsatát a drámai szál nem tudja kompenzálni, részben azért, mert a színészek sem állnak a helyzet magaslatán. Másfelől viszont a forgatókönyv sablonokból építkezik és nem ad valódi mélységet a karaktereknek, igazi jellemfejlődésen sem mennek keresztül.
A haditechnika szerelmesei azért találhatnak csemegét a Devotionben. Ilyen például, amikor a rendkívül erős motorral rendelkező Corsair gépek pilótái az anyahajóra való landolást gyakorolják. Érdekes és egyben mulatságos is lehet, amint a repülést segítő koordinátorok zászlókkal a kezükben igyekeznek jelezni a helyes leszállási paramétereket.
Bármily viccesnek is hathat mindez, bizony életek múltak a koordinátor és a pilóta harmonikus együttműködésén, és egy apró hiba is könnyen tragédiához vezethetett, különösen, ha valaki képtelen volt uralni a gépek motorjában rejlő hatalmas erőt.
A koreai háború újdonságának számított a sugárhajtású repülőgépek, valamint a helikopterek szélesebb körű alkalmazása, és ezekből a Devotion látványos ízelítőt ad.
A Devotion alkotóinak célja lényegében hasonló volt a Top Gun: Maverick stábjának vállalásához: tiszteletet adni a levegő lovagjainak. A Devotion azonban nem tud kilépni a háborús filmek közönségének körén kívülre, így az alkotás egy rétegzsáner középszerében reked. A koreai háborút sem ez a darab fogja közelebb hozni a közönséghez, de akit érdekel a téma, annak egyszeri megtekintésre érdemes lehet próbát tenni vele. Aki azonban inkább a légi összecsapásokat preferálja egy felszínes dráma és a rasszizmus sablonos ábrázolása helyett, az maradjon Tom Cruise csapatával.
