Fókuszban Kritika

Lassú nyomozás és gyors halál a ’70-es évek modorában – Dragged Across Concrete

S. Craig Zahler legújabb rendezése, a Dragged Across Concrete kicsit lassabb és hosszabb, mint a korábbiak, de nem kevésbé könyörtelen. Azaz korunk legtökösebb zsánerfilmes rendezője ismét végighurcol az aszfalton, és nagyon nem érdekli, hogy mennyire tetszik ez neked.

Zahler az a rendező, aki Quentin Tarantino vagy Nicolas Winding Refn nem mert lenni. Bár mind a hárman előszeretettel nyúlnak vissza a ’70-es, ’80-as évek exploitation és kultfilmjeihez, egyedül Zahler képes ezt kendőzetlen őszinteséggel felvállalni. Hiszen míg Tarantino tulajdonképpen tinikori kedvenceit remixeli, Refn pedig igyekszik a lehető legművészfilmesebb külsővel elfedni az exploitation örökségét, addig Zahlernek nincsen szüksége ilyen allűrökre. Ő épp ellenkezőleg közelíti meg: nem próbálja meg elfedni/letagadni azt, hogy honnan jött, de direktbe nem is idézgeti az őt inspiráló filmeket. Nem kacsint ki a nézőre, és nem is próbálja elhitetni azt vele, hogy nem egy B filmet lát: egyszerűen fogja magát, és rendez egy műfaji filmet, ami annyira tökös, szikár és kíméletlen, mintha tényleg a hetvenes évekből maradt volna itt. És ami ugyanennyire fontos: míg (főleg manapság) Tarantino karakterei sokszor groteszkbe hajlóan túlzóak, addig Zahler filmjeit olyan figurák lakják, akik élő, valódi karaktereknek érződnek.

Tarantino posztmodern műfajmixeinek és Refn művészi stílusérzékének hála a filmjeiket olyanok is előszeretettel nézik és dicsérik, akik az ezek alapjául szolgáló exploitation és B-filmeket valószínűleg kisujj-eltartva tolnák el maguktól. Zahlert azonban nem érdekli, hogy kinek tetszik a filmje. Nem alakoskodik, nem művészieskedik. És épp emiatt a nyers őszintesége miatt válik az egyik legizgalmasabb kortárs rendezővé. Ugyan első ránézésre semmi érdekes nincs abban, hogy valaki a ’70-es évek modorában csinálja meg a filmjeit.

Zahler azonban nem rakja tele őket a korszakot meghatározó eseményekre és popkulturális termékekre tett utalásokkal.

Sőt filmjei még csak nem is a hetvenes években játszódnak. Csupán a korszak szikár, nyers stílusában és modorában készít műfaji filmeket: revizionista westernt (Csontok és skalpok), brutális börtöndrámát (Büntető ököl) vagy éppen nagyvárosi zsarufilmet (Dragged Across Concrete). Korunk Hollywoodjában, ahol a nagystúdiók folyamatosan a biztonsági játékra és arra törekednek, hogy a lehető legszélesebb közönséget érjék el,  Zahler öntörvényű mentalitása egészen üdítő.

Alkotásait pedig az emeli a B kategória vagy egy öncélú hommage színvonala fölé, hogy a provokatív témafelvetései és meg nem alkuvó erőszak-ábrázolása mellett nem feledkezik meg a gondos karakterábrázolásról sem.

Zahler filmjei alapvetően exploitationba oltott karakterdrámák,

és ezért működnek még úgy is, hogy a cselekményük általában egy mondattal leírható, a játékidejük pedig messze meghaladja a hasonló koncepciójú B filmek átlagos hosszát.

Nincs ez másként legújabb és egyben leghosszabb filmje a Dragged Across Concrete esetében sem. A ’70-es évek zsarufilmjeinek roppant autentikus megidézésében két, túlkapás miatt felfüggesztett rendőr (Mel Gibson és Vince Vaughn) egy külföldi drogkereskedő kirablásával igyekszik kiegészíteni a nem túl magas fizetését.

Karrierjének eddigi leginkább átpolitizált filmje ez, amelyben olyan a mostani közbeszédet kiemelten foglalkoztató témák jelennek meg, mint a túlzásba vitt politikai korrektség, a rendőrök helyzete, a politika és a média szerepe az igazságszolgáltatásban, illetve a faji csoportok közötti konfliktus. Ahogy pedig az korábbi filmjeiből is sejthető, Zahler nem a mainstream Hollywood baloldali(bb) szemüvegén keresztül vizsgálja ezeket a témákat. Sőt, már a színészválasztással is provokál. Ugyanis a kiöregedett, erőszakos, cinikus, idővel egyre inkább rasszizmus felé tolódó, empátiáját elvesztő rendőr szerepét épp arra a Mel Gibsonra osztotta, aki egy évtizede épp a rasszizmusa miatt lett kegyvesztett Hollywoodban. A másik főszereplő pedig az erősen republikánus Vince Vaughn. Ám a látszat ellenére a Dragged Across Concrete nem egy kripto-fasiszta, rasszista, a republikánus oldalnak és az amerikai fegyverlobbinak szánt dicshimnusz és nem is egy olyan, túltolt, öncélú provokáció, mint amilyet Lars Von Triertől láttunk nem is rég (aki a náci népirtást egy nagy művészeti teljesítménynek titulálta.)

Ez a film ugyanis mindenekelőtt autentikusnak érződik.

Jóllehet, az említett témákban Zahler nem igazán mond olyat, amelyek nem lettek volna benne már a Piszkos Harryben, de külső szemmel tényleg úgy látszik, hogy nem sok dolog javult azóta.

Az autentikusság pedig részben a két főszereplő személyéből is fakad. Akármennyire is nem kedveljük Gibsont a viselt dolgai miatt, egy dolgot kénytelenek vagyunk elismerni: a cinikus, kiégett, fáradt, agresszív rendőr egy olyan szerep, ami nagyon jól áll neki, és nagyon hihetően is hozza. Olyannyira, mintha csak direkt rá írták volna, pedig ő csak azután került a projektbe, hogy Vince Vaughn megmutatta volna neki a forgatókönyvet A fegyvertelen katona forgatásán. Vaughn pedig az elmúlt években McConaughey-hez fogható karrier-átalakuláson esett át. Zahler előző filmjében gőzhengerként zúzta szét ellenfelei koponyáit, és amilyen félelmetes volt ott, olyan jó itt, a fiatalabb rendőrként, akinek a moralitását még jobban zavarja a határok áthágása. Kettejük párosa remekül működik, de nem csak ők kiválóak, hanem a harmadik (a törvény másik oldalán álló) főszereplő Torry Kittles is. Miatta nem lesz végül a film egy republikánus rendőrpropaganda, hisz az ő karaktere és sorsa remekül árnyalja a két – morálisan problematikus –  zsaru szemszögét. Fontos, hogy a film ezeket a gyarló embereket sosem mutatja igazán nemesnek, hősiesnek.

Ez a film nem jó emberekről szól.

Kétségtelen, hogy a film túlságosan hosszú, és kifejezetten lassan, komótosan is indul be. Ráadásul ellentétben Zahler korábbi filmjeivel a cselekménye kevésbé egyenes vonalú, és csak a végén áll össze igazán, hogy kinek milyen szerepe is van ebben a mocskos sakkjátékban. Az író-rendező ugyanis sakkmesterként bánik szereplőivel: egy óráig komótosan rakosgatja őket, és a végjátékra/lényegre csak akkor tér rá, amikor mindenki a megfelelő pozícióba került. Emiatt az első félidő rengeteg olyan expozíciós elemet tartalmaz, amelyek jelentőségére csak a legvégén kapunk magyarázatot. A film már fent említett autentikusságát szolgálják azok a szegmensek is, amelyeket egy „épeszű” hollywoodi producer valószínűleg gondolkodás nélkül vágna ki. Ilyen, amikor Vaughn közel egy percig eszik egy szendvicset, vagy Jennifer Carpenter karakterének teljes története. Ezt a bő tíz percet úgy lehetne kivágni a filmből, hogy a lényegi cselekményből semmi sem hiányozna. Egy dolgot szolgál csak: hogy a film fordulópontja még fájdalmasabb legyen a néző számára.

Ám épp ezek azok az elemek, amelyek különlegessé teszik a film atmoszféráját, hiszen olyan dolgokat is megmutatnak, amelyek a legtöbb bűnfilmbe már nem férnek bele. Ha pedig atmoszféra: a részben a rendező által szerzett filmzene zseniálisan idézi meg a ’70-es évek blaxploitation-/zsarufilmjeinek funkys aláfestéseit. Aztán a második órára végre megkapjuk az az irtózatosan feszült, rövid, de annál véresebb akciókkal tarkított leszámolást, amire egész addig vártunk. A jelenet épp a hosszabb felvezetés és a gondos karakterizáció miatt üt igazán.

A Dragged Across Concrete egy régimódi, szikár és kendőzetlen zsaru-thriller, ami nem fogja mindenkinek elnyerni a tetszését. A kényes politikai áthallások éppúgy eltántorító erőkké válhatnak, ahogy a kifejezetten lassú tempó és a (valóban) túlságosan hosszú játékidő is. A Dragged Across Concrete igényli a néző türelmét, de ha vevők vagyunk az ilyen műfaji filmes kísérletekre, akkor meg is hálálja azt. Hiszen egy kompromisszummentes, a mai mezőnyben frissnek érződő, roppant erős atmoszférával és remek színészi alakításokkal megáldott filmet kapunk.

Pongrácz Máté

Pongrácz Máté

Pongrácz Máté a Budapest Corvinus Egyetem Szociológia szakán végzett. A műfaji filmek nagy kedvelője és az elfedett, obskúrus, de értékes darabok felkutatója. A szerzői trash védnöke és Zardoz hírnöke.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..