Kritika

Dr. Mengele kísérleti alanya voltam Argentínában – A német doktor

a nemet doktor wakoldaA tavalyi cannes-i filmfesztivál Un Certain Regard szekciójának jelöltjeként A német doktor nem egy szenzáció hajhász alkotás, végzetes kegyetlenkedések helyett a gyermeki naivitást és a kiszolgáltatottságot állítja a középpontba.

A „halál angyala” történetének fonalát 1960-ban veszi fel a film. Argentínába sorra menekülnek a náci bűnösök a Moszad elől, így Eichmann mellé Josef Mengele (Alex Brendemühl) is megérkezik. Mengelének egy világégés sem volt elég ahhoz, hogy felhagyjon kegyetlen emberkísérleteivel, továbbra is a fejlődési rendellenességekben szenvedők és az ikrek érdeklik – a rendezőnő pedig ügyesen használja ki azt, hogy a néző már azelőtt elkezd rettegni Mengele várható rémtetteitől, hogy a moziba beült volna. Nem érzi szükségét annak, hogy felidézze a doktor előéletét (mindössze a jegyzetfüzetében található groteszk rajzokkal utal vissza finoman korábbi tetteire), mivel a fejünkben lappangó előtudás is elég is ahhoz, hogy fenn tudja tartani a takaréklángon lobogó feszültséget. Márpedig ha ilyen környezetben tűnik fel egy rendellenesen lassan növekvő kislány (Florencia Bado) és ikrekkel várandós édesanyja (akit mellesleg a Vad angyalnak köszönhetően híressé vált Natalia Oreiro alakít meglepően jól), akkor kezdhetünk értük aggódni.

A film javarészét az áldozatul esett argentin család kislányának szemén keresztül látjuk, ami tálcán kínálja a lehetőséget arra, hogy az antagonistával kapcsolatban ambivalens érzéseket keltsen. Ám a naiv kislány felé mutatott emberséges arc korántsem elég ahhoz, hogy a néző előítéletei egy csapásra tovaszálljanak – eszünkbe juthat például, hogy Auschwitzban is sokan jó kedélyű, udvarias emberként írták le. Nem meglepő, hogy kiderül, ami már casino online egyszer kiderült: kedvessége csupán álca annak érdekében, hogy szépen lassan az összes családtag kiszolgáltatottá váljék vele szemben – az anyuka a terhességének, Lilith a magasságának, az apuka pedig a babagyártásnak köszönhetően.

a nemet doktor wakolda 3

A film legszebben kidolgozott szála a baba-motívum végigvezetése: az apuka kézzel készített, egyedi porcelánbabákat gyárt azon kísérletezve, hogyan lehet dobogó szívet tenni a játékokba – miközben Mengele családján hajtja végre kísérleteit. A tökéletes német nép eszméjét idézi fel, amikor Mengele meggyőzi őt arról, hogy kezdjen a babák tömeggyártásába, „hogy legyen mind egyforma és makulátlan”, az apuka babákról készített tervrajzai pedig párhuzamba kerülnek a doktor által a családtagokról készített anatómiai rajzokkal. A film mellőzi a naturalista és kegyetlen ábrázolásmódot, mégis képes arra, hogy a babagyárban halmokban álló porcelán testrészek látványát A német doktor legijesztőbb képeivé tegye, mivel ezek a haláltáborokból fennmaradt és örökre a retinánkba égett archív képsorokat elevenítik fel.

Josef Mengele már rengetegszer megihlette az alkotókat: vásznon már láthattuk megelevenedni A brazíliai fiúkban Gregory Peckként, Dr. Nyiszli Miklós 1946-ban vetette papírra a Dr. Mengele boncoló orvosa voltam az auschwitzi krematóriumban című könyvet, valamint a jelenleg is a Pesti Színházban futó, Sütő András drámából színpadra állított Álomkommandóban is ő áll főszerepben. Ezt a filmet az a Lucía Puenzo rendezte, aki a film alapjául szolgáló könyvet is írta (ahogy tette már ezt a Halcsecsemő esetében is). Itthon ez az első Puenzo könyv, ami magyarul is megjelenik – egészen pontosan ma, amikor a film is a mozikba kerül.

Piller Mónika

Piller Mónika az ELTE-n végzett filmelmélet és filmtörténet, illetve dán szakon. Szakdolgozatát az izlandi filmek és a globalizáció témakörében írta. Specializációja a skandináv film, a dokumentumfilm és az animációs film. Jelenleg a Magyar Televíziónál dolgozik szerkesztő-riporterként.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!