Kritika

Disney hercegnő – Marvel Kapitány

Ha eddig kétségeink lettek volna afelől, kié a Marvel Studios, hát a Marvel Kapitányt (Captain Marvel) elnézve már egyértelműen Disney-t kell kiáltanunk. Merida és Vaiana utána Carol Danvers is beállhat a Disney-hercegnők sorába.

Carol Danvers figurája 1968 márciusában mutatkozott be Roy Thomas írónak és Gene Colan rajzolónak köszönhetően a Marvel Super-Heroes 13. számában. Az amerikai légierő tisztje a krí szuperhőssel, Mar-vell-lel dolgozott együtt. Később DNS-e keveredett földönkívüli kollégájáéval, ami szuperképességeket adott neki. Története során különféle képességeket szerzett és számos alteregót is magára öltött, így volt Ms. Marvel, Gemini és Warbird – végül Marvel Kapitány. A saját, Geneva Robertson-Dworettel közös forgatókönyvükből dolgozó rendezőpáros, Anna Boden és Ryan Fleck egyfajta különös mixtúráját adják a fentieknek, így egy egészen komplex karaktert hoztak létre, aki mind képességeiben, mind előtörténetét tekintve táplálkozik szinte valamennyi képregényes elődjéből.

De az alkotók nem érték be ennyivel – a gazdag kínálatot még egy fontos karakterisztikával bővítették: nevezzük ezt most az egyszerűség kedvéért Disney-összetevőnek. Aki látott már elég Disney-hercegnős történetet, tudja, hogyan alakult át a kislányok példaképe szerelmet kergető királykisasszonyból emancipált emberjogi harcossá. Meridát, Elzát és Vaianát már baromira nem a pasik foglalkoztatják, a világ megismerése – és akár megmentése – az önmaguk felfedezéséhez vezető legnagyobb kaland. Carol Danverssel (Brie Larson) sincs ez másként – olyannyira nem, hogy a képregények lapjain még a nő kedveseként szereplő, nem mellesleg férfi Mar-vellt a filmvásznon már Annette Bening alakítja mindenféle romantikus mellékzönge nélkül.

A hősnő története egy erős emlékezet-kieséssel indul. Nem emlékszik semmire balesete óta, azóta csak egy cél hajtja: katonaként a krí hadsereg tisztjeként harcolni a bolygója békéjét fenyegető alakváltókkal. A csata hevében –

hova máshova?

– a Földre pottyan, egyenesen Nick Fury (Samuel L. Jackson) és Coulson ügynök (Clark Gregg) karjaiba. Nyomozásuk során hamar fény derül rá, hogy a nő múltja sokkal messzebbre (közelebbre) vezet a szülőhazájaként ismert Hala bolygónál.

A Marvel hozza a szokásos – nem, nem a Bosszúállók: Végtelen háborúnál, sokkal inkább A galaxis őrzőinél –, bevált receptjét: könnyen fogyasztható sztorit szállít eszelős látványvilággal, ütős zenékkel és biztos székeken ülő poénokkal.

De ez a világ már egyértelműen a női hősök világa.

Valami történik Hollywoodban, valami történik a világban: a #metoo, az inclusion rider vagy a női történetek előtörésének idején nem csoda, hogy egyre több számítógépes játék főhőse lesz nő, vagy hogy a Wonder Woman megjelenése óta az összes óvodai farsangi bál a Csodanők felvonulása lett.

Az, hogy a Marvel még úgy is felült erre a trendre, hogy a filmjeinek eredetijét szolgáló képregények világa igencsak maszkulin, cseppet sem meglepő, hiszen a Disney versenylovaként nem mehet el szó nélkül amellett, hogy ezt a hullámot nagy mértékben az anyacég kavarta. A fordulópontot 2012-ben a Merida, a bátor jelentette, ahol a stúdiómogul bevállalta – igaz, Pixar színekben –, hogy a férfiaktól független, erős főhősnőt ad a világnak. Ne dédelgessünk illúziókat, ettől még Merida is csak egy Disney-hercegnő volt, de tény, hogy egy több száz éves, tündérkeresztanyáktól, fehér lovakon érkező hercegektől, alázatos szempilla-rebegtetésektől meghatározott hagyomány várfalait, ha nem is megrengette, de piszkálta meg.

Carol Danvers tökös csajszi (akit nem mellesleg nem fedetlen testrészekkel próbáltak eladni), pilóta, saját véleménnyel, sokszor önfejűséggel, és történetében a férfiak (többek között Jude Law, aki ezt a szerepet már A kémben begyakorolhatta) csak sidekickek lehetnek. Carol a Merida által megkezdett úton halad, de messzebbre jutott, mint elődje. A film egyik legfontosabb jelenetében az alkotók kiemelik Danverst a férfi-női binaritásból, és egész egy/nagyszerűen

megteszik az egész emberiség képviselőjévé.

Bár alapvetően a Marvel Kapitányt egyszer fogyasztós popcorn mozinak látom, ez a gesztus mégis filmtörténeti jelentőséget adhat neki. Egy nő, aki az egész emberiség képviselőjeként jelenik meg. Persze előfordult, hogy egy nő egyedüli emberként volt egy helyzetben, mint mondjuk a Kapcsolatban vagy a Gravitációban, de itt most a diadal pont az emberi – tehát nem a női – minőségekből fakadt, és ezt egy nő képviselhette – nem emlékszem, hogy láttam-e filmvásznon ilyen deklaráltan megjeleníteni ezt az üzenetet korábban.

Rettentően hálás vagyok ezért az alkotóknak – nem kérdés, ki lesz az idei farsang szupersztárja –, de ettől még ez a film csak egy újabb Marvel-szuperhősmozi. Lehet rajta jókat kacagni, élvezhetjük az űrbéli csatákat, vagy csak bennfentesként összekacsinthatunk, amikor olyan ismert alakok tűnnek fel a vásznon, mint például Ronan (Lee Pace) – a Marvel Kapitány azonban összességében mégiscsak egy hosszúra nyúlt felvezetés a régóta várt Bosszúállók: Végjátékhoz.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. [email protected]

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya